Ne sírj, Argentína! Oroszország már tudja, hogy a fizetésképtelenségbe nem lehet belehalni.” Különös módon vagy talán nagyon is természetesen egy moszkvai újság, a Novosztyi hasábjain jelentek meg ezek a vigasztaló szavak. Két héten belül az ötödik új elnökkel köszöntötte a dél-amerikai ország az új esztendő első munkanapját. A hatvanéves peronista Eduardo Duhalde megbízatása hivatalosan 2003 decemberéig szól. Ő lenne a remény embere? Vagy az utána következő? Ki tudja? Az országban történtek aligha fokozzák a derűlátást. A legújabb elnök, aki nemzeti egységkormányt, gazdasági talpra állást ígér a 37 millió argentinnak, az ugyancsak peronista Adolfo Rodríguez Saától örökölte posztját. Ő is nagy elánnal indult, ám mindössze néhány napot töltött hivatalában. Amikor bejelentette lemondását, így magyarázta lépését: „Nem volt más választásom.” Szavaiból kiderült, éppen a peronista párt buktatta meg azzal, hogy megtagadta gazdasági reformterveinek a támogatását. Saá eredetileg a márciusra tervezett választásokig látta volna el az elnöki teendőket, de úgy járt, mint elődje. Fernando de la Rúa elnök másfél éves országlás után helikopteren menekült el hivatalából, mert kormánya kártyavárként omlott össze a 27 halálos áldozattal járó zavargások és fosztogatások hatására. Ilyen helikopteres menekülésre utoljára 1976-ban volt példa az argentin elnöki hivatalban: akkor Isabel Perónt – a legendás musicalhős Evitát – államcsínnyel buktatta meg a hadsereg. Ezután hétéves katonai diktatúra következett, és Argentína megtanult sírni.
Rúa utódja, Saá úgy akart felülkerekedni a rendkívül súlyos válságon, hogy januárban argentino néven új fizetőeszközt vezet be, amely a nemzeti valutával, a pezóval párhuzamosan forog. Kilátásba helyezte azt is, amit már régen meg kellett volna tenni: felfüggesztik a – bruttó hazai össztermék 46 százalékával egyenértékű – 132 milliárd dolláros adósságállomány törlesztését. Ez nyílt beismerése volt annak, hogy Dél-Amerika második legnagyobb gazdasága összeomlott.
„Mi lehet abból az országból, amelyben érdemesebb ravasznak és dörzsöltnek lenni, mint becsületesnek és tanultnak?” – tette fel a kérdést a világhírű argentin író, Jorge Luis Borges. A tragikus események hátterében nyilvánvalóan a gazdasági bajok állnak, ám ezek egyértelműen a politikusok s az őket körülvevő hazai és külföldi tanácsadók – így a Nemzetközi Valutaalap – elhibázott vagy elbizakodott döntéseiben, az elburjánzott korrupcióban és a hatalmi harcban gyökereznek. Borges is erre célzott. Hogy mentsék a menthetőt, az ország vezetői a gazdasági szigor eszközéhez próbáltak nyúlni – a lakosság rovására. Erre válaszul kezdődtek a tüntetések, és törtek ki a zavargások. A politikusok tehetetlenségét, közönyét, marakodását és kapkodását látva a nyomortól szenvedő, elkeseredett emberek valósággal pánikba estek. A legszegényebb tartományokban sorra megrohamozták és kifosztották az élelmiszerüzleteket. A fővárosban, Buenos Airesben tömegek vonultak az elnöki palota, a Casa Rosada és a parlament elé, ahol felfegyverzett rohamrendőrök próbálták útjukat állni – mindhiába.
Argentína immár négy esztendeje vergődik a recesszió csapdájában. A legtöbben Domingo Cavallo volt pénzügyminisztert hibáztatják a történtekért, aki a csodaszernek kikiáltott 1991-es konvertibilitási törvénnyel a nemzeti valutát, a pezót 1:1-es árfolyamarányban az amerikai dollárhoz kötötte. Ezzel ugyan sikerült megzabolázni a szárnyaló inflációt, de nem tudták megakadályozni a teljes összeomlást. Független szakértők már jó ideje ismételgetik, hogy az erős dollár s az így túlértékeltté vált pezó – különösen az 1999 elején lezajlott brazil leértékelés óta – tönkretette az argentin gazdaság versenyképességét. Az egykor virágzó országban, amelyet a múlt század elején még a világ leggazdagabb államai közé soroltak, Cavallo gazdasági modellje „kétmillió embert taszított szegénységbe, tönkretette a középosztályt, romba döntötte a nemzeti ipart, és lenullázta az argentinok munkájának az értékét. Ki kell mondani az igazságot: Argentína csődben van, Argentína megsemmisült” – harsogta hivatalba lépésekor Duhalde. A peronista párt vezéregyénisége azonban az elnökség elvállalásával mindenekelőtt egykori politikai vetélytársának, Rúának vágott vissza az 1999-es választásokon elszenvedett vereségéért, amikor tízéves kormányzás után a peronistákat ismét száműzték a hatalomból.
Az argentin válságról szólván sokan egy temperamentumos nép katarzisáról beszélnek, de rendkívül tanulságos a világ, a környező országok reagálása is. Chile és Brazília, látva a szomszéd állam több éve tartó agóniáját, ahol tehette, igyekezett lazítani az összekötő szálakon. Fernando Henrique Cardoso brazil elnök most a pezó leértékelésére biztatja a Buenos Aires-i vezetőket, mert mint mondja, nemzeti valutája árfolyamának 1999-es szabaddá tételével Brazília el tudta kerülni az argentínaihoz hasonló, elhúzódó recessziót. Ha Argentína követné a példát, és áttérne a pezó lebegtetésére, hangsúlyozta, akkor lehetővé válna a brazil–argentin tengelyű Mercosur vámunió megmentése, sőt a közös valuta álma is teljesülhetne.
Többen furcsállják, hogy Argentína gazdasági és politikai összeomlása eddig nem hatott drámaian a világ tőzsdéire. Ez talán azért történt így, mert a több éve tartó agónia alatt mindenki felkészülhetett a következményekre. Az Egyesült Államok és a Nemzetközi Valutaalap láthatóan vonakodik attól, hogy úgy segítsen a bajba került országon, mint tette 1995-ben Mexikó fizetőképességének megmentése érdekében vagy 1998-ban Brazília és Oroszország esetében. Akadnak szakértők, akik hajlanak a véleményre, hogy a saját gazdasági recessziójával és a terrorizmus felszámolásával elfoglalt világ egyszerűen homokba dugja a fejét. „Pedig Argentína, amely a dollárhoz kötötte pénzügyi rendszerét, nem is olyan régen még mintatanítvány volt az amerikai közgazdászok és a Wall Street-i bankárok számára” – emlékeztetett az olasz La Repubblica kommentátora. Az ugyancsak olasz La Stampa elemzője az „utolsó globális tangónak” minősítette az argentínai eseményeket. A történtek azt bizonyítják, hogy az 1997-es délkelet-ázsiai összeomlás óta a Nemzetközi Valutaalap – minden fogadkozása ellenére – tovább folytatta korábbi rövidlátó politikáját, amiért túl nagy árat kénytelen fizetni – most éppen Argentína.
Az utóbbi napok legtöbbször feltett kérdése minden bizonnyal az, hogy mennyiben érint más feltörekvő piacokat a dél-amerikai válság. És menynyiben érinti e piacok jelenleg egyik legígéretesebbikét, a közép-európait, azon belül is Magyarországot?
Térségünkben a lengyelek lettek a legizgatottabbak az argentin eseményektől. A válságot bő terjedelemben tárgyaló varsói lapok elsősorban arra keresték a választ, hogy a súlyos költségvetési hiánnyal és példátlanul magas munkanélküliséggel küszködő, a recesszió közelébe sodródott Lengyelországot nem fenyegeti-e hasonló veszély. Hiszen amikor jó tíz esztendeje nagyjából egy időben mindkét országban megkezdődött a gazdasági átalakulás, még voltak hasonló vonások közöttük. Argentína azóta is képtelen visszaszerezni hitelezői bizalmát, gazdasága pedig elveszítette a fejlődés lehetőségét. Ezért az argentin válságtól megrettent befektetők biztonságosabb és stabilabb országokba – köztük Lengyelországba – mentik tőkéjüket, nyilatkozta a Gazeta Wyborczának a Deutsche Bank lengyelországi igazgatóságának egyik tagja. Szerinte Lengyelország, Magyarország és Oroszország más kategóriába tartozik, mint Argentína vagy Brazília.
Hazai piaci elemzők szerint a magyar gazdaságra mint feltörekvő piacra mérsékelten, szinte csak pszichikailag hat az argentin válság. A szakértők hangsúlyozzák: nem ez a ránk leselkedő legnagyobb külső veszély.
Kétségtelenül hazánknak sem tett jót, hogy Argentína immár tartósan pénzügyi válságban van, hiszen ha egy térség meghatározó gazdasága „padlót fog”, akkor meginog a befektetői bizalom, és a közgazdasági irodalomba contagion, azaz fertőződés néven bevonult folyamat súlyos következményekkel is járhat. Ránk nézve különösen azért, mert Latin-Amerika az invesztorok körében – legalábbis a kockázati paraméterek alapján – az elmúlt évtizedben nagyjából a Közép-Európáéhoz hasonló besorolással bírt, így tehát bizalomvesztés állhat be a fejlődő piacok növekedési kilátásaival szemben, ha nem sikerül Argentína külföldi adósságainak egy részét biztonsággal rendezni.
– Az argentin válság csak moderáltan jelentkezhet a magyar gazdaságban – jelentette ki lapunknak Nagy Márton, az ING Vagyonkezelő elemzője, aki szerint a piacok már „beárazták” ennek az egyáltalán nem meglepetésszerű, hónapokon át tartó folyamatnak a közvetlen és a közvetett hatásait. A szakember úgy tartja, portfólióátrendeződés következhet be a befektetői alapoknál, amelyek tárcájukat átalakíthatják az abban szereplő, momentán veszteséget jelentő argentin tőke-hányad miatt. – Argentína földrajzilag messze esik Magyarországtól, így a közvetlen áruforgalomban, a különböző szolgáltatások területén nem ez a jelenleg ránk leselkedő legfőbb külső veszély – hangsúlyozta Nagy, aki még elmondta, hogy az argentin válság előszele már tavaly júliusban megérintette a világot, mindenekelőtt a feltörekvő piacokat. Ami pedig Magyarországot illeti: a forint egyik pillanatról a másikra négy-öt százalékponttal gyengült, és nem hiányzott sok ahhoz, hogy az állampapírpiacon is komolyabb eladási megbízások jelenjenek meg 2001 nyarán.
Nagy Márton ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a fejlődő gazdaságokban beruházó tőkebefektetőket az argentin helyzet ijesztette meg a legjobban az 1998-as pénzügyi káosz és pánik óta. A valuta- és részvényárfolyamok nagyot estek olyan országokban, mint Brazília, Lengyelország, Tajvan és Magyarország.
Az ING Vagyonkezelő elemzője hangsúlyozta, hogy hazánk kockázati megítélése ezt követően akár javulhat is, hiszen Magyarország kiszámítható piac, azaz nem a dél-amerikai csoporthoz sorolandó.
– A magyar gazdaságra csak pszichikailag hat az argentin válság – mondta lapunknak Barta Attila, a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa. Hangoztatta, hogy a nemzetközi pénzvilág aggodalommal figyeli ugyan az argentin gazdasági válság felszámolására tett kísérleteket, ám a Nemzetközi Valutaalap szerint nincs jele annak, hogy az argentin gazdasági válság megterhelné a világ többi felzárkózó piacát.
Közvetlenül érintheti viszont a válság a Rába Járműipari Holding Rt.-t. A céget az amerikai terrortámadás is „megégette”: a vállalat árbevétele egyötödével csökkent egy év alatt, mert a nehéz tehergépjárművekből a 2000-es adathoz képest tavaly 40 százalékkal kevesebbet tudott értékesíteni az Egyesült Államokban. Most pedig az argentin pénzügyi válság veszélyezteti a cég dél-amerikai exportját is, miközben a japán Suzuki modellváltás miatt átmenetileg csökkentette a Rába-alkatrészek iránti igényét.
origo.hu
Orbán Viktor bejelentést tett a kereskedelmi kamarával való együttműködésről
