Magyarok karácsonya

Behavazta már a Gyimeseket az ég…
Megállt a Tatros vize, összebújt a csönddel a Rákóczi-vár. Sóhajt a rengeteg, pipára gyújt Halál úr. Várja, hogy elmenjen végre Jézus, mert összevesztek, még az új szövetség idején, s bizony hóttig tartják a haragot. El is mosolyodnak mind a ketten, ha erre gondolnak, mert nem tudják, meddig tart nekik a „hóttig”…
Megbékülnek most a Mindenséggel a kicsike székely házak odafönt a völgyben. Semminek, csak a Mindenségnek van vége odafönt: a Monarchia régi határköve. Éppen addig tart az élet. És a szigorú alkonyatig persze…
Attila hajnalban fáért indul az apjával. Két csudálatos székely, apa és fia, „egy igen és egy nem” – vagy mégis inkább két igen. Mert elfogytak a különböző utak, összefagytak a huszadik század csöndjében a lehetőségek.
„Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.”(1)
Nem. Már nem. Már csak azt az egyet találhatja, „ki magva erdőségnek”(2). Azt, ki hajnalban fáért indul a rengetegbe, mert pár évtizede még az övé volt minden. A legnagyobb havas fenyők össze is mosolyognak: „Nini, megint itt a gazda!” És ahogy mosolyognak, elgurul kicsit a csönd, és kigyúlnak a karácsony fényei a kicsike székely házakban, odafönt, a Gyimesekben…
A Vág mentén is perceg a fagy. Valamit mintha álmodna a szép Felvidék. Az öreg templomok nem ijedősek, nem asszonyosak, azért vannak az öreg templomok, hogy rájuk könyökölhessen a magányos vándor legutolsó reménysége. Belesimult a vándor tenyerébe a szépséges Felvidék is, mint öreg cserefa botnak sima, beszédes fogója.
Errefelé sincsenek már külön utak. Ezt üzeni most a magyarok karácsonya.
„Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.”
Nem. Már nem. Már csak az költsön, „ki márványból rak falut”(3). S aki tudja, miért épült Beckó vára…
Vadászott Stibor vajda a Vág mentén a régi időkben, a régi hazában, s az urak mindenféle dolgokról kérdezgették Beckót, a bolondot. A nyitrai püspök azt kérdezte: „– Mondd meg, ha olyan okos vagy, miért feszítették Krisztust keresztre? – Hát mert a zsidók okos emberek. Úgy tartották, hogy ha az Atya örök életű, minek még egy Fiú is!” Nohát, ez a bölcsesség annyira tetszett Stibor vajdának, hogy megígérte bolondjának: bármit kér tőle, azt bizony teljesíti. Beckó pedig várat kért a csupasz sziklára…
Ott jár a Fiú a Felvidéken is.
Ott jár a Fiú Kárpátalján is.
Ahol igenis álmodik még a Vérke-patak – azt álmodja, sohasem fognak eltűnni az olyan szavak, hogy vérke. És álmodik Ungvár, álmodik Beregszász. A szélfútta utcákon ott is végigsétál még a remény. Már csak azt kellene megmondania végre valakinek, hogy „dúlt hiteknek kicsoda állít, káromkodásból katedrálist”…
„E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szüljön meg az anyád!”(4)
Igen. Ezt még igen. Égő házban is, jeges áradásban is, bolondok házában is, hajló szép búzában is, kongó kolostorban is. De reménységre szüljön, hitre szüljön, harcra szüljön, áldott, istenes karácsonyokra szüljön. Hogy lásd a Fiút, lásd a reményt a csöndes éjjelen, szerteszéjjel a régi Hazában. Ahol a családfők arcát szépen összefaragta az Idő. Nagy művész az Idő. És fáradhatatlan. Arcokat, lelkeket farag, s mire elkészül, fölvásárolja művét a Halál.
Leülnek a családfők az asztalfőre, elsőként meríteni a tálból. Amikor eljön karácsony, amikor Jézus úgy tesz egy pillanatra, mintha mégis lenne értelme, amikor összebújik mécsesfényben a sok-sok kicsike élet, akkor a Fiú olvas fel a Szent Könyvből. Az Új Szövetségből, a mi szövetségünkből. Olvas a Fiú, családfők, legidősebb fiúk hangján.
Családfők, fiúk, unokák – új remények a magyarok karácsonyán. Lassan felépül – vagy már fel is épült – az a katedrális káromkodásból. Most majd felépül mellé a hit és a reménység katedrálisa is. Karácsonyi gyertyák fényéből épül és az örök összetartozás parancsából.
S elég nekünk egyetlen gyertya is, hogy eljöjjön a világosság. Mert nem a sötétségünk, csak a bánatunk volt feneketlen.
Családfők, fiúk, unokák.
Új testamentumai a jövendőnek.
A mi jövőnknek. A nemzeti reneszánsznak. Amely legyőzi ezt a vásáros, talmi, istentelen jelent…
„Ne mosolyogj e szóra: Isten, – ne mosolyogj, te századvégi gyermek! Mind hazudik, aki tagadja Istennek létezését. Okosabbnak, bölcsebbnek akar látszani más teremtett lényeknél csupán, de amint bajba kerül, az Istenhez fohászkodik. Az Istenhez, aki áld és ver. Aki meg-megszomorítja a jókat is, nyilván azért, nehogy elbizakodjanak.”(5)
Nagyon jónak kellett lennünk nekünk – s ideje van most, magyarok karácsonyán, hogy szemközt nézzünk végre magunk jóságával. Önsorsrontó türelmünkkel. Mindent tűrésünkkel. Mert a szeretet nem arra való, hogy mindig visszaéljenek vele a mások, az idegenek, nem azért van a szeretet, hogy elpusztuljunk bele.
Most majd elkezdjük magunkat szeretni végre, ezen az áldott, magyarok karácsonyán.
Visszasírjuk magunkat végre múltba, hagyományba, régi Hazába…
„…És aztán ne félj, ne szégyeld szeretni a hazát! Ma a világpolgáriasság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy vad magyar, mint szelíd hazafi. Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.”(6)
Gyömbéres, kalácsos, gyertyás, csöndes karácsonyon ülnek most a „vad magyarok”. Kérlelhetetlen szelídséggel fogjuk megkötni az új szövetséget, felépíteni az új katedrálist. Mert eljött hozzánk a Fiú, és azt mondta: elég volt…
Három fiam van.
Ágoston Hippo püspökének, a pogányból lett szentnek nevét viseli. Márton a hadisten fia. Bendegúz a legkisebb: „Őseinket felhozád, Kárpát szent bércére, s általad nyert szép hazát, Bendegúznak vére”…(7)
Nem átoknak szánom e három fiút a világra. Nincs is dolgom a világgal. Csak szeretném visszasírni magam családba, szerelembe, álmos, öreg délutánokba, istenes karácsonyokba. Csak a Hazámat akarom, a múltunkat akarom, a hagyományainkat akarom. Ővelük.
Mert nem vagyok humanista. „A humanisták nem felszabadult lelkek, csak egerek, akik a nagy macska, az erkölcsi törvény távollétében cincognak.”(8)
----------------------------------
Jegyzetek:
(1) József Attila: A hetedik (5) Benedek Elek: Testamentum és hat levél
(2) Id. mű (6) Id. mű
(3) Id. mű (7) Kölcsey Ferenc: Himnusz
(4) Id. mű (8) Szerb Antal: Hétköznapok és csodák