A kereszténység kétezer éves tanítása szerint az emberi élet céljai között – az üdvösségre való törekvés, az Isten országának szolgálata, a közjó előmozdítása és mások mellett – a munka is kiemelt helyet foglal el. Ahogy a személyiségpszichológia tisztában van azzal, hogy az önmegvalósítás mennyire fontos az egyén számára, úgy a keresztény szemlélet szerint az Isten által teremtett ember – méltóságából és szabadságából fakadóan – értelmes és alkotó tevékenységre hivatott, amelynek eredménye és következménye az emberi élet teljességének a megélése.
Életünk küldetéseinek egyike tehát a keresztény gondolkodás szerint: kivenni a részünket a társadalmi megosztásból úgy, hogy közben – a jézusi példázatot idézve – a talentumainkat a lehető legteljesebb mértékben kiaknázzuk.
Ezen szempontoknak összefoglalását adja A keresztényszociális stratégia – XIII. Leó pápától XIV. Leó pápáig című vaskos kötet, amelynek szerzője Illyés Szabolcs történész, teológus, a szegedi egyetem pedagógusképző karának tudományos munkatársa, több vallás- és médiatudományi, valamint kisebbségpolitikai témájú kötet szerzője, a Szegedi Tudományegyetem Politikai és Genocídium Tanulmányok Kutatóközpont alapítója és vezetője.
Könyvében az elmúlt másfél évszázad későmodernitásának nagy társadalmi és gazdasági kihívásait, valamint az azokra adott katolikus válaszokat (vagy éppen „csak” válaszkísérleteket) tekinti át. A kötet tudományközi jellegét mutatja, hogy a klasszikus teológiai, vagy a modern/posztmodern vallástudományi és szociológiai személeten túl az emberierőforrás-tudomány, illetve szervezés-vezetés és a menedzsment fogalomrendszere, módszertana is megjelenik a lapjain.
A kereszténység társadalmi tanításának gazdasági dimenziója középpontjában az érték áll, ami azonban mindig az emberhez kötött, s a gazdasági eredmény elérése soha nem járhat együtt – tanítja a katolikus egyház – az igazságtalanság jelenségével.
Mindig szem előtt kell tartani a társadalom perifériáján lévők vagy éppen az abból kirekesztettek fölzárkóztatásának és kompenzálásának kötelességét. A szolidaritás és a szubszidiaritás alapelvei mellett a gazdasági tevékenység értékteremtő és értékelőállító folyamatában az egyén és az egész emberiség javának a szolgálata is meg kell hogy jelenjen.
