És a gyerek?

Magyarországon az Alkotmánybíróság 2002. szeptember 3-án helyezte hatályon kívül a Btk. 199. paragrafusát, amely szerint bűncselekményt követ el az a tizennyolc éven felüli személy, aki vele azonos nemű, tizennyolc éven aluli személlyel létesít beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot. A döntésig életben lévő szabályozás értelmében ugyanezen cselekedet eltérő nemű partnerek esetén csak akkor számított bűnnek, ha az egyik fél még nem töltötte be a tizennegyedik életévét.
A magyarországi döntést megelőzően Ausztriában született hasonló határozat: június végén ugyanis az osztrák kormány törölte el azt a törvényt, amely szigorúbban ítélkezett a homoszexuális férfiak nemi kapcsolatáról, mint ha az heteroszexuálisok vagy leszbikusok között jött volna létre. A törvény büntetést írt elő azokra a 19 évesnél idősebb férfiakra, akik 18 évesnél fiatalabb fiúkkal létesítettek nemi kapcsolatot. Ez utóbbi korhatár férfi és nő, illetve nő és nő közötti kapcsolat esetén – a honi állapotokhoz hasonlóan – 14 esztendő volt.
A jogászok szerint a változások azért kezdődhettek el, mert a kilencvenes évek közepétől – főként Európában – konszenzus alakult ki arról, hogy a szexuális orientáció miatti jogsérelem éppen olyan emberi jogi diszkrimináció, mint a valláson, az etnikumon vagy a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés. Európa nagy részén ennek ellenére ma is elterjedt gyakorlat a melegek, leszbikusok és biszexuálisok hátrányos megkülönböztetése.
Ezért is ünnepeltek Romániában az emberjogi mozgalmárok, amikor hosszú évtizedek után a büntető törvénykönyvből kikerült az a jogszabály, amely nemcsak tiltotta, hanem akár öt évig tartó szabadságvesztéssel is fenyegette a homoszexualitást. A törvénykönyv 200. paragrafusát a Ceausescu-rezsim vezette be, s a diktatúra éveiben a jogszabályra hivatkozva több ezer meleg és leszbikus román állampolgárt zaklattak és zártak börtönbe.
„Igazán boldog vagyok, hogy van végre egy hely, ahol szórakozni, találkozni lehet” – nyilatkozta a 200. paragrafus megsemmisítése után frissen nyílt éjszakai melegbár egyik vendége a BBC tudósítójának, hozzátéve: „Mindenkinek joga van a szabadsághoz, és idetartozik a szexualitás is.”
A változást azonban nem mindenki fogadta ilyen kitörő örömmel: egy, nem sokkal a módosítások kihirdetését követően készített felmérés szerint például a román állampolgárok 86 százaléka nem szeretné, ha homoszexuális szomszédja lenne. Ráadásul a változásokat szorgalmazó egyesület vezetője szerint is csak azért tűnhetett el az említett jogszabály, mert az Európai Unió ezt feltételként szabta Románia majdani csatlakozásához.
A hasonló ügyek kapcsán példaként emlegetett Hollandiában 1998. január 1-jétől ismerik el jogilag az azonos neműek közötti élettársi kapcsolatot, s ez a felek számára nyugdíj-, társadalombiztosítási és örökösödési jogosultságot is biztosít. A tavaly elfogadott új törvény azonban már teljes jogegyenlőséget teremt az azonos és különböző neműek házassága között.
Boris Dittrich, a törvénymódosítás egyik lelkes parlamenti támogatója szerint az új jogszabály azt ismeri el, hogy a házasság szempontjából a házasulandók neme lényegtelen. Alapelve ugyanis az, hogy a házassággal kapcsolatban egyenlő jogokat kell biztosítani az azonos és eltérő nemű párok számára. Ez azt jelenti, hogy például válást minden esetben csak bíróság mondhat ki, és szükség esetén természetesen az azonos neműek házasságának felbontása után is igényelhető rendszeres partnertartási összeg.
Hollandiában a törvény elfogadása után az azonos és különböző neműek házassága közötti különbségek már csak a gyerekvállalással kapcsolatosak: családjogilag az azonos neműek házasságán belül született gyermek és azonos nemű szülei között csak bíróilag engedélyezett örökbefogadás által jöhet létre teljes jogú családi kapcsolat. A gyermek megfoganásához ugyanis mindig szükséges egy harmadik – a másik kettőtől eltérő nemű – fél is, és ezt a tényt a jogalkotóknak is figyelembe kell venniük.
A házasságról szóló hatályos törvény megváltoztatásához tehát új örökbefogadási szabályozás is kapcsolódik, ami lehetővé teszi azonos nemű párok számára is gyermekek örökbefogadását. Az erre vonatkozó törvényjavaslat azt hangsúlyozza, hogy egy gyermeket, akit két férfi vagy két nő nevel, éppúgy megillet az állam által garantált biztonság és védelem, mint egy olyan gyermeket, akit egy férfi és egy nő nevel. Az örökbefogadásra vállalkozó azonos nemű pároknak ugyanolyan követelményeknek kell megfelelniük, mint a különnemű partnereknek. Az örökbefogadásnak nem jogi előfeltétele a felek házasságkötése, illetve partnerkapcsolatuk bármiféle hivatalosítása, de követelmény, hogy a partnerek legalább három éve együtt éljenek, és legalább egy éve együtt neveljék a gyermeket. Azonos nemű párok azonban csak holland állampolgárságú gyermeket fogadhatnak örökbe, hiszen ez a gyakorlat nemzetközileg nem elfogadott.
Az azonos neműek házassága sem számíthat nemzetközi elismerésre, hiszen a nemzetközi szerződések házasságértelmezése szerint házasság csak férfi és nő között jöhet létre. A holland jogalkotók azonban látnak arra esélyt, hogy egyes országok – például Dánia, Izland, Svédország, Norvégia –, ahol az azonos neműek számára adott a házassághoz közelítő jogokat biztosító államilag elismert élettársi kapcsolat, elismerik az új holland törvény alapján megkötendő azonos neműek közötti házasságokat.
A felmérések alapján a holland társadalom – a román közvélekedéssel szemben – támogatta a változtatást: egy szeptember elején tartott közvélemény-kutatás eredményei szerint a lakosság 62 százaléka helyeselte a képviselőházi döntést.
A problémával természetesen nemcsak Európában, hanem a tengerentúl is foglalkoznak. A kanadai Ontario államban például bíróság kötelezte az ország vezetését, hogy törvényesen ismerje el az azonos neműek házasságát. Kanadában ez volt az első ilyen jellegű bírósági döntés. A három bíró által egyhangúlag meghozott határozat két évet ad a torontói kormánynak, hogy kidolgozza a különböző nemű házaspárok és a meleg párok jogegyenlőségét. Az ottawai igazságügyi minisztérium egyelőre „nagyon érdekesnek” nevezte az ítéletet, és még nem döntötte el, hogy fellebbez-e ellene.
Az ügyet egyébként egy meleg pár vitte a bíróság elé, mert templomi egybekelésüket az állam nem fodadta el törvényes házasságnak: az ottawai szövetségi kormány 2000-ben hatvannyolc szövetségi törvény módosításával ugyan megszüntette a homoszexuálisokat sújtó legtöbb diszkriminációt, de odáig már nem ment el, hogy a melegházasságokat is elismerje.