Kádárék és Szent István koronája

Sokan, sokféleképpen visszaemlékeztek már a történelmi pillanatra, amikor az Amerikai Egyesült Államok viszszaadta Magyarországnak Szent István koronáját. Miután az elmúlt években a szocialisták és a szabad demokraták egyik kedvenc témája volt a Szent Korona ürügyén támadni a polgári kormányt, mondván, a korona Parlamentbe szállításával Orbán Viktor a köztársaság intézményrendszerét és eszméjét ássa alá, továbbá napjainkban felmerült, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció visszaviszi a múzeumba a kegytárgyat, mert „annak ott a helye”, ideje visszaemlékeznünk arra is, hogy a hetvenes évek végén Kádárék, a hivatalos Magyarország hogyan is várta haza legszentebb nemzeti ereklyénket, melyek voltak azok a legfontosabb intézkedések, amelyeket a legvidámabb barakk működtetői és irányítói életbe léptettek.

2003. 01. 28. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miután a Szent Korona magyar földre érkezett, és a kommunista vezetők, továbbá az apparatcsikok átestek a protokolláris kötelezettségeken, azonnal működésbe lépett az állam. Az állam, amely egyáltalán nem örült annak, hogy egy ilyen veszélyes tárgy, egy ennyire szakrális szimbólum ismét itthon van.
A koronázási ékszerek védelméről szóló intézkedési tervet a Belügyminisztérium III/III-as főcsoportfőnöksége (tehát a belső elhárítás) készítette el 1978. január 5-én. Nevezett intézkedési terv az első és legfontosabb feladatnak a múzeum alkalmazottainak ellenőrzését tekintette. Miután titkos megfigyelés alá vonták a múzeum alkalmazottait, az adatok értékelése után javaslatot tettek „az esetleges ellenséges tevékenységet folytató személyek kiszorítására, nemkívánatos személyek átcsoportosítására és operatív ellenőrzésének megszervezésére.” Egyszer talán majd az is kiderül, hogy ezen elmebeteg intézkedéssorozat során ki bizonyult „ellenséges” és „nemkívánatos” személynek. Addig csak találgathatunk. De talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy ellenséges és nemkívánatos volt mindenki, akinek felmenői között egyházi személyek, Horthy-katonatisztek és más „gyanús elemek” voltak, továbbá nyilván azok is, akikről az ellenőrzés során kiderült, hogy templomjárók, és így esetleg érzelmileg túlzottan kötődnek az államalapító király koronájához. Gyanúsak lehettek még mindazok, akik egyáltalán nem voltak gyanúsak – ez a rendszer belső logikájából következett –, továbbá a kőfaragók és a balett-táncosok, de elismerem, ez pusztán feltételezés.
Nevezett intézkedési tervben szerepel még „az objektumban a társszervek által foglalkoztatott hálózati személyek átvétele, illetve a meglévő operatív pozíciók bővítése.” Úgy nézhetett ki tehát a Nemzeti Múzeum akkoriban, mint egy kém- és besúgó- központ. A vécésnénik mind álbajuszt ragasztottak, és a Népszabadság aznapi számába vágott két kis lyukon keresztül tartották megfigyelés alatt a korona megtekintésére érkező gyanúsakat.
1978. január 9-én a Belügyminisztérium III/III-as főcsoportfőnöksége (vagyis a belső elhárítás) megnyitott egy titkos dossziét, amelynek roppant szellemesen a Kincseskamra fedőnevet adta. E Kincseskamra nevű dosszié böngészése igazi élmény.
A jelentések, az „ügyek” valóban vérlázítók, és mindennél jobban bizonyítják, hogy Kádárék nem ok nélkül tartottak a korona jelenlététől, s nem véletlenül bízták az „objektum” őrzését és megfigyelését háromperhármasokra. Hiszen már a koronázási ékszerek kiállításának első hetében a következő, nyíltan szocialistaellenes, felforgató- és ellenséges tevékenységeket regisztrálta a Kincseskamra:
„A látogatók figyelemmel kísérése során tapasztaltuk, hogy elsősorban idősebb személyek – főleg nők – a koronázási ékszerek előtt keresztet vetettek, néhányan le is térdeltek (…)”
Riasztó, félelmetes sorok! Megdöbbentő, hogy a szocializmus építésének nagyszerű idején egyesek mire nem vetemedtek! Ugyanakkor Kádár Jánosnak és az ő elvtársainak végtelen nagylelkűségét, európaiságát bizonyítja, hogy mindezek ellenére megelégedtek az operatív megfigyeléssel, s nem rendeltek el statáriumot, továbbá nem lövettek a korona előtt keresztet vető, letérdelő idősebb személyek – főleg nők – közé, holott megtehették volna.
A korona előtti letérdelés és keresztvetés persze csak nyitánya volt az ellenséges és felforgató tevékenységeknek, amelyeket az ereklye jelenléte indított el.
Lássuk. 1979. április 9-én 8 óra 31 perckor a következő, példa nélküli skandalum történt. A szolgálatos rendőrjárőr észlelte, hogy a Kálvin tér és a Múzeum körút sarkán lévő nyilvános WC lejáratánál ellenforradalmi kezek a következő feliratot helyezték el: „A MAGYAR RENDŐRÖK SZEMETEK!!” Sőt, e felirat alatt mintegy 50-60 centiméterre még ezt is kiírták: „LOPJÁTOK EL A KORONÁT!” Az éber járőr azonnal jelentette az esetet a központi ügyelet vezetőjének, aki utasítást adott a helyszín biztosítására. Szocializmusunk éber őrei nagy erőkkel vonultak ki a klozettra, s – mint a járőr másnapi jelentéséből kiderül – hosszas vizsgálódás és biztosítás után a „feliratot megszüntettük (letöröltük)”…
Nem csoda, hogy – mint a jelentésekben olvasható – ezek után a „kiemelt ellenőrzés alatt álló volt politikai elítéltek körében” fokozták az operatív ellenőrzést. Hát persze! Majd mindenféle ellenforradalmi elemek ellenforradalmi feliratokat fognak festeni a vécék falára! Az pedig már csak az ellenőrzők szerencsétlenségének volt betudható, hogy „az eddigi adatok alapján ellenséges szándékra utaló jelzések nem merültek fel (…).” Pedig ha felmerültek volna! Akkor lecsaphatott volna a munkásosztály vasökle…
Mindenesetre az eddigiekből is kiviláglik, hogy Kádárék pénzt, időt, fáradságot nem kímélve felkészültek minden ellenforradalmi tevékenységre, amelyet a korona hazaszállítása idézhetett elő. És igazán nem csoda, hogy e megerőltető munka mellett arra már nem jutott idő, hogy a korona őrzését is maradéktalanul ellássák. Mert ez is kiderül a jelentésekből. Az őrzéssel megbízott szervek képviselői már 1978. június 12-én elhatározták, hogy az „őrzés ellenőrzése céljából próbariadót rendelnek el”. Június 20-án 0 óra 00 perckor meg is tartották a próbariadót. Az „érdekelt szervek meg is jelentek” – Istenem! Mennyi szerv lehetett ott… –, mindössze egyetlen szerv nem jelent meg, a rendőri erők parancsnoka, „aki felelős volt az akció levezetéséért”. Nyilván éppen a feliratot meszelte. A jelentés szerint a „riasztott rendőri egységek viszonylag késve érkeztek”, továbbá, mint a jelentés készítője egészséges, szocialista emberhez méltó önkritikával megjegyzi, „az állandó szolgálatot teljesítő rendőr elvtársak sem ismerik pontosan feladataikat, egy rendkívüli esemény bekövetkezése esetére (…).”
Miután a vécé fala megtisztult, s az ellenséges elemek fokozott megfigyelése megtörtént, majd egy esztendő elteltével ismét próbariadót rendeltek el a szervek. E próbariadó időpontja 1979. május 19-e volt, mégpedig reggel 6 óra 00 perc, s ezen a próbariadón még az előzőnél is sokkal több szerv jelent meg. (Ezért is volt olyan megnyugtató a Kádár-rendszer, a sok szerv miatt… Az ember elhajított valahol egy fél téglát, és biztosan egy szervet talált el vele…)
E második próbariadó is igen jól sikerült, persze azért voltak apróbb hiányosságok. „(…) A feladat végrehajtásában 9 polgári fegyveres őr vett részt, az ő ténykedésük megfelelt az általános előírásoknak. A riadó elrendelését követő 8 percen belül érkezett ki a BRFK-tól a forró nyomon üldöző csoport 5 fővel. Húsz perccel később jött az ezen csoporthoz tartozó kutyavezető szolgálati kutya nélkül, ugyanis a kutyát már előzőleg beszállították a kutyatelepre, mivel bemutatóra készültek, így a csoport kutyával nem rendelkezett. A csoport parancsnoka azonnal megkezdte a terv szerinti feladata végrehajtását, ám a csoport felszerelése hiányos volt, mivel az előírt géppisztolyt csak egy fő hozta magával, s könnygázszóró palack is csak egyiküknél volt. A riadó elrendelése után fél órával a helyszínre érkezett a BRFK központi ügyeletének vezetője, ám (…) nevezett szolgálati ténykedést nem tett. Felszerelése sem felelt meg az ilyen feladat végrehajtásában való részvételhez. A BM forradalmi rendőri ezredtől a kirendelt 27 fő 22 perc alatt érkezett a helyszínre. A feladat gyors végrehajtását akadályozta azonban, hogy a kiérkezett állomány egy része még nem vett részt a múzeum biztosításának előkészítésében. Az állományban 10 fő a szállító alegységtől lett kirendelve, akik nem ismerték feladataikat, most vettek részt először (sic!). A parancsnok tevékenysége nem felelt meg az elvárásnak, nem volt elég határozott, intézkedései nem voltak operatívak, nem ismerte pontosan az egység létszámát, intézkedéseinél nem alkalmazta a rádiót.”
Hát így…
De mindez csak csomó keresése a kákán. A lényeg, hogy szocialista államunk és rendőrségünk előtt senki sem maradt ismeretlen, aki keresztet vetett és letérdelt Szent István koronája előtt.
S alighanem így lesz ez ezután is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.