KÖNYVESHÁZ

Tűnő személyiség nyomában
Márai Sándor, a korszerű polgár
Büky László

A politikus Márai Sándor távoli rokonságban sincs a politikai íróval, vélekedik Fried István harmadik Márai-tanulmánykötetében. A politizáló hajlam nem újságírói pályájának következménye, hanem a nyugati demokráciák iránt elkötelezett irodalmi demokrata szellemiségéből fakad. Egy naplóbejegyzés alapján mutat rá a tanulmányíró Márai Sándor korszerű polgármagatartására, következetességére, mérsékelten baloldali vonzalmaira, ahogy a két háború közötti rendszerek feudális színjátékát, a hatalmon lévők problémaérzéketlenségét bírálja, pellengérezi ki. Márai előbb a szélsőjobbnak, majd a szélsőbalnak lett céltáblája, polgártudata – mondja Fried – nem illeszkedik semmiféle azonos jelvényű kollektivitásba.
Fried István hangsúlyozza, Márai rátalált a XX. század vége felé bekövetkező korszakváltás lényegére: „Az idő, amelyben élünk: már nem kapitalizmus, nem is szocializmus, már nem »posztindusztriális« idő, valami más. Ahogy a történelem már »poszteurópai«. Kétezer éven át európai volt minden, amit történelemnek neveztek. Nem az többé – még vagy már –, de nem amerikai, nem is orosz vagy kínai. Még nincs alakja… egyelőre még minden csak »poszt«” – idézi az írót. A Tolsztojt, Jókait, Arany Jánost, Proustot olvasó Márai Sándor életelvei és irodalmi elvei egybecsengenek. Észreveszi, hogy abból a világból el kell mennünk, amelyhez már nincs közünk. Így érkezett el 1989-ben a Márai-életmű új periódusa…
Márai Sándor rejtőzködő, önlegendásító személyiségének is köszönhető, hogy teljes élet- és írói pályát átfogó monográfia még nem készült az alkotóról. Fried István e „tűnő személyiség” nyomába eredve két ifjúkori elbeszélést elemez (Ernő, Ágoston halála), megmutatva, hogy a fiatal Márai tudatosan készül az írói, költői pályára, amely a századfordulós modernségbe és az avantgárdba viszi, majd a német expresszionizmus és Krúdy írásművészete felé ágazik életműve.
Tanulmány foglalkozik Márai Sándor viszonyulásával az 1921–1922-ben ocsúdó erdélyi irodalmi élethez. Másik elemzésében a Kisfaludy Társaság tagjának választott Márairól mondja el a szerző, hogy e tény 1930-ban nem feltétlenül jelenti a beérkezést. Irodalomtudományi bravúrnak tartható ugyanakkor, hogy egy megíratlan regényt is elemez Fried István (Vidali hagyatéka).
Az életmű kevéssé föltárt részleteivel szívesen és eredményesen foglalkozó tanulmányszerző a könyv utolsó fejezetében saját kutatásait is áttekintve Márai munkásságának, e „játéknak és mutatványnak” további elemzését ígéri. A világirodalmi rangú író egyre mélyebb megismerésének bizonnyal az is – amint a mostani – segítője lesz.
(Fried István: „Ne az író történjen meg, hanem a műve.” A politikus és az irodalmi író Márai Sándor. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1800 forint)

Röntgenképek sorstalanokról
Csiki László történetei
Péntek Orsolya

Furcsa könyv Csiki László Remény című kötete. „Történetek” – jelöli meg hangsúlyosan a „műfajt” a szerző, ami tagadhatatlanul kíváncsivá teszi a kortárs intellektuális prózán rágódó olvasót. Manapság az írók a lehető legritkábban írnak egyszerűen történeteket – persze az a legnehezebb –, sokkal inkább monológot, aprólékos önelemzést vagy posztmodern giccset.
A könyv elején azonban hiába keressük a történetet. A héja vére vagy Az előadó felkészülése című kötetindító írás, majd a címadó novella, a Remény alaposan próbára teszi az olvasó türelmét.
Aztán, mintha egy másik könyvbe lapoznánk bele, mégiscsak elkezdődnek a rövidebb-hosszabb novellák, legtöbbjük a falu és a nagyváros „aljának” mikrovilágáról, nyomorról, tehetetlenségről, az új évezred minden eddiginél szegényebbnek tűnő szegénységéről szólnak, olyasfajta világról, amelyről már réges-rég nem szokás beszélni a magyar irodalomban.
A történetek szereplői, a választás lehetőségétől születésüktől fogva megfoszott kisemberek körülöttünk, köztünk élnek, és bár megpróbálnak menekülni semmilyen sorsuk elől, soha nem járnak sikerrel. Tragédiáik közül – bármilyen furcsa – létük tökéletes drámamentessége, steril, pokoli unalma a legtragikusabb.
A magyar írók közül alighanem Kosztolányi volt az, aki ilyen mértékben vonzódott ehhez az embertípushoz – de nála mindig valami bölcs derű és humanizmus színezte át ezt a világot, szemben Csiki László puszta precizitásával, távolságtartásával. Nehéz volna megítélni, hogy jó vagy rossz írások ezek – talán inkább röntgenképeknek tekinthetők a világ látni nem akart részéről.
(Csiki László: Remény. Magvető Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1990 forint)

Föld alatti vizek mélyén
Haklik Norbert

Sokak szerint már az is az abnormalitás kézzelfogható jele, ha valaki nem napsütéses strandokra vagy tengerpartokra, hanem nyirkos, föld alatti járatokba látogat el szabad idejében. Az áltagember rendszerint azt sem tekinti az épelméjűség egyértelmű ismérvének, ha valaki búvárpalackkal a hátán, tetőtől talpig gumiruhát öltve kutatja a vizek mélyét ahelyett, hogy odafent, a parton napfürdőzne. S ha némelyek egyszere művelik eme foglalatosságokat, az átlagemberek többségének szemében az a vegytiszta őrülettel egyenértékű.
Aki arra keres választ, mi a vonzó abban, hogy valaki sötét járatokban, alig nyolc-tíz fokos hőmérsékletű vízben indul ismeretlen mélységek fölfedezésére, annak érdemes kézbe vennie Mozsáry Gábor Föld alatti vizek mélyén című kötetét. A Ráció Kiadó gondozásában megjelent könyv néhány szerencsés kutató által látogatott vizes barlang titkait osztja meg az olvasóval. Mozsáry Gábor búvártársaival – köztük testvérével, Mozsáry Péterrel – 1969 és 1976 között folytatott jelentős könnyűbúvár-barlangkutató tevékenységet hazai és határon túli vizes barlangok feltárásában. A barlangászcsoport több ezer méter bejáratlan barlangszakaszt térképezett fel, és Mozsáryék nevéhez fűződik egy ismeretlen barlanglakó gyűrűsféreg-faj felfedezése is, amely a testvérpár tiszteletére kapta a zoológusoktól az Allolobophora mozsaryorum nevet. Mozsáry Gábor könyvét nem csupán a szakmabelieknek érdemes kézbe venniük, hiszen a Föld alatti vizek mélyén nemcsak kalandregényeket megszégyenítő izgalmakat tartogat az olvasó számára, de lapozgatása közben egy kevesek által művelt kutatási ágazat hazai megszületésének történetét is nyomon követhetjük.
(Mozsáry Gábor: Föld alatti vizek mélyén. Ráció Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1900 forint)

Kőszörnyek engesztelése
Beszámoló a Galeras kitöréséről
Rácz

Mi, magyarok nem élünk vulkánok fenyegetésében, talán éppen ezért sokan csodálattal, érdeklődéssel viseltetnek e rendkívüli természeti jelenségek iránt. Stanley Williams amerikai kutató műve a Galeras kitöréséről ebbe a fortyogó és kiismerhetetlen világba kalauzol bennünket. A szépirodalmat, a romantikát és a modern akciófilmek elemeit ötvöző könyv lenyűgöz és borzongat. A túlélés itt nem egy forgatókönyv előírása, hanem valóságos küzdelem. A hihetetlen kalandokat olvasva kezdjük megérteni, hogy az ősi civilizációkban, például az aztékoknál, majáknál, inkáknál szüzeket vetettek a kitörni készülő vulkánokba, amelyek szinte pillanatok alatt képesek voltak elpusztítani városokat, falvakat. Az emberáldozat, úgy hitték, kiengeszteli e szörnyetegeket.
A kolumbiai Galeras – melyet most közelebbről megismerhetünk – tágas, zöld katlanban fekszik az Andok északi részén. Békésnek, jóindulatúnak tűnik, néha kitör ugyan, de csak hamuval szórja be a közeli településeket. Az ott élők azonban úgy vélik, a Galeras soha nem pusztított el senkit a történelem folyamán, amíg a kutatók föl nem ingerelték a hegyet azzal, hogy műszereket vittek fel rá. Talán igazuk is van. 1993-ban ugyanis Stanley Williams társaival éppen a Galeras tetején tartózkodott, amikor a vulkán váratlanul kitört. Hat kutató meghalt, Williams súlyosan megsebesült. Így született meg „első kézből” ez az izgalmas beszámoló, amely azonban csak a keretét adja e könyvnek. A mű a vulkánokról, fizikai és kulturális hatásukról és az életüket kockáztató vulkánkutatókról szól. Tudósokról, akik nem öncélúan keresik a veszélyt: a vulkánok megismerése milliók életét mentheti meg. E természeti képződmények ugyanis világszerte ötszázmillió embert fenyegetnek például Tokióban, Mexikóvárosban vagy Nápolyban.
Stanely Williams könyvét Németh Géza fordította. Testhezálló feladat volt számára a geológiai szörnyetegek és különleges természeti csodák legendáját a magyar olvasók elé vinni, mert a vulkánok szerelmeseként maga is végigjárta a könyvben szereplő vidékek jó részét.
(Stanley Williams – Fen Montaigne: A Galeras kitörése. Vince Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 2795 forint)

Megújított hagyományok
Adatok a történelmi Magyarországról
H. K.

A közigazgatási célú térképek története szinte egyidős az államszervezés történetével. Ebbe a kategóriába sorolható az adózást segítő kataszteri térképektől a város- és községrajzokon át az országtérképekig szinte mindenféle rendű-rangú és méretű ábrázolás. A jeles szakemberek által rajzolt alaptérképek alkalmasak voltak arra, hogy a legkülönfélébb tematikájú adatokat tüntessék fel rajtuk.
Egyik legszebb közigazgatási térképünk – az 1910-es népszámlálás anyaga alapján – az elkészült helységnévtár feldolgozásával 1914-ben jelent meg. Több változatban és méretben publikálták, emiatt sokféle ábrázolásra volt használható. Lapjai az idők folyamán eltűntek, a kutatók, az érdeklődők számára hozzáférhetetlenné váltak, így igen hasznos, hogy a Talma Kiadó immár a második kiadásban teszi közzé A történelmi Magyarország atlasza és adattára, 1914 című munkát. Tervezője, Zentai László nem utánnyomást készített, hanem az ELTE hallgatóinak bevonásával javította, bővítette és kiegészítette, valamint grafikai megjelenítésében is megújította az eredetit.
Amit tehát az érdeklődő most kezébe vehet, több mint reprint, hiszen tartalmában hordozza a legújabb kutatási eredményeket, ugyanakkor megjelenítési formájában mégiscsak a magyar térképészeti hagyományok bemutatását, megőrzését szolgálja. Találhatunk benne a történelmi Magyarország vizeit, földrajzi tájait ábrázoló lapot éppúgy, mint a közigazgatási beosztással, népsűrűséggel, felekezeti elterjedéssel, etnikai és nyelvi megoszlással kapcsolatos adatokat. A kiadvány névmutatója eltér a szokásostól, mivel statisztikai jellegű kiegészítéseket is tartalmaz. Tehát amellett, hogy gyorsan kikereshető a tizenötezer címszó bármelyike, a nevek mellett a település lakosságára vonatkozó információkat is olvashatunk. A magyar névmutató mellett horvát, román, német, szlovák, ukrán és szlovén nyelvűt is találunk. Nem nosztalgiakönyv tehát ez az atlasz és adattár, hanem szigorúan történeti, tudományos munka, amelyet persze haszonnal forgathatnak azok is, akiket érdekel, milyen lehetett a történelmi Magyarországon élni.
(A történelmi Magyarország atlasza és adattára, 1914. Talma Kiadó, Budapest, 2001. Ármegjelölés nélkül)

A Helikon Könyvesház sikerlistája
Szépirodalom
1. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai – Helikon Kiadó 2000 Ft
2. Márai Sándor: Föld, Föld! – Helikon Kiadó 1800 Ft
3. Keyes, Marian: Lucy Sullivan férjhez megy – Ulpius-ház 1980 Ft

Ismeretterjesztő
1. Leonardo da Vinci válogatott írásai. Ízelítő a polihisztor életművéből – Typotex Kiadó 1650 Ft
2. De Foncbrung, Jean-Charles: Nostradamus. 1999-től az aranykorig – Elektra Kiadó 2200 Ft
3. Diamond, Jared: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása – Typotex Kiadó 3500 Ft
4. Tatay Erzsébet: Művészettörténeti ismeretek – Enciklopédia Kiadó 3400 Ft
5. Sembach, Klaus-Jürgen: Szecesszió – Taschen Kiadó 5995 Ft
6. Baker, Fiona & Keith: A 20. század bútorai – Glória Kiadó 5980 Ft
7. Ranzini, Gianluca: Az univerzum atlasza. Naprendszer, galaxisok, csillagképek – Kossuth Kiadó 6990 Ft