Az olimpiai karikákkal bezárul a kör?

A kormányzati körökhöz kapcsolódó médiumokban szinte naponta felróják Schmitt Pálnak, aki a Fidesz színeiben készül közéleti szerepre, hogy a sport és a politika nem fér össze. Úgy látszik, hogy a hasonló felállás Németországban nem kelti az összeférhetetlenség látszatát.

Manfred von Richthofen, a Német Sportszövetség (DSB) vezető pozícióját 1994 óta betöltő, hatvankilenc esztendős funkcionárius határozottan állítja: pártpolitikai hovatartozása és elkötelezettsége semmiben sem befolyásolta munkáját, attól az időszaktól kezdve sem, hogy Berlinben a szociáldemokrata/zöldek-koalíció vette át a kormányfelelősséget. A demokrácia és a politikai kultúra szabályai évtizedekre visszanyúlóan legitimálták azt a gyakorlatot, hogy a DSB meghatározó személyiségei jelentős politikai befolyással is rendelkeznek.
– A Német Sportszövetség hagyományos törekvéseinek sorában ott szerepel a politikai semlegesség. Ez az alapvető cél nem kötelez politikai önmegtartóztatásra?
– A DSB fáradozásai a politikai semlegesség érdekében mindig sikerrel jártak, de ugyanakkor soha nem kényszerítették a vezetőket arra, hogy lemondjanak saját pártpolitikai érdekeikről. A német sportban egész sor olyan fontos tisztséget viselő személy dolgozik, aki egyben a különböző pártok vezető grémiumainak a tagja is. Politikai hovatartozását soha senkinek sem kell eltitkolnia. Szeretnék emlékeztetni egyik elődömre, Willi Weyerre. A szabad demokrata (FDP) politikus egy időben volt a DSB elnöke és Észak-Rajna-Vesztfália tartomány belügyminisztere. A regionális sportszövetségek élén számtalan olyan vezetőt találunk, aki egyben a tartományi parlamenteknek is tagja. Főfoglalkozásuk tehát politikai jellegű, de a sportban mégis teljesen független pozíciót foglalnak el.
– Ön mint DSB-elnök együttműködött előbb Helmut Kohl kereszténydemokrata, majd Gerhard Schröder szociáldemokrata kormányával. Voltak jelentős – a pártpolitikai ellentétekből adódó – különbségek?
– Párthovatartozásom soha nem akadályozott abban, hogy határozottan képviseljem a sport érdekeit. Jelenleg Otto Schily szociáldemokrata belügyminiszterrel – mint a sportért felelős tárca vezetőjével – sokkal jobb kapcsolatot sikerült kiépítenem, mint kereszténydemokrata elődjével.
– Az államnak első számú szerep jut a sport és testnevelés támogatásában. A hadsereg (Bundeswehr) és a határőrség (Bundesgrenzschutz) számtalan élversenyzőnek nyújt ideális felkészülési lehetőséget. Ennek ellenében érezhető olyan elvárás a kabinet részéről, hogy a sportvezetés tanúsítson bizonyos szimpátiát a kormánypártok politikai nézeteivel szemben?
– Volt persze ilyen eset is, de ez nem jellemző. Politikai tényezők domináltak elsődlegesen, amikor 1980-ban a moszkvai olimpiai játékokon való részvételről kellett dönteni, válaszul a Szovjetunió afganisztáni intervenciójára. Akkor a szociáldemokrata Helmut Schmidt vezette szövetségi kormány – tekintettel a világpolitikai helyzetre – magáévá tette az amerikaiak nézetét, és arra kérte a sportvezetést, hogy hasonló értelemben döntsön, tehát ne küldje el csapatát az ötkarikás játékokra. A Német Olimpiai Bizottság – soron kívüli ülésen, szenvedélyes viták után, titkos voksolással – szavazott a bojkott mellett, és eleget tett a kormány kérésének. Hasonló nagyságrendű politikai jellegű döntésre soha többé nem került sor.
– Érzett-e ön személyesen bármikor is politikai ellenszenvet, netán elutasító magatartást csak azért, mert a zsebében másfajta pártigazolvány lapult?
– Soha nem volt ilyen érzésem!
– Közvetlen elődje az elnöki poszton – Hans Hansen – magas rangú politikai tisztséget töltött be: Schleswig-Holstein tartományi kormányának volt az államtitkára mint a Kereszténydemokrata Párt tagja. Neki sem adódtak nehézségei e kettősségből?
– Soha nem szereztem tudomást arról, hogy pártkönyve miatt valaha is problémákkal került volna szembe.
– Mi a helyzet nemzetközi szinten? Bepillanthatott-e más nemzetek gyakorlatába a sport és politika viszonyát illetően?
– Számtalan olyan ország példáját ismerem, ahol a sport ügyeinek intézése az állam hatáskörébe tartozik – szemben a német megoldással. Nálunk a sport adminisztrációja teljesen független, annak ellenére, hogy jelentős támogatást kap az államkasszából. Az állam irányította sport sehol nem képes olyan függetlenségre szert tenni, mint nálunk, és sokkal inkább kénytelen elviselni a pártpolitikai befolyást.
– A DSB már hosszú évekkel ezelőtt követelte és támogatta az úgynevezett „önjogú sportoló” kinevelését, aki öntudatosan és határozottan képes és hajlandó is véleményt nyilvánítani. Kiterjedt e célkitűzés a politikai szintre is?
– Magam is azok közé tartozom, akik az „önjogú sportoló” elve mellett kardoskodnak, és tudom, hogy számtalan élversenyző önálló pártpolitikai nézetet képvisel, regionális szinten fontos bizottságnak a tagja. Így a többszörös világ- és olimpiai bajnok szánkóversenyző, Georg Hackl, a bajor Keresztényszociális Uniót (CSU) képviseli a járási tanácsban.
– Zavarná önt, ha a Német Olimpiai Bizottság elnöke is tagja lenne valamelyik német pártnak?
– Egyáltalán nem!
– Németországra pillanatnyilag kényes gazdaság- és szociálpolitikai helyzet jellemző. Van-e lehetősége arra, hogy saját politikai véleményével befolyásolja a legnagyobb társadalmi szervezet tagjait?
– Nincs. A DSB szabályzata ugyanis félreérthetetlenül kimondja, hogy aktuális pártpolitikai kérdésekben nem foglalhatok állást.