KÖNYVESHÁZ

Magánélettan
A szerelmes Jókai
F. M.

Régi vita, hogy mi tartozik a közvéleményre a művész magánéletéből. Egyáltalán tartozik-e valami? Nem – vágnánk rá ösztönösen, de a dolog azért nem ilyen egyszerű. Az emberek kíváncsiak, különösen arra, akit bálványként tisztelnek. És úgy tűnik, bálványok nélkül nemigen tud meglenni egy társadalom sem. Ha pedig így van, minden olyan kiadvány, amely híres kedvencek magánügyeivel foglalkozik, általában érdeklődésre tarthat számot. A Holnap Kiadó Szerelmes magyar írók című sorozata arra tesz kísérletet, hogy az emberekről oly sokat eláruló legbelsőbb érzés, a szerelem felől rajzolja meg egy-egy író portréját és korának társadalmi-erkölcsi állapotát.
Jókai Mór kora egyik bálványa volt. Lapszerkesztő, 1848 márciusának egyik hőse, híresen szép férfi, ünnepelt író, a főrendiház tagja, akiért előkelő klubok versengenek. Érthető, hogy minden, amit tesz, közfigyelem tárgya. Legfőképpen hétköznapinak nem mondható tettei. Lehet rajtuk csámcsogni, sopánkodni, értük és ellenük kiállni. Így járt „szegény boldog-boldogtalan Jókai Móric” két házasságával. Ráadásul mind a kétszer színésznőt vett feleségül. Ifjúkorában anyja határozott ellenzésével mit sem törődve a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózát. Élete alkonyán pedig a nála több mint ötven évvel fiatalabb Nagy Bellát, jókora botrányt okozva mindkét alkalommal. Első házasságának hírére még a jó barát, Petőfi Sándor is faképnél hagyta őt egy időre. A második meg akkora zűrzavart keltett, hogy külföldre is híre ment. Emile Zola emel szót érte Párizsból, Ady itthon próbálja megvédeni.
Szöveggyűjtemény ez a kötet, de csak a Jókai magánéletére vonatkozó levelek, cikkek, életrajzrészletek gyűjteménye, és szerepel bene néhány Jókai-vers is. A szerkesztő egymásnak élesen ellentmondó írásokat szembesít, felidézi a kortársak véleményét, viselkedését. Szívszorító olvasmány.
(Rózától Belláig. Jókai szerelmei. Szerk. Kelecsényi László. Holnap Kiadó, Budapest, 2002. Ármegjelölés nélkül)

A nimfománia kultusza
Leplezetlenül Catherine Millet
szexuális életéről
Farkas

Rejtély, mitől válik egy regény kultuszkönyvvé. Talán attól, hogy olyasmit mond ki az emberi létezésről, ami az adott társadalomnak fontos, és amit úgy még senki el nem mondott. Nos, mindez Catherine Millet-ről és az ő szexuális életéről nem állítható. Ez a könyv azért válhatott kultuszkönyvvé, mert a média azzá tette: folyton beszélnek róla, eseményeket szerveznek köré, ahol pólót árusítanak, áradoznak és ájuldoznak, rajongói klubba tömörülnek. Íme az eredmény: a könyvecske jelenleg a magyarországi bestsellerlista első helyén tanyázik, és a szintén szexuális zavarokkal küszködő Rácz Zsuzsa könyve, az Állítsátok meg Terézanyut! követi. Csakhogy míg Rácz azt fejti ki egy arasz vastagon (hatodik kiadás!), hogy mit nem csinált, addig Catherine azt, hogy mit igen. Millet kisasszony nem pazarolja energiáit epikus közjátékra, ő csupán szexuális aktusait sorolja. A különbség a közösülések között, hogy hova rakják, hányan, milyen hosszú időn keresztül, ismeri-e, pontosabban látja-e az illetőket vagy sem, egyáltalán férfiakkal csinálja vagy nőkkel, sokkal egyszerre vagy egyedül. És egyáltalán: szoktak-e tisztálkodni partnerei. A könyv fordítója, Tótfalusi Ágnes – aki egyébként remek tollú, nagyszerű stílusú magyarra ültetője a francia irodalomnak – egy televíziós vitában ámulattól pihegve mondta el, hogy milyen nagyszerű ez a szexuális burjánzás, ettől veszti el izgató voltát, és válik tabudöntögető társadalomkritikává ez a mű.
Heller Ágnes, aki mégiscsak világhírű filozófus, szintén teljes vállszélességgel állt oda a könyv mellé, rádörögve a társadalomra, hogy csak azért ítéli el ezt a művet, mert nő csinálja, ami férfiaknál természetes. Szegény Szilágyi Vilmos szexológus ebben a vitában többször nekifutott annak, hogy elmondja, ez férfaknál sem természetes, de mindannyiszor belefojtották a szót. Albert Györgyi, aki minden létező bulvárlapban elsírta már, milyen szerencsétlen a magánélete, most mégis abban látja a kiutat, hogy megalakította az érzéki nők klubját, ahová a Catherine M.-éhez hasonló írásművekkel lehet bebocsátást nyerni. Ezzel a könyvvel csak az a baj, hogy túlnőtt önmagán. Nem kellene Albert Györgyinek a gátlástalanságot összekevernie az érzékiséggel, mert az érzéki nőnek a bokája sem kell, hogy kivillanjon, mégis izzik körülötte a levegő. Catherine M. ezzel szemben maga is bevallja, hogy míg munkálkodtak rajta, ő maga a környező terek tagoltságát tanulmányozta.
Nem kellene azt írni a kötet fülszövegében, hogy ez a könyv a női szexualitásról szól, ugyanis a női szexualitás nem ilyen. Nem kellene Freudot belekeverni, mert ő nem perverz volt, hanem orvos, és gyorsan megállapította volna, hogy barátnőnk érzelmi fogyatékos – ami nem érdem, csak tragédia. A szereplőben számolatlanul megforduló férfiakról ugyanis azon túl, hogy a Jóisten mivel szerelte fel őket, semmit nem tudunk meg, legfőképpen azt nem, hogy mégis milyen viszony fűzte őket Catherine-hoz, horribile dictu: mit érzett velük kapcsolatban az írónő. Legfeljebb annyit, hogy 35 éves koráig eszébe sem jutott, hogy a szexet élvezhetné. És legvégül nem kellene kultuszt csinálni egy nő könyve körül, aki érzékletes példákon keresztül bizonygatja, mennyire nincs köze a testéhez, sem ahhoz, ami azzal történik, legyen az abortusz vagy nemi erőszak. Nem is érdemes hosszan értekezni arról, milyen veszélyes ilyen ideált állítani a társadalom elé, melynek tagjai amúgy is ambivalens viszonyban vannak a testükkel. Egyfelől az élvezetek korlátlan eszközének tekintik, másrészt elfogadhatalannak tartják annak minden változását, legyen az anyaság vagy öregedés.
A női méltóságról nem is beszélve.
(Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2002. Ára: 1580 forint)

Az emberasszony
Kaffka Margit élete és teremtett világa
Major Anita

„Kaffka Margitnak egy kávét sem lehet fizetni” – jelenti ki büszkén „a jövő fejlettebb asszonya”, aki nem dogmatikus feminista, de görcsösen őrzi szuverenitását. Etikája lefegyverző, etikettje mulatságos, „antieleganciájáról” kortársnői mesélnek. „Jaj, egy asszony, aki ember, s mégis egy túlságos asszonyt kell vagy kellene önmagában lebírnia” – írja róla Ady, a jó barát. Követhetjük hajnali villamosutazásokon, láthatjuk önérzetes robotolását: tanári-költőnői kettős pályakezdését, küzdelmeit, hogy időt raboljon az alkotásra, megismerhetjük vágyait, önelemzéseit, magányát.
Sokat várt a „szakma” Bodnár György Kaffka-monográfiájára: a szerző fél évszázada foglalkozik a „legasszonyibb íróval”, az MTA Irodalomtörténeti Intézete pedig 1957-ben adott megbízatást a könyv megírására. 1961 és 1981 között született is több nagy tanulmány, s e munkaszakaszt zárta le 1988-ban A mese lélekvándorlása című összefoglaló mű, amelyet az irodalomtörténész most tesz teljessé bevezető és átvezető tanulmányokkal, valamint életrajzzal bővítve. A főként Rolla Margit családtörténeti nyomozásain alapuló élettörténet inkább személyiségrajz: elemzi a család határhelyzetét, foglalkozik a dzsentrikkel, bemutatja az önálló nők sorsát, szerepét az irodalomban, az író iskoláit, szerelmi kapcsolatait, lelki fejlődését. De a „lábjegyzetekre” figyelve bepillanthatunk például Kaffka tankönyvírói tevékenységébe vagy bizonyítványába is. A „mesés” életrajzot időnként előrebocsátott kronológia tagolja: a szokatlannak tűnő szerkesztés azonban segíti a szövegben való eligazodást. Bodnár irodalmi fejlődésvonalat rajzolva informatívan, kritikusan és szeretettel mutatja be az író, költő, tanár, ember, nő, asszony, anya, gondolkodó Kaffkát, az életmű építkezését, természetesen fő hangsúlyt fektetve a Színek és évek, a Mária évei és az Állomások értelmezésére. Kortársak visszaemlékezései teszik meghitté, a fejezeteket záró jegyzetapparátusok pedig pontossá a kötetet.
(Bodnár György: Kaffka Margit. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2800 forint)

Idővel paloták elromolnak
Sztyeppei népek hagyatékából
Móser

Kapuzábé, kapubálvány, kőbálvány – eggyé olvadtak bennem a néprajzi tanulmányok nyomán. Mert eddig mindenki egy 1925-ben megjelent, tanguz-szamojéd sírjeleket ábrázoló rajzra hivatkozott, illetve egy erdélyi példára. Lükő Gábor – Fehér Géza nyomán – ezt még megtoldotta egy oroszországi török síremlék analógiájával. Ez az egy példa az etnofotográfus Kunkovács Lászlónak köszönhetően immár több mint százszorosára duzzadt. Könyve, mely fotóalbum és tanulmánykötet egyszerre, hét ázsiai és egy ukrajnai tanulmányút eredményeként született hatalmas anyag összegzése. De kik is a kőemberek?
Képzeljük el, hogy a Szaján hegység lábánál vagyunk, 800 méter magasan a tengerszint felett, a „fennsíkországban” lévő hatalmas legelőterületen. A fotós szeme figyel, keres, de sehol nem lát egyetlen lelket sem. „Persze, hiszen ilyenkor már felhúzódnak állataikkal a nyári legelőkre a nagy hegyek közé, ahol nincs ez a tikkasztó hőség, távol maradnak a jószágot gyötrő bögölyhadak, és mindig üde zöld a fű. Egyvalaki áll ott a síkság közepén, s nem mozdul. Nem mozdul már másfél ezer esztendeje, hiszen ő a kőember, a kőős. Pásztázó szemünk rajta áll meg, hisz nincs más látnivaló. Most veszem észre, hogy nem a közepén van a hatalmas medencének, mégis úgy érezzük, épp oda kellett helyezni a szobrot. Uralja a tájat, ott a világ közepe.”
A régész-történész Erdélyi István kísérő tanulmányában szól a kőbálványok igézetéről és a sziklarajzokról, saját kutatásait és utazásait felidézve. Tőle tudjuk, hogy e kőembereket „a bronzkortól kezdve fennálló nomád társadalmakban a sztyeppei arisztokrácia képviselői számára mesteremberek készítették… A sírokban szinte kivétel nélkül elporladtak, elpusztultak a színpompás ruhák, és a szertartások, ünnepek zenéjét sem fogjuk többé meghallani. Már csak emiatt is felbecsülhetetlen ismereteket közvetítenek nekünk a kőemberek.”
Ezek közül sokat ledöntöttek, másoknak évszázadokkal ezelőtt – hatalmas munkával – a fejét verték le a hódítók. De így vagy úgy – földre borulva vagy állva, sérülten vagy épen a maradandóságról vallanak. A hogyanról, a mikéntről, e rusztikus kőszobrok esztétikai szépségéről, ezek olvasatáról szól ez a kötet, amely az emberiség múltjára és a mi múltunkra egyformán figyel és figyelmeztet.
(Kunkovács László: Kőemberek. A sztyeppei népek ősi hagyatéka. Masszi Kiadó, 2002. Ára: 2990 forint)

Nagykapu könyvesbolt
Programok, dedikálások
Szeptember 10., kedd, 18 óra: Kristóf Attila, a Magyar Nemzet vezető publicistája dedikálja legújabb, A pokol pillangói címmel megjelent izgalmas regényét. A könyv aktualitását a tavaly szeptember 11-én bekövetkezett tragédia évfordulója adja.
Szeptember 11., szerda, 18 óra: Dr. Lánszky Imre kandidátus, Pilis-kutató tart vetítéssel egybekötött előadást felfedezéseiről: Ősbudáról, Attila váráról, Alba Ecclesiáról és mindezen kincseink lehetséges feltárásáról és megóvásáról.
Szeptember 12., csütörtök, 18 óra: Molnár V. József néplélekkutató tart előadást – a közelmúlt Kisboldogasszony, Kisasszony napja kapcsán – a magyarság által híven megőrzött Hétboldogasszony-kultuszról a Nagykapu könyvesboltban, a pesti Vigadóban.

A Fókusz Könyváruház sikerlistája

Szépirodalom

1. Millet, Catherine: Catherine M. szexuális élete – Ulpius-ház 1580 Ft
2. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut! – Bestline Kiadó 1890 Ft
3. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – Helikon Kiadó 1180 Ft
4. Márai Sándor: Füveskönyv – Helikon Kiadó 1180 Ft
5. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka – Magvető Kiadó 2490 Ft
6. Coelho, Paulo: Az alkimista – Athenaeum Kiadó 1690 Ft
7. Esterházy Péter: Javított kiadás – Magvető Kiadó 1990 Ft
8. Asimov, Isaac: Teljes alapítvány, Birodalom, Robot univerzuma – Szukits Kiadó 3700 Ft
9. Ensler, Eve: A vagina monológ – Dee-sign Kiadó 1968 Ft
10. Fielding, Helen: Bridget Jones naplója – Európa Kiadó 1500 Ft