Változó olajstratégiák?

A Kaszpi-régió országai igyekeztek kihasználni az iraki háborús feszültség által felhajtott energiaárakból adódó lehetőséget, azonban – a szűk esztendőkre is gondolva – megpróbálják függetleníteni gazdaságaikat az olajáraktól. Rövid távon ráadásul azzal is számolniuk kell, hogy a nagy nyugati befektetők kapacitásait az iraki kitermelés felfuttatása köti le.

A politikai berendezkedés liberalizálása mellett gazdasági kérdések álltak a minap Nurszultan Nazarbajev kazah elnök országához intézett programadó beszédének középpontjában. Az elmúlt években világviszonylatban is látványos, átlagosan tízszázalékos növekedést produkált Kazahsztán. A GDP ilyen kitartó és dinamikus bővülését azonban elsősorban a nyersanyagexport alapozta meg. Csupán az olajiparból származott a költségvetés adóbevételeinek 32 százaléka. Az ország vezetése azonban csökkenteni kívánja a gazdaság ez irányú függőségét, és a Nazarbajev elnök által felvázolt ambíciózus célok szerint a modernizációra, az ipar és a kutatások fejlesztésére fekteti a hangsúlyt.
S hogy mennyire szükség van a reformokra, a gazdaság átstrukturálására, azt mutatják az iraki háború régiót érintő hatásai is. Már az idei költségvetés elkészítésekor azzal számoltak Moszkvától Bakun át Asztanáig, hogy az olaj világpiaci ára hosszú idő után csökkenni fog, s ez a harcok viszonylag gyors befejezése után realizálódni is látszik. A kazah büdzsé az oroszhoz hasonlóan 19 dolláros hordónkénti árból indult ki, s figyelembe véve az elmúlt hónapokban tapasztalt felfutást, évi átlagban nem is érheti meglepetés a tervezőket. Asztana egyébként – kihasználva a külpiaci konjunktúrát, 16,6 százalékkal növelte olajkitermelését – az elmúlt időszakban felhalmozott kétmilliárd dolláros stabilizációs alap jóvoltából még 10 dolláros olajárnál is 22– 24 hónapig tartani tudná a büdzsé egyensúlyát.
Az árszint ily mérvű esésére egyelőre nem kell számítani, az iraki mezők kitermelésének felfuttatása azonban befolyásolni fogja a Kaszpi- térség pozícióit is. A régió országai nem számolnak a tervek nagyarányú módosulásával, s úgy vélik, az itteni, nagyrészt még feltáratlan tartalékok továbbra is a Perzsa-öböl térségének alternatívájaként szerepelnek az amerikai gondolkozásban. Ráadásul a nyugati cégek oly sokat fektettek már be az itteni kitermelés előkészítésébe, hogy érdekeltek lesznek a haszon realizálásában. Azzal azonban mindenképpen kalkulálniuk kell, hogy rövid távon a figyelem már most érzékelhetően Irak felé fordul. A források átcsoportosítása több elemző szerint késleltetheti a Baku–Tbiliszi–Ceyhan-vezeték Amerika által forszírozott építését, így aligha várható, hogy 2005-től már olaj folyik rajta. Ez a helyzet átmenetileg legalábbis a legnagyobb szállítási kapacitással rendelkező Oroszország, valamint Kína régióbeli pozícióit erősíti majd. A Kaszpi-konzorciumokból kivonuló amerikai és brit cégek helyét is ugyanis elsősorban orosz és kínai vállalatok foglalják el.