A hároméves kislányt ritkán látogatják. Testvérei más intézetekben vannak. „A kisfiú két éve van nálunk. Értelmes, néha agresszív. Eddig nem érdeklődtek utána.” „Az ikerpárt legyengülve, kiszáradva hozták be. A szülők ellen veszélyeztetés miatt eljárás folyik.”
Az idézetek egykori állami gondozottak törzslapjairól valók, ők azok a szerencsések, akiknek sorsa később jobbra fordult. Néhányan közülük a Magyarországon 1983-ig ismeretlen, majd felépülő S. O. S.-gyermekfalvak lakóivá váltak. Ma három működik az országban: Battonyán, Kecskeméten és Kőszegen. Civil szervezet tartja fenn a gyermekfalvak világhálózatát. Alappillérei: a bizalom, szeretet, adakozás és összetartás. Az addig szétszakított testvérek egy fedél alatt nőhetnek fel. Testi és lelki gondozásukat S. O. S.-anyák vállalják, olyan nők, akik életüket tették erre a hivatásra.
A kicsik, a serdülők és az önállósodás útjára lépő fiatalok boldogulását sokan egyengetik. Talán jobban óvják őket, mint azt egy átlagos magyar családban teszik. Battonya hosszas építkezés után, 1987-ben nyitotta meg a kapuit. Eddig hatvannégy „növendékük” vált nagykorúvá és kezdte el felnőtt életét.
Ott voltam, amikor a faluvezető, Mádi István az első itteni esküvőt felejthetetlen ünneppé tette. Büszkén vezette végig a menyasszonyt, egykori neveltjét a főutcán. A lakodalmas nép alig fért el az S. O. S.-falu közösségi házában. Ezt a különleges alkalmat még tizenkét házasságkötés követte, amelyből huszonhárom gyerek született. „És közülük egy sem vált állami neveltté” – jegyzi meg a faluvezető. Öröm számára, hogy a faluból elköltözöttek közül huszonegy fiatal saját lakással rendelkezik, negyvennégynek pedig van kenyérkereső munkája. Jelenleg tizenheten tanulnak tovább, egy fiatal a diplomáig is eljutott, említik büszkén. Hozzátéve rögtön, hogy morális és érvényesülési szempontból a gyermekfaluból kikerülő első nagy generációnak talán jobb lehetőségei voltak, mint ami a mai viszonyokat jellemzi.
– Jelenleg hatvannégy gyermekünk van. Kétszer annyi a lány, mint a fiú, sok a bölcsődés és az óvodáskorú. Az idő múlása és az itteni gondoskodás sem képes mindig tompítani a gyerekek eredendő fájdalmát, azt, hogy a szüleik elhagyták őket – mondja Mádi István. – Van, aki után nem is érdeklődnek. Ha ezek az érzések felszínre törnek, az ellen fordulnak, aki a legközelebb áll hozzájuk. Gyakorta az S. O. S.-anya lesz a célpont, bár pontosan tudják, mit köszönhetnek neki.
– Ha csak jót kapnak tőle, honnan ered az indulat, a durvaság?
– Azt utánozzák, amit látnak, hallanak. A szóhasználatban, az agresszivitásban ott a közéletből, a felnőttektől vett minta.
– Kellett-e valakit a társai elleni durvaság, tettlegesség miatt eltávolítaniuk?
– Ez még nem fordult elő. Igaz, az S. O. S.-anyákat egyre inkább fel kell készíteni az eddig nem ismert helyzetekre. Nincs olyan gyermekünk, aki eddigi életében legalább egyszer ne csalódott volna a felnőttekben. Némelyeknél az idekerülésük előtt elszenvedett lelki sérülések okozzák a mai gondokat, magatartási zavarokat.
– Az erkölcsi veszélyeztetettség szempontjából előny vagy hátrány a csendesebb vidéki életforma?
– A város szélén vagyunk, finoman szólva nem túl vonzó környezetben. Beszűrődik minden. Az erőszakos viselkedés, a rohamos lecsúszás, a munkanélküliség hatásai. Ugyan nincsenek olyan „plazabandák”, mint egy nagyvárosban, de a távlattalanság sok rossznak az elindítója lehet. Ezzel a hétköznapjainkban mindenképpen számolnunk kell.
A tágas, szép házakban minden gyerek külön szobában lakik.
Nincs két egyforma berendezés, a személyes tárgyak, a poszterek elhelyezésében a saját ízlés, hangulat és ideál diktál. Énekesek, sportolók, zenészek képei láthatóak az ágyak, íróasztalok fölött. Ez a modern világ – mondja egy anyuka, miközben kissé sóhajtva a lambérián lévő ragasztónyomokra néz. Az étkező mellett lévő nappaliban ott a házikönyvtár, a zenegép és természetesen a televízió.
Amikor az S. O. S.-anyák ezt a hivatást választották, álmukban sem gondoltak arra, hogy a meztelenkedő Anettka vagy a Való világ szereplőinek intim élete lesz az „esti mese”. A durvább műfajokat nem is említve.
Egyikőjük így beszél minderről: Miközben a kicsiket altatom, a nagyobbakat nem tudom percenként ellenőrizni, hogy éppen melyik csatorna műsorát nézik. A tiltásból csak ellenkezés és vita lenne.
A faluvezető hozzáteszi, hogy nemcsak a szabados vagy közönséges műsorok hatásai zavarják meg a fejeket. Ezeken túl is óriási mennyiségű negatív hír zúdul a nagyobbakra, de a kisebbek sem járnak jobban. A régi, humoros, kedves mesefilmek eltűntek, helyüket a harciasak vették át. A baj az, hogy a kicsik még nem tudnak különbséget tenni a mese és a valóság között, ezért viselkedésükben utánozzák, amit láttak. A fiatal fiúk pedig az akciófilmek és pszichothrillerek erőszakos, kíméletlen hőseit tekintik példaképeiknek.
– Nem próbálnak szembeszállni ezekkel a hatásokkal?
– Dehogynem! Ám egy kamasznak elsősorban az számít, amit a kortársai mondanak, ami nekik tetszik, és jaj annak, aki lemarad az „eseményekről”! Az igazi baj, hogy a mai filmsémákban a becsület és a tisztesség nem létezik. Sajnos a számítógépes játékok többsége szintén harci jellegű, tele erőszakkal.
A szabadidős programok alkalmával egy-egy filmet közösen néznek a nevelők a gyerekekkel, hogy megbeszélhessék a látottakat. A cél az, hogy rávezessük őket, saját egyéniségük megőrzése a fontosabb, ne engedjék, hogy mások irányítsák a gondolataikat.
A másik veszély a drogfogyasztás. Mádi István nem tagadja, hogy néhány kamasz eljutott a próbálkozásig. De több esetről nem tudnak. Úgy gondolja, azért nincs nagyobb baj, mert a biztonság, a testvérek egymáshoz való kötődése, az anyai figyelem és szeretet nem kedvez a devianciának. A szabadidő pedig tartalmasan telik. Sokan űznek valamilyen sportot, és többféle kreatív tevékenység között választhatnak. A drogról mint jelenségről nyíltan beszélnek, ijesztgetésnek viszont nincs helye, ez alapelvük.
Mézeskalács házak – villan át rajtam a kecskeméti S. O. S.-falu barátságos, kertes házai láttán. Később a faluvezető, Tóth Csaba is használja a kifejezést. Némi mosollyal persze, ami arra utal, hogy az idillt azért átszövik a rideg valóság elemei.
A derűs, életteli, barna hajú férfit láthatóan kedvelik a gyerekek. Stílusa közvetlen, humoros. Érződik, hogy mindenen rajta van a szeme, de senkin sem akar uralkodni. Huszonkét esztendőnyi gyermekvédelmi munka áll mögötte. Pályakezdőként megismerte a régebbi nevelőintézetek belső világát, a gyerekek akkori kiszolgáltatottságát. Tudatosan kereste azt a humánusabb környezetet, ahol visszakapnak valamit abból, amit az élet s a felnőttek elvettek tőlük. Hat éve kezdett itt munkához. Az anyák bizalmát nem volt könnyű elnyernie, mert elődjének botrányos körülmények között kellett távoznia.
– Vajon csak én érzem úgy, hogy ma sokkal durvább a világ a gyermekekhez, mint akár tíz évvel ezelőtt? – kérdem tőle.
– Régebben is volt veszélyeztetettség, bántalmazás, erőszak. Csak igyekeztek eltussolni. Ma viszont nincs részvét, tapintat. Kíméletlenül írnak a legnagyobb családi tragédiákról, vagy mutatják a televízióban a szörnyűségeket. Ez nagyon rosszul hat a gyerekeinkre. Sosem tudjuk, hogy mikor kerülnek felszínre régóta elfojtott félelmeik. Olykor megdöbbentő, hogy mennyire nincsenek szavaik a szép, a jó kifejezésére. Azt is ezerszer el kell ismételnünk, nem az ő hibájuk, hogy idekerültek.
A hazai gyermekvédelmi törvény egyik alaptétele, hogy pusztán szegénység miatt nem lehet állami gondoskodásba helyezni egy gyereket. Csakhogy a periferikus lét negatív következményeit ők szenvedik meg leginkább.
– Szó sincs már a tisztes szegénységről, az békés, idillikus állapot volt a mai reakciókhoz, viselkedéshez képest – magyarázza Tóth Csaba. – A különbség abban rejlik, hogy régebben a szülők védték a gyerekeiket, a keveset is megbecsülték. Ha a tendenciát nézzük, a gyerekeket ért fizikai bántalmazások, beleértve a szexuálisakat is, egyre aggasztóbbak. Gyakran évek telnek el, míg az egészen kicsi korban elszenvedett atrocitásról valaki beszélni tud. Egy váratlan kirobbanás mögött szintén lehetnek ilyen traumák. Ami szívszorító, a gyermekek egyszerre vádlójuk és védelmezőjük annak, aki miatt gyötrődnek.
Van olyan gyerek, aki úgy került ide, hogy négyéves korában még nem ismerte a színeket, egy másikat ollóval sebesítette meg a saját anyja, ő mégis vágyódik utána. Nemrégiben egy szülő maga ismerte be, nincs abban az állapotban, hogy négy gyermekéről gondoskodjon.
– Bármi is történt, nekünk nincs rossz szavunk a valódi szülőkről – jegyzi meg az S. O. S.-anya, Krisztina. Ölében most is egy kislányt dajkál, rajta kívül még öt iskolást nevel. És vannak olyan gyermekei is, akik már elhagyták az S. O. S.-falut.
– Átélt-e már olyan helyzetet, amikor a gyermekek egymás ellen fordultak?
– A viták, a kisebb veszekedések a féltékenységből fakadnak. Hogy kivel törődünk többet, ki kap nagyobb figyelmet. És számítani lehet mélypontokra vagy krízisekre. Különösen a vér szerinti szülővel való találkozás után.
– Nem mindig található meg a konkrét ok – veszi át a szót Tóth Csaba. – Egyszer másfél órába és nem kevés fizikai erőfeszítésbe tellett, míg egy dühöngő kamaszt le tudtam csillapítani. És nem ismeretlenek előttünk az öngyilkossági kísérletek sem. A lelkiállapot és a viselkedés ingadozása, az érzelmi mélypontok és az indulatok kitörése mögött egy igen jellemző motívum húzódik meg. Ha a gyerekeink hibáznak valamiben, sokkal erősebb bűntudatot éreznek, mint az indokolt lenne. Még ha vétlenek is a saját helyzetükben, akkor is hajlamosak az önvádra.
Krisztina gyerekei lassan kezdenek hazaszállingózni az iskolából. Invitálnak, térjünk be az otthonukba. A kertben gyorsan elkerítik a szálkás szőrű tacskót, és visznek körbe-körbe. A legidősebb fiú tizennégy éves, úszik, focizik, most is bajnokságra készül. A tanulással sincs baj, mutatják testvérei a negyedévi értesítőket. A lányok közül az egyik ügyes atléta, de jól táncol és énekel is – dicséri az anyuka. Muszáj megnéznem az aranyhalakat az akváriumban és a nagy, ovális ebédlőasztalt, ahol hét végén alig férnek el.
A falu utcái kezdenek benépesülni. Hátizsákos fruskák nevetgélnek, szakkörre, különórákra indulnak.
Az S. O. S.-falvak alapeszméje a nyitottságra, bizalomra épül, a gyerekek nem tartanak az idegenektől. Ez látszik a viselkedésükön, a gesztusaikon. Csakhogy a közelben húzódik az autópálya, nagy a csencselés és az átmenő forgalom. A város közbiztonsága, morálja sem a régi. Noha a pártfogókkal való személyes kapcsolattartás és a levelezés is az S. O. S. alapelvei között szerepel, ma már a gyerekeket az internetes „ismerkedés” veszélyeire is figyelmeztetni kell. És sajnos a gyermekfalu kapuit sem lehet mindenki előtt kitárni. Nemrégiben történt, hogy néhány oroszul beszélő férfi csak úgy besétált a házak közé, majd az egyikőjük felkapott egy arra szaladó kislányt. „Csak egy fotót szerettem volna” – magyarázkodott. Úgy tűnik, a bizalmat ajánlatos tartózkodó udvariasságra váltani.
Franciaország
Vizsgálat indult Franciaországban a X ellen, mert az algoritmusa alkalmas lehet külföldi beavatkozásra
