Könyvesház

Múló dicsőség, maradandó feszültség
Tandori-szigetcsoport
Tóth Erzsébet

„Volt egy idő, mikor / velem is bárki / találkozhatott, akár minden nap, / mint a faluból kifelé menet a cigánnyal, / megkérdezhette, hova mész, cigány – / Most már tudom, / ezeknek a dolgoknak vége.” – írja 1967-ben, legelső megjelent kötetében Tandori Dezső a Nyers című versben. Az olvasó, aki csak egy kicsit is odafigyelt az életműre, tudja: igen, ezeknek a dolgoknak immár harmincöt éve végük. Vége, hogy bárki találkozgathat a szerzővel, kérdezgethet tőle. Érvényesebben kérdezheti bárki a műveket. A költő nem kitiltotta magát a véletlenszerűből, az esetlegesből, a tinglitangli beszélgetésekből, az akár el is maradhatott volna – bár maradt volna el – találkozásokból: az efféle lét taszította el magától harmincöt éve a költőt. Hogy a sok helyett az „egyetlen” megmaradhasson. Az „egyetlen” filozófiai követelményében és igényében gyökerezik és lombosodik e költészet, hozza harmincöt éve újra és újra meglepő gazdagsággal terméseit.
Az egyetlen igézetében és igényében telt élet mára gyötrelmesen igaz valóság lett. Egy madár, egy kutya, feleség, kártyabajnokság, medvék. Az összetört bokával is bejárható városrész. Csak oda menni, ahova belülről szól a hívás. És a belső hívás egyre kevesebb. Elmaradnak utak, városok, lovak, fogadások. Elmarad ital, cigaretta. Majd visszajön. Szívével huszonnyolc-huszonkilenc madár szállt el, ne várjon tőle senki dalt. Maradék szívét a mostani egyetlen, Totyi tépázza jelképesen, és nagyon is valóságosan. Véresre csipkedi a karját. És azért a lovak se mentek el egészen. Alig van vers a kötetben, melyen ne futna át egy-egy ló, ne fénylene át – napfény a sűrű lombon – egy-egy lónév. Tandori vagy nagyon keveset nyer a lovakon, vagy nagyon sokat veszít. Ám a sugallatok-súgások többszörösen kódolt világa többnyire rejtve marad előttünk.
Tandori Dezső költészete alaposan próbára teszi a nyelvet és az olvasó magyartudását. Szándékosan nem nyelvtudást írtam, mert az csak része a képességeknek, melyek itt próbára vannak téve. Magyartudáson egy éppen Magyarországra született zseniális költő világjelentéseit értem a századfordulóról. Csontig lemeztelenített iszony, fásultság és fáradtság, élet-borzadás áramlik a virtuózan megkomponált kötetben. A nyelvet, melyet e világból egyedül mondhat igazán magáénak, örökös, nem akármilyen szakítópróbáknak veti alá. Az olvasó gyakran szédeleg, s fölerősödő szívdobosással figyeli, mit bír még ki ez a nyelv? Csűri-csavarja, hajlítja, terheli, a végsőkig feszíti húrjait, máskor játékos kamasz merészségével húzza a csúzli gumiját, míg végre fellélegezhetünk. Diadalmasan röpül a vers a cseresznyemagon, nem szakadt el semmi.
A nyelv királyi fensége, bohócruhában. Összegző, végső, nagy be- és leszámolások. A végképp minden támasz című versben a fotel, melyben gyerekkorában üldögélt, s így életének tanúja, kerül praktikus kegyetlenséggel a járdára, mégis „irdatlan vágtatás” hozza be a versbe a tetten ért elmúlást, az iszonyú és szépséges pillanat megragadását: „a fák, a fák, bukdosva most egymáson át már / a célegyenes mocsoktalaját / szántván, itt is vannak céloszlopánál / annak a bizonyíthatatlan útnak, / melynek nincs támasza se mélyeken, / se magasokban”. A kötet legtöbb versében ezt érezzük: a költészet már-már kibírhatatlan magaslati levegőjét. Ahol a költő a gyerekkori kezdetek és az elkerülhetetlenül közelgő – vágyott – vég közé kifeszített hajszálvékony kötélen egyensúlyoz. Megteszi „még egyszer az utat /értük, viszszafelé, hiába?” Le kell írni, mert ritkán tehetjük ilyen örömmel: nagy költészet érkezett újabb magaslatokra.
(Tandori Dezső: Az Oceánban. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2002. Ára: 1800 forint)

Papírváros kettő
Péntek Orsolya

Zalán Tibor legújabb könyve egy értéktudat nélküli generáció kórképe. Olyan generációé, amelyet valaha megfosztottak a cselekvő létezés lehetőségétől – hogy aztán így maradjon, alkoholizmusba és testiségbe dermedten, impotensen sodródva az érthetetlen mindenségben, öregedve.
Kegyetlen látlelet. Ebben a könyvben nincsenek hősök, sőt antihősök sem, szereplők vannak, akik itt-ott véletlenszerűen egymásnak verődve körbe-körbe járnak, soha nem tudnak – és nem akarnak – kitörni magukból, nincsenek céljaik, sőt örök sértődöttségük miatt lehetőségeikkel sem tudnak élni.
Egyszerűen vannak anélkül, hogy valaha is vállalnák az öndefiníció kényelmetlenségét vagy a társas léthez szükséges minimális alázatot.
„Hatmilliárd között nincs az egyetlenegy” – tekeri ki Zalán egy helyütt Kosztolányi Halotti beszédének sorát, és ebben a világban valóban nincs egyetlenegy, ez a kifejezés csak ott értelmezhető, ahol többiek és kapcsolódási pontok is vannak, nem csupán hatmilliárd önmagába záródó kör.
„Az embernek az egyetlen és végső princípiuma a magány / a teljes magány / az a magány / amelyből saját legbensőbb világa is kizáródik / az üresség / a visszhangtalanság / a kifelé-befelé süket csönd / a halál” – olvasható a regény szabad verssé emelt kulcsmondatában. A Papírváros lakói szinte állatként kapaszkodnak egymásba, hogy mégiscsak együtt legyenek egyedül. Részegségük, évtizedes hazugságaik, csalásaik és megcsalatásaik hálójában vergődnek, egymáshoz láncolva anélkül, hogy valaha is meglátnák a másik emberben mint tükörben önmagukat – persze makacsul félrefordított fejjel ez aligha lehetséges.
A Papírváros kettő, amelynek nyelve hol a végsőkig leegyszerűsített, hol líraian finom, mindezek ellenére – vagy talán éppen ezért? – átütő erejű könyv.
(Zalán Tibor: Papírváros, egy lassúdad regény, kettő; eltévedve. Kortárs Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 2200 forint)

„Sárkány” emlékezete
Somlyó Zoltán, a költő-műfordító
Ferch Magda

Mindig olyan volt, „mint izgatott futár, aki egy másik bolygóról érkezik”. „Sötét és lángoló.” Végletes érzelmek fűtötték. Ezer fokon égett. „Lakkcipőben és vörös mellényben rótta ötven éven át a budai utcák macskaköveit” – örökké pénztelenül. Kétnaponta kezdődött „új korszak” az életében. Egyik napról a másikra élt. Újságíróként kereste kenyerét. Remek műfordításokat (Baudelaire, Hauptmann, Hofmannsthal, Maupassant, Rousseau) köszönhetünk neki.
Az Esti Kornél, néhány róla írott remek költemény, tanulmány és az ő „élet és halál jegyében fogant” versei, Karinthy Frigyes szavaival: „buja virágok, pompás színek, a bánat és vágy földjéből egy éjszakán kipattanók” őrzik Sárkány, azaz Somlyó Zoltán (1882–1937) emlékét. Aligha lehet Kosztolányinál találóbban összefoglalni, milyen ember lehetett: „Ő különösen megtestesülése volt mindannak, ami ifjúság. Ámulva turkált az élet gazdagságában. Nem ismert alapfokot, középfokot, csak felsőfokot… Minden új verse a Dicsőséghez vezette közelebb, minden nő, ki elsuhant előtte, a Szerelmet jelentette, s minden férfikéz, melyet az ő hű kezébe zárt, a Barátság reményét ígérte.”
Kosztolányi szerint 1900 és 1910 között írta legszebb verseit. „Bűvös szótárában” „a magyar nyelv ékköveit” gyűjtögette. „Átkozott költőnek” nevezte önmagát, pedig Verlaine könyvét (Les poetes maudits, 1884) majdnem biztosan nem ismerte sem eredetiben, sem német fordításban. Az átkozott költő címet viselő versciklusa 1910-ben íródott, de csak egy évre rá jelent meg a Nyugatban Szabó Dezső tanulmánya Verlaine-ről. E címadás és névadás (a Somlyó felvett név) rejtélyéről fia, Somlyó György ír a kötet szép tanulmányában. A „szavakkal való barátkozása” neki „végzetes”, „átkozott”, „halálos” találkozás volt, akár az emberekkel való találkozásai.
A Nap Kiadó Domokos Mátyás által szerkesztett Emlékezet című sorozatában, amelyet minden irodalomkedvelőnek szívből ajánlhatunk, Somlyó Zoltán versei mellett ott sorakoznak összegyűjtve azok az írások, amelyek kivételes barátságainak dokumentumai. Jó, hogy voltak ilyenek.
(Az átkozott költő. Somlyó Zoltán emlékezete. Nap Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1800 forint)

Szerelmes óratornyok
Kolozsvári Papp László meséje
Hanthy

Nehéz megítélni, mi való a gyereknek. A régi korhatárok idejüket múlták, az apróságok manapság nemcsak a tévéműsort mondják fel folyékonyan néhány éves koruktól, hanem a borzongásküszöbük is jóval magasabb, mint a korábbi gyermeknemzedékeké. Néhány felnőtt ugyan még hisz abban, hogy a gyermekek fantáziája romlatlan és működőképes, de megtekintve egy-egy jelmezbált és gyermekek által készített műsort rögtön kiderül, az bizony nem terjed már túl a televízió világán.
Mit tegyen tehát az, aki manapság meseírásra adja a fejét, mint Kolozsvári Papp László is tette, amikor kigondolta Galambóci Boldizsár történetét? Haladjon a klasszikus hagyományokon, írjon gyermekhorrort, vagy éppen Potter-féle varázsmesét? Aligha van, aki biztos receptet adhatna az írónak, mert nehezen számítható ki előre, mi ragadja meg a gyermeki fantáziát. Kolozsvári Papp a klasszikus utat választotta: hagyományos mesét írt arról, hogy egy asztallábba szorult varázsló hogyan varázsolja el két óratorony szerelmének történetével a Lujza nevű kislányt, aki cserében kiszabadítja az évszázados asztalrabságból. Végül kiderül, hogy Boldizsár valójában Gyuszi, Lujza pedig Ági, és hogy nemcsak a nevek, hanem a helyek és az idősíkok is könnyedén kicserélhetők, hogy a mesében minden megtörténhet, de azért jó, ha az is tart néminemű kapcsolatot a valósággal.
Szépen megírt mese Galambóci Boldizsár története, amelyhez az illusztrációkat Lászlóffy Aladár, a Kossuth-díjas írókolléga készítette humorral, jó kézzel, szeretettel.
(Kolozsvári Papp László: Galambóci Boldizsár. Simon Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1880 forint)

Operisták – írók és alkotások
Szeghalmi Elemér irodalmi tanulmányai
I. S.

Tanulmányok és íróportrék, művészekről felvázolt pályaképek: mindegyik olyan, akár egy régi dallam szárnyaló villanása. Élvezetes olvasmány Szeghalmi Elemér könyve, amelynek egy-egy írása szinte operai feszültséggel bővelkedő jelenet. Vonatkozik ez a magas szárnyalás az írókról megrajzolt tanulmányokra is. A szerző nemcsak irodalomtörténész, hanem alkotó író is, amit ez a szép kivitelű könyv bizonyít legjobban.
A két részre tagolódó könyv először az operistákat veszi számba Svéd Sándortól Moldován Stefániáig. Mesteri kézzel rajzolja meg Házy Erzsébet életútját, a tragikus sorsú Puccini-hősnőt; izgalmas visszatekintést nyújt Joviczky kevesek által ismert kálváriajárásáról. Végigkövethetjük klasszikus zenénk kiváló megszólaltatóinak életútját, többek között Székely Mihályét, Gyurkovics Máriáét, Simándy Józsefét, Oláh Gusztávét és Ferencsik Jánosét. Olyan a könyv operistákkal foglalkozó fejezete, akár egy szimfónia.
A tanulmánykötet irodalomi fejezetében a szerző biztos kézzel nyúl vissza az elmúlt évszázad magyar irodalmához, s Kazinczytól Gyulain keresztül jut el a XX. század nagyjaihoz, így megrajzolja a mai magyar irodalom keresztmetszetét is. Az Értékvesztés az irodalomban című fejezetben megállapítja, hogy a XX. század második felében a kommunista hatalom legjelesebb íróinkat hallgattatta el rövidebb vagy hosszabb időre. Tamási Áron például éveken át saját kezűleg gépelt novelláinak „eladásából” tengette életét. Németh Lászlót száműzte a kommunista rendszer. Szabó Lőrincnek még a nevét sem volt szabad kiejteni hosszú évekig. Legjobb íróink kerültek feketelistára, és ez máig fájó nyomot hagyott az irodalom arculatán. A szellemi életben még ma sem történt meg a valódi rendszerváltás.
A gyűjteményben joggal kapott helyet az írók és zeneművészek között az ecset poétája is, Egry József festő. Ez a minden értéket összegyűjtő gesztus nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szokványos beszámolók „léce fölé” emelje ennek a nagyszerű vállalkozásnak a színvonalát.
(Szeghalmi Elemér: Operisták – írók és alkotások. Új Ember Kiadó, Budapest, 2001. Ármegjelölés nélkül)

A Helikon Könyvesház sikerlistája
Ismeretterjesztő
1. Iszlám-National Geographic – Geographia Kiadó 7250 Ft
2. Erdélyi református templom. Veszendő templomaink, I. – Nemzeti Tankönyvkiadó 3920 Ft
3. Pedrotti, Walter: Az indián háborúk. A történelem atlasza – Alexandra Kiadó 1999 Ft
4. Szekfű Gyual: A magyar bortermelő lelki alkata – Mundus Kiadó 1680 Ft
5. Dr. Lux Elvira: Hát még nekem egy szexuálpszichológus emlékeiből – Vince Kiadó 1895 Ft
6. Dr. Wailly, Philippe de: Az állatok hatodik érzéke – Elektra Kiadó 1970 Ft
Szépirodalom
1. Márai Sándor: Csutora – Helikon Kiadó 1300 Ft
2. Herriot, James: Ő is Isten állatkája – Ciceró Kiadó 2490 Ft
3. Baricco, Alessandro: Selyem – Helikon Kiadó 1000 Ft
4. Chang Jung: Kína három lánya – Európa Kiadó 2500 Ft