Főhajtás az áldozatoknak

Sok tízezren vettek rész azon a rendezvényen, amelyet a kommunizmus áldozatainak emlékére a Fidesz és a Fidelitas, valamint a polgári körök közösen szerveztek az Andrássy útra. Orbán Viktor exminiszterelnök beszédében arra figyelmeztette a Terror Házát ostromlókat, hogy engedjék le támadásra lendült karjukat, hajtsák meg fejüket az áldozatok előtt, és menjenek békével.

Éjszaka azt álmodtam, hogy kimentek a németek, és nem jött be helyettük senki. Ez olvasható a mögöttünk álló épület egyik szobájának falán – kezdte beszédét Orbán Viktor. Utalt arra: 1947. február 25-én tartóztatták le, majd hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, aki a magyarok szemében a szabadság és a nemzeti függetlenség jelképe volt. – A háborúból lábadozó szabad Magyarország kórházi ágya mellett lecserélték a személyzetet, a polgári ápolók helyét kommunista szakemberek foglalták el. Ettől kezdve mindenki érezhette: már semmi sem állja útját a terrornak. Ezért lett ez a nap a kommunizmus áldozatainak emléknapja – fejtette ki. Hozzátette: már semmit sem ért a jog és a rend, ugyanis utóbbit a szovjet puskatus, előbbit pedig az ávós ököl diktálta.
– Nemcsak a ház a miénk, amelyben felnőttünk, hanem őseink életét, mosolyát, bánatát és lemondását is örököljük, így ez az épület is része az örökségünknek – mondta.
*
Úgy fogalmazott: vannak olyanok, akiknek szívét még ma is a gyűlölet mérge járja át, és furcsamód nem azokét, akik elszenvedték a megaláztatásokat. – Vannak, akik legszívesebben téglánként hordanák szét ezt a házat, pedig nincs a világon még egy olyan hely, ahol több lenne az egy négyzetméterre jutó könny, sikoly, vér és fájdalom – hangsúlyozta. – Aki ezt a házat megbolygatja, az kegyeletsértő; a megkínzott emberek életébe és halálába gázol bele – tette hozzá. Úgy fogalmazott: a sötétség ellen nem fegyverrel, hanem fénnyel lehet harcolni, ezért jöttünk itt össze ennyien, gyertyákkal a kézben. A Terror Házára utalva arról is szólt: különös szellem lakott a falai között, ez a szellem tette tönkre a háború utáni Magyarországot, ez hamisította meg a választásokat, ültetett korrupt tisztviselőket a kormányhivatalokba, épített ki politikai rendőrséget, illetve ez a szellem indított eljárást a véleményüket kimondó, „felségsértő” fiatalok ellen, és tette a sajtót a „kötelező vélemény kalapácsává”. Orbán Viktor szerint ennek a szellemnek a gazdái azok, akik nem akarnak emlékezni, és a Terror Házát, a „nemzet eleven lelkiismeretét” támadják. Nem buldózerrel, hanem egyenként próbálják széthordani, mindig csak egy csavarral, polccal, új kuratóriumi tagokkal, kevesebb költségvetési támogatással. Orbán Viktor szerint ezt nem szabad megengedni, hiszen akár egyetlen szegen, egyetlen szegleten is múlhat a haza elvesztése. – 1990 óta küzdünk a múltunkkal, amelynek talán egyetlen őszinte része a Terror Háza – hangsúlyozta a volt miniszterelnök. Megjegyezte: a rosszul megírt történelem visszajár, a meg nem írt el sem megy. Emlékeztetett arra, hogy a polgári körök megalakításakor megfogadták: megvédik a státustörvényt, a Szent Koronát és a Terror Házát. Utóbbit tíz hónapja próbálják beszivárogva elfoglalni, de ma is tapasztalhatták, hogy elementáris ellenállásba ütközne, ha megpróbálnák bezárni vagy a nevét megváltoztatni. – Értsék meg az ostromlók: hiábavaló az igyekezetük, engedjék le támadásra lendült karjaikat, hajtsák meg fejüket az áldozatok előtt, és menjenek békével – hangsúlyozta Orbán Viktor, majd a szokásos Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! köszöntéssel fejezte be beszédét.
Dr. Olafsson Placid atya, bencés szerzetes, aki három év rabságban volt az Andrássy út 60.-ban, majd tíz évet töltött gulágon, a túlélés szabályszerűségeiről beszélt a megemlékezésen részt vevőknek. Kiemelte: a szenvedés elviseléséhez fontos megtartani a hitünket, a jövő számára pedig tudatosítani kell, a Terror Háza egy intő jel, hogy hazánkban soha ne forduljon elő hasonló embertelenség.
A szerzetest követően Regéczy Nagy László volt politikai elítélt beszélt. A kommunizmust a hazugsággal kombinált kíméletlenség négy évtizedének nevezte, amely világszerte százmillió áldozatot követelt, és Magyarországon máig érezhető vér- és könnyáradatot hagyott maga után. Ezt követően Melocco Miklós szobrászművész szólt a jelenlévőkhöz, akinek édesapját 1951-ben végezték ki az ÁVO börtönében. – Tanulni jöttünk ide, mert sokan még nem hisszük el, hogy szörnyű volt a diktatúra, s csodálatos és tiszta volt 1956.
A művész idézte Kuncze Gábort az SZDSZ elnökét, aki nemrég azt nyilatkozta: kár volt a kokárdából politikai szövetet csinálni és ezzel kapcsolatosan megjegyezte: aki ilyen fenyegető hangon szól, az a régi diktatúrák emlékét juttatja az emberek eszébe. Hozzátette: minden diktatúra megtalálja a maga hóhérait; olyan hóhérok ők, akik egy idő után félelemből ölnek, mert tudják, hogy a hóhéroknak is vannak hóhérai.
Vlagyimir Bukovszkij orosz író, a gulág egykori foglya beszédében kiemelte: a Terror Háza egy év alatt zarándokhellyé vált, amelynek feladata megmutatni az utópistáknak, hová vezetett ideológiájuk.
Bayer Zsolt közíró szerint egy tőről fakadó szörnyállamok tették tönkre a XX. századot, hiszen a „fasiszta-kommunizmus” ölte, nyomorította, pusztította és száműzte a magyarokat. Hozzátette: idővel vörös csillag lett a nyilaskeresztből. – Csak átadás-átvétel zajlott ebben a házban, aztán folytatódott minden, olajozottan, jól szervezetten. A fajgyilkosság átadta helyét az osztálygyilkosságnak – mondta. Hozzátette: a bűnösök abban reménykednek, hogy az emberek idővel elfelejtik a tettüket. Azonban a Baltikumtól egészen Berlinig emlékeznek még a megalázottak és megszomorítottak. Bayer szerint „ítéletnek elég a megvetés is, hogy az igazság helyrebillenjen egy kicsit, annyira csak, hogy emelt fővel lehessen élni tovább. Ezért nem adjuk a Terror Házát. Mert ez a mi múltunk, a mi szenvedésünk, a mi hazánk” – mondta.