Brüsszelben egyelőre inkább gesztusnak, a politikai bizalom megnyilvánulásának tekintik Kína euró iránti rajongását. Hsziang nyilatkozata akkor hangzott el, amikor német kollégájával találkozott. Hans Eichel maga is nagy lehetőségeket lát az euróban tartalék valutaként is, s a gondolat népszerűsítésére valóságos kampánykörutat tett Sanghajban, Hongkongban és Iránban. A megfigyelők szerint ebben nincs semmi meglepő, hiszen már több ország jelezte: tartalék valutaként szeretné használni a közös európai pénzt a dollár mellett. A fölbuzdulás hatására lázba jöttek az euró szerelmesei is, akik lelki szemeikkel már látják, hogy kedvencük nagyon is belátható időn belül paritásba kerül a dollárral.
Kína 208 milliárd dolláros valutatartaléka – Japáné után – a második legnagyobb a világon. Bár tartalékának összetétele államtitok, a becslések szerint 60 százaléka lehet dollárban, 15 százaléka japán jenben, és ugyancsak 15 százaléka német márkában (immár euróban).
A Reuters által idézett kínai illetékes szerint „elkerülhetetlen, hogy az euró néhány ország számára tartalék valutaként működjék”.
A Der Spiegel című német hetilap a kínai pénzügyminiszter bejelentése nyomán azt is tudni vélte, hogy Kína egyensen eurókészleteinek megduplázására készül. Ezt azonban a hét közepén a Kínai Népi Bank (a pekingi nemzeti bank) elnöke a BBC-nek cáfolta, majd diplomatikus nyilatkozatában kifejtette, hogy „Kína valutatartalékainak összetételét a nemzetközi pénpiacokon bekövetkező változások szerint módosítja, hogy saját nemzeti fizetőeszköze stabil maradjon és értéke növekedjen”.
A szakemberek szerint a kínai átváltás csak lassan mehet végbe, elsősorban Peking nehézkessége és óvatossága miatt. Mindazonáltal ha beigazolódnak Hsziang szavai, és Peking valutatartalékai jelentős részét dollárból euróba helyezi át, ezzel számottevően befolyásolhatja a pénzpiacokat. Ezenkívül az ázsiai óriás érdeklődése azért sem véletlen, mert az Európai Unió – az Egyesült Államok és Japán után – Kína harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. A kétoldalú forgalom 2000-ben 69 milliárd dollárt tett ki, ám az eurózóna befektetői még messze elmaradnak az amerikaiak mögött. (Pekingi lapjelentések szerint az export és az import összértéke 509,8 milliárd dollár lett, 7,5 százalékkal több, mint 2000-ben. Az export 6,8 százalékkal, 266,2 milliárd dollárra nőtt, az import pedig 8,2 százalékkal, 243,6 milliárd dollárra bővült. Tavaly továbbra is az Egyesült Államok volt a kínai termékek legnagyobb exportpiaca, míg Kína legfontosabb kereskedelmi partnerének – immár kilencedik éve – Japán bizonyult.)
Az euró a multipoláris külpolitika, az amerikai hegemónia ellensúlyozásának eszköze is lehet Peking kezében. Nyílt titok, hogy az EU ugyancsak gyanakvással figyeli a globális gazdasági rendszerben érvényesülő amerikai uralkodó pozíciókat, így közös érdekük a dollárral rivális valuta megteremtése.
„Hogy milyen pénznemben tartja egy adott ország a valutáját, az külkereskedelmének orientáltságától függ” – vélekedik Nagy Márton, az ING Vagyonkezelő elemzője. Szerinte hazánk számára például evidens euróban számolni, hiszen az exportunk több mint 75 százaléka az Európai Unióba irányul. „Kína helyzete speciális, hiszen immár a Kereskedelmi Világszervezet tagja, amely ezzel az áruforgalmában még inkább kötődik az Egyesült Államokhoz, így árfolyamkitettsége, azaz az »exposure« az USA gazdasági helyzetétől is függ. Közgazdasági értelemben tehát az erősödő euró stabil pénztartalékot jelenthet a kínai nemzeti fizetőeszköz számára.”
Egyelőre kiszámíthatatlan, hogy amennyiben az euró tartalék valutaként is elterjed, politikai okokból hány állam váltja át devizatartalékait az új pénzre. (Elég csupán egyes közel-keleti államok Amerika-ellenes beállítottságát felidéznünk.)
Az euró létrehozásának példája ráadásul követőkre is találhat. Távlatilag erre Ázsiában lehet esély, noha a hatalmas kontinens egésze ma még óvatosan gondol a valutaunióra, országai egyelőre szabadkereskedelmi övezet kialakítására törekszenek. A gazdasági és tudományos körök azonban már szorgalmazzák a közös valuta létrehozását, ismerte el a tíz országot tömörítő Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) főtitkára, Rodolfo Severino. Szervezete Kínával közösen – 1,7 milliárd fogyasztóval – a világ legnagyobb szabadkereskedelmi zónájáról szövöget terveket, s már jelét adta csatlakozási szándékának Japán és Dél-Korea is.
Bár a bankjegyek és érmék most kerültek forgalomba, a piaci szereplők számára immár három éve realitás az euró. Tanulságos tehát felidézni azt az utat, amelyet eddig bejárt: 1999-es ragyogó bemutatkozása után értékének csaknem negyedét veszítette el a dollárral szemben, és mintegy tíz százalékkal csökkent az árfolyama a japán jenhez, az angol font sterlinghez és a svájci frankhoz képest. A szakemberek ugyanakkor egyetértenek abban, hogy ma már bizonyítottan túlértékelt a dollár, és nyilvánvalóan alulértékelt az euró. Ekként jó üzlet is lehet a valutatartalékok (egy részének) átváltása euróra. Emellett szól az is, hogy az elmúlt fél évben, amikor recesszióba fordult az amerikai gazdaság, s recsegtek-ropogtak a pénzpiacok, az euró figyelemre méltóan állta a sarat. Céltudatosságra, odaadásra és pragmatizmusra lenne szükség ahhoz, hogy Európa kiaknázhassa az euró sikerét, nyilatkozta a Newsweeknek Jacques Delors, az Európai Bizottság volt elnöke, akit az egységes európai valuta egyik atyjaként tartanak számon. Az európai politikusok zöméből azonban hiányzik ehhez a tehetség és a jövőkép, jegyezte meg keserűen a francia politikus. Holott az euró kilátásai biztatóak. Három éven belül jelentősen erősödhet a közös valuta árfolyama, vélekedett Hans-Werner Sinn, a tekintélyes müncheni Ifo intézet elnöke. Az ugyancsak német RWI gazdaságkutató egyik vezető elemzője pedig egyenesen azt jósolta, hogy 2003 végére az euró erősebb lesz a dollárnál.
Hogy mit szólnak mindehhez az amerikaiak? A hírügynökségek arról tudósítottak, hogy már George W. Bush elnöknek is van eurója. A görög kormányfőtől két új euróérmét kapott, amikor Kosztasz Szimitisz Washingtonba látogatott. „A közös pénz ahhoz is hozzásegít, hogy Európa és az Egyesült Államok között szorosabb együttműködés alakulhasson ki a közös gondok megoldásában” – reagált diplomatikusan az ajándékra Bush.
Küszöbön áll a kereskedelmi háború az EU és az USA között?
TSZT
Az Egyesült Államok és az Európai Unió között zajló, egyre élesebb kereskedelmi vitában az egyik legnagyobb horderejű döntést hozta meg a hét elején a Kereskedelmi Világszervezet. A WTO verdiktje nyomán az USA nemzetgazdaságának több mint négymilliárd dolláros kárt jelentő szankciókkal kénytelen szembenézni, miután a szervezet ítészei úgy találták, hogy az amerikai kormány hazai óriáscégeknek nyújtott hatalmas adókedvezményei illegális exporttámogatást jelentenek.
A WTO öt év alatt immár negyedszer mondta ki, hogy az amerikai gazdaság motorjának tartott megavállalatoknak (ilyen például a Boeing, a Microsoft és a GE) nyújtott adókedvezmények törvénytelenek. Ezzel az Európai Unió előtt megnyílt az út, hogy büntetővámokat vessen ki egyes amerikai termékekre – mindenféle következmény nélkül.
Az Egyesült Államok korábban ugyan engedményeket ajánlott a vitás kérdések rendezése érdekében, de ez elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy elejét vegye a WTO szigorú döntésének.
Ugyanakkor szakértők figyelmeztetnek, hogy egy esetleges kereskedelmi háború kitörése – amely reális veszéllyé vált a vitás ügyek és a most hozott döntés következtében – egyik félnek sem válna hasznára.
Így vélekedhetnek az érintett felek is. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy az Európai Unió tisztviselői meglehetősen visszafogottan nyilatkoztak a WTO döntését követően, és hangsúlyozták, hogy Brüsszelnek nem célja a megtorlás. „A Kereskedelmi Világszervezet e heti korszakalkotó döntése félelmetes fegyvert adott az Európai Unió kezébe: jogot arra, hogy a legkeményebb szankciókkal sújtsa az amerikai exportot, ha Washington nem teljesítené kötelezettségeit. Ez a fegyver azonban olyan megsemmisítő csapást mérne az amerikai–európai kapcsolatokra és üzleti érdekeltségekre, valamint a globális kereskedelmi rendszerre, hogy bizonyára senki sem szánná el magát a bevetésére” – írja a döntést követően, keddi szerkesztőségi vezércikkében a londoni Financial Times.
A befolyásos európai üzleti körök napilapja mindazonáltal hozzáteszi: fennáll az a veszély, hogy megtörténik az elképzelhetetlen, és az USA meg az EU meggondolatlanul belesodródik egy olyan kereskedelmi háborúba, amelyben szemet szemért alapon egymást követik majd a megtorló intézkedések. A cikk rámutat arra is: kevés az esélye annak, hogy a jelenlegi helyzetben a Bush-kormányzat az exporttámogatásra vonatkozó amerikai törvények módosítására szánja el magát. Brüsszel pedig, hogy ne tűnjön gyengének, arra kényszerülhet, hogy mégis jogerőre emelje a WTO által hozott ítéletet.
Tény mindenesetre, hogy az utóbbi években számtalan olyan ügy „színesítette” az amerikai–európai kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek némelyike egyesekben azt a benyomást kelti, hogy ez a kereskedelmi háború, bár korlátozott formában, de már régóta folyik.
Ízelítőül néhány ügy, amelyekben a leginkább elmérgesedett a vita az Európai Unió és az Egyesült Államok között:
– Az EU régóta tiltja a hormonkezelt amerikai szarvasmarha húsának behozatalát, azt állítva, hogy ismeretlenek fogyasztásának egészségügyi következményei. A WTO többször is az EU-álláspontot elmarasztaló ítéletet hozott a kérdésben, és ennek következményeként az Egyesült Államok 114 millió dollár értékben vethetett ki büntetővámot egyes európai termékekre.
– Ugyancsak aggódva figyeli az EU a kontinensünkre irányuló génkezelt amerikai élelmiszereket. Ez ügyben még nem született ugyan döntés, ám az unió világossá tette, hogy a fogyasztóknak joguk van tudni – vagyis a csomagoláson fel kell tüntetni –, hogy a megvásárolt élelmiszer tartalmaz-e génkezelt alapanyagokat.
– Az Egyesült Államok legnagyobb gondja az európai acélexport. Az USA nemcsak az európai, hanem a világ más országaiból származó acélimportot is büntetővámmal kívánja sújtani hazai iparának védelmében.
A német Thyssen–Krupp vezetője épp a héten intézett éles kirohanást az amerikai acélipar ellen, mondván, hogy az ott elmaradt szerkezeti átalakításból adódó versenyképtelenséget ne az európai cégekkel próbálják megfizettetni. Az EU máris jelezte, hogy egy esetleges büntetőintézkedés esetén azonnal panaszt emel a WTO-nál.
origo.hu
Orbán Viktor bejelentést tett a kereskedelmi kamarával való együttműködésről
