időjárás 3°C Andor , András 2022. november 30.
logo

Kurd belharc Észak-Irakban

2003.03.30. 23:00

A Kurdisztáni Hazafias Unió (KHU) fegyveresei amerikai légi támogatás és kommandósok segítségével a hét végén döntő csapást mértek az al-Kaidához közel állónak tartott kurd radikális csoport, az Anszar al-Iszlám iráni határhoz közeli bázisaira. Mivel a másik, az Anszarnál kevésbé radikális, ám szintén al-Kaida-kapcsolatokkal gyanúsított csoport, a Dzsemáa Iszlámija az őket ért múlt heti amerikai bombázások hatására kiegyezett a Talabani vezette KHU-val, a Bagdad ellen északról indítandó offenzíva előtt Kurdisztánban biztosítottnak látszik az amerikaiak hátországa.

A szekuláris, baloldali ideológiát képviselő Kurdisztáni Hazafias Unió (KHU) térnyerésének egyértelmű jelei figyelhetők meg az észak-iraki kurd autonómia területén. Az amerikaiak első számú térségbeli szövetségesének számító, Dzsalal Talabani által vezetett szervezet az Irak elleni offenzíva kezdetétől késznek mutatkozott a szövetséges inváziós seregek fegyveres támogatására, míg a fő rivális csoportosulás, a Maszud Barzani vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) az iraki állások megtámadása ellen foglalt állást, Szaddám Huszein helyett Törökországot jelölve meg az iraki kurdokat fenyegető fő veszélyforrásként.
A Nyugat-barát, ateista alapon álló KHU-nak sikerült meggyőznie az amerikai politikai vezetést a vele ideológiailag is élesen szemben álló dzsihadista Anszar al-Iszlám szervezet megsemmisítésének szükségességéről. (A KHU és az Anszar között a kilencvenes években számos fegyveres konfliktusra került sor, amely elsősorban a KHU soraiban szedte áldozatait.) Miután Fatah Karikar, az Anszar vezetője a szövetséges erők kurdisztáni telepítésének esetére öngyilkos mártírakciókat helyezett kilátásba, Talabaninak nem kellett sokáig győzködnie washingtoni szövetségeseit a kurd radikálisokkal való leszámolás fontosságáról. A múlt hét elején ennek hatására meginduló, az amerikai légierő által támogatott KHU-offenzíva gyors sikert eredményezett: előbb a Dzsemáa Iszlámija kapitulált, majd pénteken az Anszarra mértek döntő csapást, melynek amerikai szempontból elsősorban az észak-iraki csapattelepítések biztonsága miatt van fontossága.
Tekintettel arra, hogy Törökország, úgy tűnik, nem vonul be Kurdisztánba, a KHU–KDP rivalizálásból is az előbbi kerülhet ki győztesen. Ha a Barzani vezette KDP – amely a kurd ügy többszöri elárulása miatt nem igazán bízik az amerikaiakban – továbbra sem hajlandó hathatósabban támogatni a szövetségeseket, az a KHU döntő térnyeréséhez vezethet Kurdisztánon belül, melynek gyümölcseit az északi front tényleges megnyitása után, illetőleg a háború befejezését követően arathatja le. A szövetségesek hathatós segítése – a szervezet harcosai a Kurd Media internetes kiadása szerint öt kilométerre közelítették meg Kirkukot – a háború után a Kirkuk Moszul környéki olajmezők egy részének esetleges kurd ellenőrzését is eredményezheti. Ez olyan jelentős gazdasági pozíciószerzést jelentene, amelyből az azzal rendelkező kurd csoport rendkívül komoly politikai tőkét kovácsolhatna. Mivel a KHU korábban harcos nacionalista, nyíltan függetlenségpárti nézeteiről volt ismert, kurdisztáni térnyerése Ankarát talán még kurd riválisainál is jobban aggasztaná. Ezért is ajánlott a héten Washington és az EU egy-egy milliárd dolláros pénzügyi segélyt a török kormánynak csapatai Irakon kívül tartásának ellentételezésére. Kérdés, beéri-e Ankara az alamizsnának számító kétmilliárddal, amikor a török kormány a néhány héttel ezelőtt kilátásba helyezett, összesen 30 milliárd dolláros amerikai segélyt, illetve kedvezményes hitelt is kevesellte az Irak elleni török segítségnyújtás ellentételezésére. Az elkövetkezendő hetekben kikristályosodnak a Szaddám Huszein utáni föderális Irak kurdisztáni területeinek jövőbeni hatalmi viszonyai. Ezért folyik most a harc a politikai és katonai hadszíntereken.
***
Iszlám térnyerés.
Az iszlamista csoportok kialakulása Kemal Atatürknek, a modern Törökország létrehozójának 1924-es, a kalifátus eltörléséről szóló rendelete utáni időszaktól datálódik. Az iszlám mozgalmak megerősödésére a kurd területeken csak az 1970-es évek végén került sor. A Szovjetunió afganisztáni bevonulásával párhuzamosan megjelenik a dzsihádi irányzat, amely a szent háborúra helyezi a hangsúlyt a török, illetve iraki ateista kormánnyal szemben. A politikai élet a kurd területeken 1987-ben egy ateista és egy iszlamista irányzatra vált ketté. Az iszlám áramlat a Dzsemáa Iszlámijában öltött testet, melyből 2000-ben vált ki a mozgalom radikális szárnya, amely később az Anszar al-Iszlám nevet vette fel.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.