A CEU Demokrácia Intézete három napig tűrte, majd váratlanul betiltotta azt a panelbeszélgetést, amely az ukrán kényszersorozások dokumentált visszaéléseit mutatta volna be. „Érdekes”. A kutatók szerint nem szakmai, hanem politikai döntés született; mindössze arról van szó, hogy a valóság nem illik a Nyugat által megálmodott ideális narratívába, miszerint Zelenszkij Ukrajnája demokratikusan működik, kényszersorozás nem is létezik, az csupán orosz propaganda. Ehhez képest az M1 Híradóiban mi is rendszeresen láthatjuk, ahogy a nyílt utcán vadásznak a férfiemberekre, tizennyolctól hatvanötig bezárólag. Nemrég egy nehezen mozgó idős férfit a piacon, a vásárlók szeme előtt löktek a falhoz a pribékek, majd hurcoltak el. Aki ellenáll, megverik, leteperik, s már viszi is a „toborzók” autója. Felszólítás nélkül rontanak rá gyanútlan fiúkra, férfiakra, s már cipelik is magukkal. Sűrűn előfordul, hogy lakóházakba törnek be, ágyból, asztal mellől, kisgyermek szeme láttára viszik magukkal a tiltakozó családfőt.

A Soros-egyetem hivatalos indoklása, hogy a tervezett panelbeszélgetés „nem biztosítaná a megfelelő kontextust, nem lenne tekintettel az ukrán társadalom érzékenységére. Ami már azért is röhejes, mert az előadók között két ukrán nemzetiségű is lett volna – ráadásul egyikük családtagjai közvetlenül szenvedték el a „toborzás” következményeit. A valódi ok: a Soros-hálózat számára roppant kellemetlen lenne, ha a mindennapos tapasztalatok mellett immár tudományos szinten is kimondanák: gyalázatos, ahogyan a barbár Ukrajna verbuvál a huszonegyedik század Európájában.