Miközben alig egy-két hónappal ezelőtt az egész világ az argentínai elnökcserékre és viharos tüntetésekre figyelt, némileg elsikkadni látszottak a Hugo Chávez elleni venezuelai akciók. Holott szemtanúk szerint ekkora tiltakozó megmozdulást évtizedek óta nem látott Caracas és az egész ország! Üzletek tízezrei zártak be és emberek milliói maradtak otthon, így tiltakozva az elnök radikális reformjai ellen. A tüntetők szerint – akik argentin társaikhoz hasonlóan edénycsörömpöléssel adtak nyomatékot szavaiknak – Chávez hibás politikája árt a gazdaságnak és elijeszti a külföldi befektetőket az országból.
A máskülönben lojális hadsereg két tisztje alig néhány hete ezen is túlment, amikor lemondásra szólították fel az elnököt. Szerintük Chávez nem egyszerűen zsarnoki, de veszélyezteti az ország demokratikus berendezkedését is. A duó hamarosan kibővült, a héten ugyanis a venezuelai haditengerészet egyik admirálisa azt vetette az államfő szemére, hogy totális uralomra tör és szélsőbaloldali diktatúrát igyekszik kiépíteni. Carlos Molina Tamayo szerint az elnök politikája eltávolítja Venezuelát hagyományos szövetségeseitől, például az Egyesült Államoktól, s nem hagyta szó nélkül az Irakkal és Kubával ápolt baráti kapcsolatokat sem.
Az utóbbi időben a kőolaj árának esése miatt a gazdaság teljesítménye is némileg döcög – állítják megfigyelők –, s ez a bolivár lebegtetése után csak tovább tetőzött. A nemzeti valuta jelentősen vesztett az értékéből, ami sok helyütt az infláció rémét vetítette előre. Chávez szerint politikai ellenfelei igyekeznek sötéten láttatni a jövőt és azt a látszatot próbálják kelteni, hogy Latin-Amerika negyedik legnagyobb gazdasága súlyos problémákkal küzd. Az elnök rendszerint a világgazdasági gondokra hivatkozik és állítja, hogy a baloldali „mosolygós forradalom” tovább virul.
Az ellenzéknek azonban a legkevésbé sincs kedve mosolyogni: az ország legnagyob ellenzéki pártja, a Demokratikus Akció (AD) egyenesen szellemi beszámíthatatlanságra hivatkozva igyekszik leváltani Chávezt. Vajmi kevés reménnyel – ehhez ugyanis az elnökhöz lojális parlament és legfelsőbb bíróság támogatása kellene.
Érdekes egyébként, hogy jóllehet amerikai tisztviselők a közelmúltban több ízben bírálták Venezuela bel- és külpolitikáját egyaránt, megfigyelők szerint Washington jó kapcsolatokat igyekszik ápolni Caracasszal. Venezuela ugyanis Latin-Amerika negyedik legnagyobb kőolajtermelő országa – Amerika pedig a venezuelai olaj legfőbb felvevőpiacának számít.
A rugalmassági megoldások jelenthetik a megoldást a magas és ingadozó energiaárakra
