Tom Lantos és Harold Pinter

Nem politikai tisztánlátásáról híres a magyar nép – jelentette ki Tom Lantos arra reagálva, hogy hazánk lakosságának 83 százaléka ellenzi az Irak ellen indítandó háborút. Elmondta, nem a háború támogatásáról kellene kérdezni az embereket, hanem arról, hogy akarnak-e békét? Tom Lantos szerint „egy hülyén készített felmérést egy hatéves gyermek is el tud olvasni”, de a politikusoknak nem közvélemény-kutatások figyelése a feladata, hanem a vezetés. (…) Szerinte a 83 százalékos eredmény nem jelent semmit. (…) A Taszáron folyó amerikai kiképzésről elmondta, mikor a tegnapi nap odalátogatott, látta, hogy „ez a világon a legbiztonságosabb hely”. Ezzel kapcsolatban indulatosan elutasította azokat az „idióta pletykákat, amelyeket felelőtlen politikusok terjesztenek”, hogy állítólag veszélyt jelent Magyarországra nézve az irakiak Taszáron folyó kiképzése. (Magyar Nemzet, 2003. február 25.)

Az Egyesült Államokat elmebeteg bűnözők irányítják – mondta Harold Pinter Londonban, egy háborúellenes tüntetésen. A tüntetés után Harold Pinter sörözgetni ment a barátaival, és a második korsó után elmélázva így szólt: – És tudjátok, mi a jó ebben az egészben? Hogy Salgó László nem büntethet meg ezért engem…
Másnap Salgó László fülébe jutott a dolog. Salgó László már a hetvenes–nyolcvanas években Magyarország NATO-tagságáért és Európához való csatlakozásáért küzdött. Salgó László úgy küzdött Magyarország NATO-tagságáért és EU-csatlakozásáért, hogy titkosrendőri jelentéseket írogatott Lezsák Sándorról és más „ellenséges ellenzékiekről” a hálózatnak. A hetvenes–nyolcvanas években így lehetett a legkiválóbban küzdeni ezekért a célokért. Aztán – mert változnak az idők, és mindig az elsőkből lesznek az elsők – Salgó László a 2002–2003-as esztendőkben tovább küzd, csak most úgy, hogy az „ellenséges ellenzékieket” rendőreivel vegzáltatja.
Salgó Lászlót módfelett bántotta, hogy Harold Pinternek igaza van, és ő jelen pillanatban tényleg nem büntetheti meg Harold Pintert.
Másnap Salgó Lászlónak jobb kedve lett, mert megjelent az országban Tom Lantos.
Tom Lantos időnként meg szokott jelenni ugyanis az országban, nagy sorsfordulók idején, s olyankor ki jókedvre derül, ki elszomorodik. Tom Lantos ugyanis „jóindulatú, nagylelkű és kedves ember. Három nap múlva mindenki utálta.”1 Tom Lantos azok közé tartozik, „akik rettentő okosak, csak egy csepp eszük sincs. És ezt mindenki rögtön tudta róla, kivéve azokat, akik csak kisvártatva jöttek rá.”2
Tom Lantos megérkezett, és egészen új dimenzióba helyezte a demokráciáról, a népfelségről és a szabadságról alkotott, avítt és poros elképzeléseinket. Tom Lantos rögtönzött szemináriumán mindenekelőtt kijelentette, hogy a népakarat nem számít. A népek hazája, a nagyvilág pedig bátran kiáltott hozzája, és azt kiáltotta, hogy köszönjük, Tommy boy! Köszönjük, hiszen egy ezredévi szenvedés végre értelmet nyert, oly sok balszerencse és oly sok viszály után végre befoghatjuk a pofánkat.
Tom Lantos szerényen mosolygott az üdv ily heves megnyilvánulását tapasztalva, és hozzátette még, hogy „a magyar nép soha nem volt híres a politikai tisztánlátásáról.” A magyar nép ekkor elcsitult, mélyen magába nézett, önvizsgálatot tartott, és köszönte szépen. Hogy most végre elhozta neki a politikai tisztánlátást is Tom Lantos. Kicsike vulkánfíber bőröndben hozta Tommy boy a politikai tisztánlátást, és elsőre egészen úgy nézett ki, mint valami önző amerikai érdek, hódítás meg olajbiznisz. De a magyar nép rájött, hogy rosszul gondolta, rosszul látta, és örült. Tom Lantos abbéli véleményét sem rejtette véka alá, miszerint egy „hülyén elkészített felmérést egy hatéves gyerek is el tud olvasni, de a politikusoknak nem a közvélemény-kutatások figyelése a feladata, hanem a vezetés”. Ennek legjobban Medgyessy meg Kovács örült. Belenéztek kicsit elandalodva a jövőbe, és már látták is ott magukat, mint két Kedves Vezető…
Este Tom Lantos még elment vacsorázni Medgyessyvel és Kováccsal.
Libamájjal töltött Szaddám Huszein szeletet fogyasztottak, kevés kukoricagölödinnel, desszertnek köleskását sok cukorral. (Cipőkrém sajnos nem volt, azt Nyilas Misiék ették meg…)
A forró kávét kavargatták már egy alabástrom nyélre szerelt kicsike Szaddám Huszein-fejjel, amikor Tom Lantos, korunk kérlelhetetlen demokratája, ez az újjászületett Montesquieu rosszallóan megcsóválta okos fejét. – Nem jó ez így, Péter, nem jó ez így, Laci, hogy ennyien nem akarják ezt a háborút. Több mint nyolcvan százalék! Tenni kéne valamit, hogy az a sok hülye is megszeresse végre…
– Tudod, Tomi – kezdte latra vetni a szót Péter –, nehéz itt nekünk. Ezek most mind azt gondolják, hogy belepofázhatnak a dolgokba. – Mennyire másképpen volt minden annak idején – toldotta meg a szót Laci –, amikor még rend volt és fegyelem. Mennyire tudtak lelkesedni a dolgozók Afganisztán megszállásáért, azt pedig egyenesen kérték, hogy a szovjet hadsereg bevonuljon mihozzánk demokráciát csinálni, és tapsikoltak, amikor mi vonultunk be Csehszlovákiába demokráciát csinálni… – És még fiatalok is voltunk, Laci! – sóhajtott fel Péter, aztán csönd lett…
– Mondtam már, nem közvéleményt kell kutatni, hanem vezetni kell! – törte össze a nosztalgiát Tom. Hát nincs itt valami erős ember, aki rendet tudna csinálni?
Péter és Laci egymásra néztek.
– De van, a Salgó. Mondtuk is neki, hogy minden tüntetést be kell tiltani. De hát mit csináljunk mi itt egyedül az erős emberünkkel, a jó szándékunkkal, amikor nálatok, ott Nyugaton, ennyire szabadjára eresztitek a dolgokat! Ott bezzeg milliók mennek az utcára pofázni, és olyasmiket lehet mondani, hogy „az Egyesült Államokat elmebeteg bűnözők irányítják…”.
Tom kiejtette kezéből Szaddám Huszein alabástromnyélre szerelt fejét.
– Ezt mondták? – Bizony ezt, Tom, valami drámaíró…
– Hol? – Talán Londonban… – És felvettétek már a kapcsolatot az Interpollal? Azonnal kérjétek ki a gazembert!
S kávéját ott hagyva feldúltan távozott a szalonból.
Péter és Laci pedig magához rendelte Salgót, és utasították. Salgó pedig felvette a kapcsolatot.
Itt tartunk most. És várunk. Ha kedvező választ kapunk, hadbíróság elé fogjuk állítani Harold Pintert. Tiltott önkényuralmi jelképek használatáért és felségsértésért.
Tom Lantos pedig hazamegy, és szétcsap a sok hülye között, aki rá szavazott…