Természetesen a Momentumról van szó. Arról a mesterségesen keltetett, tápszereken tartott, majd kukában landolt felekezetről, amelyről egyik bukott vezérük nemrég ekképpen nyilatkozott: „Az árvízi védekezéstől kezdve a füstgyertyázós tiltakozáson és hídfoglalásokon át a jogsegélyekig, a felcsúti pride-ig és minden idők legnagyobb pride-ján való részvételig számos olyan dolgot tett ez a párt az elnökségem alatt, amivel megmutatta: voltunk, vagyunk. És leszünk is.” (Utóbbira azért nem venném be a ciánkálit. Bár rövid kéjt élhettek át, amikor kitoltak az olimpiát támogató magyarsággal, meg amikor romlott hölgyképviselőik egy cikluson keresztül Brüsszelben gyalázták a saját hazájukat – most mehetnek a gatyájába ürítő messiáshoz parlamenti helyért kuncsorogni.)

plakátkampány keretében: „Leleplezzük a Fidesz hazugságait, óriásplakátokon mondjuk ki az igazságot, és a Momentum pultjainál beszélgetünk a választókkal a kormányváltás fontosságáról.”
Azt ugye tudjuk, a párt vezetése tavaly úgy döntött: nem indul az áprilisi választásokon: „Nem osztjuk meg az ellenzéki szavazatokat, így támogatjuk a kormányváltást.” 

„Most úgy látom, hogy hiába volt a kísérletünk, hogy ennek az országnak proletártömegeit öntudatos forradalmárokká neveljük. Mi félreállunk, hogy majd újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban és érettebb proletariátussal új harcba kezdjünk.”

Megvan! A nagy előd, Kun Béla kesergett így emberkísérletének zárónapján, 1919. augusztus elsején.