A civil erő

A hét végén újra megmutatkozott a civil magyarság: péntek este Szatmárnémetiben bontott zászlót a romániai magyarok Polgári Együttműködési Mozgalma, vasárnap délelőtt pedig a Margitszigeten tízezrek vettek részt a polgári körök első találkozóján.
Az immár Kárpát-medencei méretűvé duzzadt civil kezdeményezés intő jel lehet a politikacsinálók és a politikából élők számára: a polgárok megelégelték azt, hogy választottjaik később elmagyarázzák nekik, miről mit kell gondolniuk és hogyan kell cselekedniük; szeretnék immár saját kezükbe venni életük, hétköznapjaik alakításának felelősségét.
A Szatmárnémetiben kiadott szándéknyilatkozat világosan kimondja: a mozgalom célja következetesen érvényesíteni a romániai magyar érdekvédelmi szöveség programját. Ez bizony kemény kritika az RMDSZ-szel szemben (a Polgári Együttműködési Mozgalom különben az RMDSZ-en belül maradva kíván ténykedni), azt jelzi, hogy az elpártosodott szövetség letért az 1989-ben megjelölt útról, a tagság és a csúcsvezetés igencsak eltávolodott egymástól. A PEM cselekvési keretet kíván biztosítani azoknak, akik fontosnak tartják a belső demokrácia visszaállítását, a sokszínűségen alapuló egységet és az egyházakat közösségformáló erőnek, és nem konkurenciának tartják. A közel száz aláíró úgy véli, a társadalmi szervezetek partnerei a politikának és nem csak kiszolgáltatott klientúra; a szervezett ifjúság autonóm szövetséges és nem kádertartalék; önálló érdek- és közképviselet, nem idegen elvárások és igények közvetítése a közösség felé. Ezek a gondolatok az anyaországban is aktuálisak. A romániai magyarok is hasonlóképpen gondolkodnak, mint a polgári Magyarország emberei: nem vagyunk bűnös nemzet, nem kell vágyainknak, lehetőségeinknek, esélyeinknek önkéntes csonkolással nyesegetnünk a szárnyait. Ahogy Tőkés László fogalmazott a szombati Fidesz-kongresszuson: „nem akarunk tehetetlenül tovább szurkolni az anyaországnak, nekünk is lépnünk kell.”
Vasárnap reggel az is kiderült, hogy az anyaország jobboldali gondolkodású fele sem süllyedt apátiába a választási vereség után. A margitszigeti szabadtéri színpadot már a meghirdetett időpont előtt gyakorlatilag csurig töltő tömeg, majd a rétet ellepő további tízezrek azt jelezték: a Demokrácia-központba eddig bejelentkezett nyolcezer polgári kör nemcsak busongó asztaltársaságokat, hanem tettre kész fiatalokat, elveik mellett kiálló középkorosztályt és agilis időseket takar. A jó hangulatú rendezvény újra bebizonyította, hogy a fellángolás – a baloldali publicisták jövendöléseivel ellentétben – nemcsak a kampányidőszak végének szalmalángja, hanem tartós tüze a szabadságnak és a polgári Magyarország iránti elkötelezettségnek.
A baloldali politika irigységgel vegyes utálata érthető: a május elsejei kivezénylésekhez szocializált vezetőgárda nehezen tudja elfogadni, hogy nemcsak az erőszak, a retorziótól való félelem, de a hit, a szeretet és a jövőbe vetett bizalom is utcára szólíthat tömegeket. A jobboldali politikusoknak is van tanulnivalójuk: a polgári mozgalom már jó ideje nem arról szól, hogy választásokkor győzelemre segítse azokat, akik – az esetek többségében szívvel-lélekkel, de néha csak jobb híján – hasonlóképpen gondolkodnak.
Egymásra talált a civil magyarság, s ezek az emberek már tisztában vannak a saját erejükkel. Ez az igazán fontos: a többi már csak politika.