Az utóbbi évtizedben a nemzetközi működő tőke, azaz az FDI-áramlások döntő hányada felvásárlások és egyesülések formájában a fejlett piacok között valósult meg – a globalizáció jegyében. A közép-európai régióban a működő tőke meghatározó része a privatizációhoz kötődött, majd az elmúlt öt évben kiugróan megnövekedett a zöldmezős, barnamezős, illetve a kapacitásbővítő befektetések aránya, amely csak részben magyarázható a magánosítás lezáródásával – mondta el lapunknak Nagy Márton, az ING Vagyonkezelő elemzője, aki külön hangsúlyozta: hazánkban a kimutatások alapján 2000 végéig 21 milliárd euró öszszegű működő tőke érkezett részvény, illetve tulajdonosi hitel formájában, továbbá 1,7 milliárdnyi apport és hozzávetőleg nyolcmilliárd euró összegű újrabefektetés valósult meg. Ennek eredményeként Magyarországon az FDI tényleges állománya jelenleg már meghaladja a harmincmilliárd eurós értéket, ami nagyjából másfélszerese a folyó fizetési mérlegben kimutatott pénzforgalomnak.
A működőtőke céljait keresve megállapítható, hogy amíg 1990– 95 között az összes beáramláson belül a privatizációhoz kötődő külföldi tőkebefektetések domináltak, addig az utóbbi öt évben a fejlesztések, modernizációk, illetve a meglévő kapacitások bővítése, újak telepítése került előtérbe, mialatt a beáramlott tőke éves szintje az újrabefektetett jövedelmek arányának emelkedése miatt tovább növekedett. Ennek következtében a teljes működőtőke-beáramláson belül a zöldmezős-barnamezős beruházások térnyerése tovább folytatódott, aránya a Privatizációs Kutató Intézet által (1996-tal bezárólag) becsült 22 százalékról harminc fölé emelkedett.
A régi telephelyek, elavult ipari területek átvétele után átalakítására, átszervezésére (úgynevezett barnamezős beruházásokra), illetve emellett teljesen új kapacitások, épületek, gépek létrehozására (zöldmezős beruházásokra) került sor részben a vámszabad területek kedvező befektetési lehetőségeinek, illetve a nemzetközi összehasonlításban is magas jövedelem-megtérülés következtében.
Elemzői számítások szerint hazánkban az FDI megtérülési rátája az utóbbi öt évben 11–13 százalék között alakult, kissé megelőzve Csehországot, illetve jelentősen felülmúlva az EU nyolcszázalékos profitrátáját. A működőtőke nemzetgazdasági hatásai nagyon öszszetettek, 1996 óta a beruházások folyamatosan hozzájárultak a hazai össztermék (GDP) bővüléséhez, lényegében az új kapacitások létrehozása, illetve a már meglévők bővítése miatt.
Az összes beruházás több mint hatvan százalékát kitevő vállalati beruházás is a GDP-növekedés felett teljesített. Ezen vállalatok finanszírozásának jelentős része pedig külföldi működő tőkéből történt. A mellékelt számítás azt mutatja, hogy a vállalati beruházások stabil negyven-ötven százalékos részét még mindig az FDI finanszírozza. Az utóbbi két évben a részvény formájú FDI-beáramlás viszonylagos változatlanságát az újrabefeketett jövedelmek növekedése kompenzálta.
Az FDI vállalati finanszírozásban betöltött meghatározó szerepe tehát alátámasztja, hogy Magyarországon tőkeintenzív növekedés zajlott le az elmúlt években. Viszont megtörténhet az is, hogy a gazdaság versenyképességének esetleges csökkenése által kiváltott kisebb működőtőke-beáramlás, illetve egy nagyobb jövedelemkivonás akár a gazdasági növekedést is lefékezheti. Detrekői László, a CIB Értékpapír Rt. vezető elemzője úgy tartja, a vállalati finanszírozás a következő években átrendeződhet, azaz az FDI-áramlást folyamatosan felválthatja a banki hitelezés; mindez egy egészséges közgazdasági berendezkedésre utal – tette hozzá.
A külkereskedelem szempontjából a kezdeti FDI-beáramlás „negatívan” hatott, miután a főként zöldmezős beruházások jelentős importvonzattal jártak, míg az exportdinamika – a kiszállítások alacsony volta miatt – az importéhoz képest szinte elhanyagolható volt. Ebben az időszakban a külföldi vállalatok rontották a külkereskedelmi egyenleget. Később, a termelés, majd a termelt javak kiszállítása révén, a vámszabad terület létrehozását követően az egyenleg aktívuma látványos növekedésnek indult, az 1996. évi 320 millió dollárról 2000-re 2500 millió dollárra ugrott.
A kedvező folyamatok beindulása lényegében az importot részben helyettesítő hazai termékek, alapanyagok felhasználása, illetve továbbtermelés során megképzett hozzáadott érték növekedésének volt köszönhető. Ez jól nyomon követhető a vámszabad területek export-import részarányában. Míg 1997-ben a vámszabad területi export részaránya az összes kivitelen belül 26 százalékról 45-re növekedett 2000-re, az import részarány 20 százalékról 31-re bővült. Emellett 2000-ben a vámszabad területi kivitel az összes kivitel növekményének 62 százalékát, míg a behozatal az összes behozatal emelkedésének 38 százalékát adta.
Megállapítható tehát, hogy a működőtőke-beáramlás a növekedés és a modernizáció motorja volt az elmúlt évtizedben. A működő tőkéből megszülető multinacionális vállalatok viszont nemcsak a külkereskedelem hajtóerejévé váltak, hanem gyorsították az új technológiák, vezetésszervezés bevezetését is. Ezt bizonyítja a hazai termelékenységnövekedés tőkeintenzív volta is. Az FDI a vállalatok finanszírozásában is jelentős szerepet töltött be, kezdetben privatizációs, majd nem privatizációhoz kapcsolódó beáramlás formájában. A működőtőke tehát jelentősen hozzájárult a magyar gazdaság átalakításához, illetve formálásához, de egyben nagyfokú függőséget is hozott; ez alapján a beáramlás esetleges csökkenésével a növekedés tényleges korlátjává is válhat a jövőben.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
