Párhuzamos életrajzok

Volt egyszer egy Postabank. Kismackó, kis Geszti, kicsi Princz. Roppant pénzek, VIP-hitelek, csúcsforgalom az uborkafán. A Defend Kft. ennek a Postabanknak volt a biztonsági cége.
Volt egyszer egy Nyírfa-ügy.
A Horn-kormányra vetett árnyékot. Zsurk, vodka, Baja Ferenc és a többiek. Fogalmak a Nyírfa-ügy körül, a Nyírfa-ügy környékén. A Nyírfa-ügy főszereplője – a nem árnyékos oldalon – Földi László. Ezredes, az információs hivatal műveleti igazgatója. Rajta kívül máig nem tudja senki sem, mi lapult igazából a Nyírfa-dosszié mélyén. Talán jobb is így. Mert a harag, a bosszúvágy így kizárólag Földi ellen irányult. A Postabank és Földi László a Defend kapcsán találkoztak. A Defend előszobájában metszették egymást, mint a párhuzamosok a végtelenben.
És Földi László kivásárolta a biztonsági céget a Postabankból.

Elindul a „Defend-ügy”

Földi energikusan látott munkához. Miután titkosszolgálati karrierje ráment az igazmondásra, és arra, hogy túl forró ügybe nyúlt (ki gondolná, hogy ennyire forró a kicsi Baja!), úgy döntött, felvirágoztatja és piacvezetővé teszi a Defend nevű biztonsági céget.
A Defend csendben nekilátott gyűjteni a megbízásokat, a feladatokat, a nehéz, felelősségteljes, ám jól fizető munkákat. Közben folyamatosan beruháztak, fejlesztettek, s ahogy ez lenni szokott, a cég elérte növekedésének határait.
Amikor egy cég eléri növekedési határait, akkor a főnök nyugdíjba vonul, és békésen elhülyül Miamiban vagy Akán. A másik lehetőség, hogy sürgősen megpróbál tőkét bevonni a vállalkozásba a további növekedés érdekében. Földi ezt a lehetőséget választotta. A Defend Kft.-be állami cégek szálltak be tulajdonosként. Így a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB). A Defend a mai Magyarországon fellelhető legmodernebb eszközökkel végzi a Posta teljes pénzfeldolgozását, és természetesen szolgáltatásokat végzett az MFB-nek és leányvállalatainak is. A cég több mint 80 százalékban állami tulajdonban van, míg körülbelül 20 százalékot Földi László tulajdonol.

A piacvezető

A Defend Kft. piacvezető lett a biztonsági szolgáltatásokat nyújtó cégek között. Földi László, aki már a Nyírfa-ügy kirobbanásakor sem kalkulált elég óvatosan, most sem számolt azzal, hogy piacvezetőnek csak úgy érdemes lenni, ha az ember elkötelezett szocialista vagy szabad demokrata. Minden más esetben kész életveszély.
A Defend agresszív növekedése és elsővé válása nagyon nem tetszett a konkurenciának, elsősorban a Grouppe4-nek és az In-Kal Securitynek. Így már az Orbán-kormány alatt megindulnak a politikai támadások a Defend ellen. A politikai támadások legfőbb érve, hogy a nagy állami cégek a Defenddel dolgoztatnak. Ha meggondoljuk, hogy – mint az imént rámutattunk – a Defend 80 százalékban állami tulajdon, mindjárt láthatjuk, hogy a politikai támadások legfőbb érve körülbelül annyira állja meg a helyét, mint bármi, amit az MSZP–SZDSZ komoly arccal és tragikus zöngékkel belebeszél a nyilvánosságba.
A lényeg: a Defend Kft. politizálása és démonizálása mögött a konkurencia áll, amely az MSZP és az SZDSZ képviselőiben alkalmas eszközre lelt gazdasági céljai eléréséhez.

A kormányváltás után elindul a hadjárat

Miután tavasszal visszajöttek, akiknek sem praktikus, sem nemzetbiztonsági, sem pedig mentálhigiénés okokból nem lett volna szabad visszajönniük, azonnal elindul a Defend tönkretétele.
Az Orbán-kormány hagyatéka: egy jól működő, piacvezető, állami tulajdonú biztonsági szolgáltató cég. Ügyfélkörének zöme szintén állami cég.
Földi László még gyorsan eladja 20 százalék körüli tulajdonát Csintalan Sándornak, az MSZP volt alelnökének – de már hiába. A Defendnek buknia kell. A Defend nem MSZP–SZDSZ-érdekeltség, a Defend nem támogatta sem az MSZP, sem az SZDSZ kampányát, a Defend csak jól működött. S ez kevés most az üdvösséghez.
Elindul a folyamat, amelynek vége a Defend tönkretétele.
Először az állami cégek sorra mondják fel megbízási szerződéseiket a Defenddel. Állami cégek mondják fel saját megbízásukat a saját tulajdonukban lévő biztonsági szolgáltatónál. Az egyik tulajdonos például felmondja a saját érdekeltségébe tartozó leányvállalatának szerződését a Defenddel, s a munkával megbízza az In-Kal Securityt. Így talán már mindenki számára érthető, miről is szól valójában ez a végtelenül szomorú és végtelenül pitiáner történet…
A tulajdonosok tehát saját érdekeiket semmibe véve, ellehetetlenítik a Defendet, és munkáit átadják a konkurenciának; ugyanezek a tulajdonosok utasítják Bárándy ügyvéd urat, a Defend jogi képviselőjét (a cenzúramániás igazságügy-miniszter apját), hogy vonja vissza keresetét Eörsi Mátyás ellen. Ez egy tökéletesen érthető lépés lenne, ha első fokon a Defend pert vesztett volna Eörsivel szemben. Ám a Defend első fokon pert nyert Eörsivel szemben, mert Eörsi – nem először és nem is utoljára – össze-vissza hazudozott. Ám a jogerős ítélet előtti utolsó pillanatban mégis visszavonta a tulajdonos (az állam, vagyis az MSZP–SZDSZ kormánya) a keresetet, hiszen Eörsi Mátyást, minden öltönyvásárlások nagy tudóját, a rendkívül kellemes arcú SZDSZ-es igazságosztót és pévécéterminátort meg kellett menteni a blamázstól. És a tulajdonos államnak többet ér a pévécéterminátor, mint a saját tulajdonában lévő piacvezető cége…

Mint a régi szép időkben…

Utolsó felvonásként még menesztették Csintalan Sándort az ügyvezető elnöki székből (hogy törvényesen-e, az majd kiderül), majd a fő tulajdonos, a Magyar Fejlesztési Bank a minap bejelentette, hogy végelszámolást indít a Defend ellen.
A Defend bukása a régi szép időkre emlékezteti a figyelmes szemlélődőt. A spontán privatizáció időszakára. A spontán privatizáció lényege az volt, hogy a volt MSZMP KB, a megyei pártführerek meg a téeszvezetők mindent el tudjanak lopni, ami az országban még működőképes. A spontán privatizáció a gyakorlatban pedig úgy zajlott, hogy tönkretették a privatizációra kiszemelt, amúgy működő céget, hogy tönkretétele után annak eszközeit eladhassák.
A Defend története jellemző a múltunkra, a jelenünkre – és sajnos leginkább a jövőnkre. Arra a jövőre, amelyben ismét tudatosan rombolják le az értékeket.
A Defend állami vagyont épített – sikeresen. A tolvajbanda pedig lerombolja, tönkreteszi az állami vagyont, hogy a konkurencia és a kliensek jól érezzék magukat. Erről szól a Defend története – és erről szól a jövő évi privatizációs terv is. A Magyar Posta, az állami bankok, a Mol, a Szerencsejáték Rt. (na, ezt lesz a legnehezebb megmagyarázni, tolvajbanda!) és mondjuk a herendi porcelánmanufaktúra privatizálása (elherdálása) mind-mind az ostoba rombolásnak, a visszataszító kalmártempónak megannyi példája. Senki ne lepődjék majd meg, ha a világhírű és jól prosperáló herendi manufaktúrát a meisseni porcelángyár fogja megvásárolni, s az adásvétel után két héttel már nem is lesz herendi porcelán. És akkor a tolvajbanda majd azt fogja mondani, hogy „ja kérem, a piac!… (Lásd még Torkos Matild korszakos írását múlt szombati számunkban.)
De a rablott vagyonnal és az elherdált vagyonnal is el kell majd számolni egyszer. Politikusnak és piaci szereplőnek egyaránt. Nem fogtok mindent megúszni, tolvajbanda…