Dominóelv a médiapiacon

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Sláger Rádió közti decemberi megegyezés új helyzetet teremtett a hazai médiapiacon. Míg a viszonyok megváltozása miatt a nagyobb kereskedelmi médiumok jól járnak, a közszolgálat és maga a médiahatóság csak veszíthet. Egyhangú döntéssel mondta fel az Országos Rádió és Televízió Testület még 2001 decemberében a Sláger Rádióval kötött műsor-szolgáltatási szerződést, mert az adó addigra 1,3 milliárd forint díjhátralékot halmozott fel. A Sláger a piaci viszonyok megváltozására hivatkozva nem fizetett.

A rádió érvrendszere szerint 1997-ben, a szerződés aláírásakor még ötödannyi frekvencián szólt adás az éterben, míg 2002-re mintegy 160 adó működött. A szerződések megkötésekor még kitermelhetőnek tűnt az európai viszonylatban rendkívül magas műsor-szolgáltatási díj is (Németországban és az Egyesült Államokban nincs is ilyen fizetési kötelezettség), ám az évek során a konkurenciaharcban a gazdasági tervek meghiúsultak.
Az ORTT részben elfogadta a piaci szereplők sérelmeit, de azt már nem tudta tolerálni, hogy a Sláger a többi piaci szereplőtől eltérően nem fizette be a díjat, ezért közigazgatási eljárást kezdeményezett a rádió ellen. Ezt a Sláger jogi úton támadta meg, 2002 májusában a Pest Megyei Bíróság el is utasította az ORTT-nek a rádió felszámolására vonatkozó keresetét. A médiahatóság és a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda – amely a Sláger-ügyben ma is az ORTT jogi képviselője – ugyanis elszámította magát. Ha a testület a közigazgatási eljárás helyett a szerződés felmondása után polgári pert indít a renitens adó ellen, akkor feltehetőleg nyert volna, és akkor ma egészen más a helyzet. De nem így történt, és ezzel az ORTT az emlékezetes Írisz TV-per után – amelyben a bíróság elmarasztalta – újabb tekintélyvesztést könyvelhetett el. A testület és az adó jogvitája egy másik perben, választott bíróságon folytatódott tovább, miközben a nosztalgiarádió újabb tárgyalásokat kezdeményezett az ORTT-vel, sőt levelet írt Medgyessy Péter újdonsült miniszterelnöknek is, hogy vesse latba tekintélyét a rádiós piac helyzetének rendezéséért. (Mint ismert, a tavalyi választási kampány idején a Sláger Rádió – amelynek igazgatója a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának MSZP által támogatott egykori elnöke, György Gábor – nagyobb nyilvánossághoz segítette Medgyessyt.)

A médiahatóság azonban novemberben – ekkor a rádió már több mint 1,5 milliárd forinttal tartozott – újra felmondta a Slágerrel kötött szerződést. A rádióállomás nem fizetett, de kérte a 2004-ben lejáró szerződésének meghosszabbítását, illetve a koncessziós díj csökkentését. A testület ekkor még hajthatatlannak mutatkozott, sőt még a Sláger frekvenciájának újrapályáztatása is felvetődött. Az ORTT tagjai akkor tettek le a rádióval való leszámolásról, amikor bizonyossá vált, hogy a jogi procedúra hónapokig tarthat (az eljárás ekkor már közel egy éve folyt), és a szervezet továbbra sem jut hozzá a működését és a különböző támogatások alapját képező összeghez. A helyzetet nehezítette, hogy az új kormány költségvetése szerint az ORTT a korábbi 1,2 milliárd helyett csak nyolcszázharmincmillióra számíthatott. A testület tehát kényszerhelyzetben kezdett tárgyalásba.

A Sláger számítása több szempontból is bejött. Információink szerint a nosztalgiarádió hallgatottsága ebben az időszakban növekedett (főként Budapesten), a médiaügynökségek pedig jó alkupozíciót érzékeltek a vita miatt kialakult különleges helyzetben, így a Sláger reklámrendelési állománya is megugrott. Az egyezkedés miatt pedig a Sláger elállt a választott bíróságon folyó pertől, amelyet egyébként valószínűleg elvesztett volna.
A tárgyalásokat a két legenergikusabb ORTT-tag, Wéber János, az MDF és Ladvánszky György, az MSZP testületi delegáltja vezette. Mint ismert, ekkor, november 30-án jelentette be, hogy január 1-jei hatállyal lemond Körmendy-Ékes Judit elnök asszony, aki ezzel a problémát hátrahagyva tovább mélyítette az ORTT válságát.
A Sláger a tárgyalásokon egy zilált testülettel találta szemben magát. Érveit újra a menedzsmentjével baráti viszonyban lévő Matkó István cége, az M&H Communications által még korábban készített Viharjelzés a rádiófrontról című tanulmányával kívánta alátámasztani. A jelentés szerint az 1997-es frekvenciaszerződés megkötésének idejéhez képest a piaci viszonyok megváltoztak: országos adóvá vált a Juventus és a Rádió 1, ráadásul egyre több helyi rádió sugároz.

Sajtóértesülések szerint 1997-ben az ORTT akkori szocialista elnöke, Révész T. Mihály, a nosztalgiarádiót tulajdonló konzorcium, az amerikai Emmis vezetőinek megígérte, hogy nem pályáztatnak több frekvenciát, ami azt jelentette volna, hogy a Slágernek csak a Danubius és a közszolgálati rádió lehet az ellenfele. Feltételezések szerint a Sláger ezt komolyan vette, és ennek alapján alakította ki gazdasági terveit.

Az ORTT-től azonban azt az információt kaptuk, hogy a médiatörvényből egyértelműen következik az új frekvenciák pályáztatása, másrészt ha a Sláger ilyen ígéretekre alapozta gazdasági terveit, akkor igen komolytalan piaci szereplőnek tűnik.
Kérdésünkre György Gábor kijelentette, hogy nem volt ígéret, sőt Révész T. Mihály korábbi nyilvános megnyilatkozásaiból ettől eltérő következtetések is levonhatók voltak.

Bár az ORTT jelenlegi elnöke, Hajdu István, április 7-én tett nyilatkozatában elismerte a piaci viszonyok megváltozását és a rendezés szükségességét, a szakértők szerint a Sláger érvelésével mégis több ponton baj van. A Sláger sokkal előbb kezdte szabotálni a díjfizetést, mint hogy versenytársai megerősödtek volna, és soha nem bizonyította, hogy az új rádiók miatt kevesebb a bevétele a vártnál. Rádiós körökben azt valószínűsítik, hogy a Sláger üzleti filozófiája lassabban hozta meg az eredményt, ráadásul alulmaradt a Danubiusszal szemben. De nem árt leszögezni, hogy minden adót egyformán rosszul érintett a túl kicsi, 5-6 százalékos reklámpiaci részesedés, illetve hogy az országos kereskedelmi televíziók alacsonyan tartják a hirdetési árakat. A koncessziós díj befizetését azonban kizárólag a Sláger tagadta meg. Információink szerint a nosztalgiarádió a kisebb kereskedelmi rádiók támogatását is várta volna akciójához, ám azok nem akartak bizonytalan lépést tenni. Az országos rádiók – a Danubius és a hálózatként üzemelő Juventus – azonban, látva a kiváló lehetőséget, szintén tárgyalni kívántak az ORTT-vel. Érvelésük természetesen pontról pontra megegyezett a Slágerével.
A rádióvezetők gyakorta felvetik, hogy a rádiós műsor-szolgáltatási díj aránytalanul magas a kereskedelmi televíziók által fizetett összeghez képest. A tévécsatornák egy negyvenötmilliárdos piacért alig valamivel többet fizetnek, mint a rádiók a 7-8 milliárdos piacért.
Pedig a televíziós koncessziós díjak aránytalanul alacsony voltára hivatkozni nem túl sportszerű, hiszen az aránytalanság a frekvenciaharc idején is szembetűnő lehetett volna. Akkor azonban a pályázók célja csupán a frekvencia mindenáron való megszerzése volt, és a licit idején éppen a Sláger és a Danubius verte fel a műsor-szolgáltatási díj összegét, a hárommilliárdos meghirdetett árról több mint egymilliárddal – emlékeztet januári cikkében a Heti Válasz.
A rádiókba befektetők néhány éve eufóriára számítottak a piacon, azonban a léggömb – akárcsak az internet esetében – kidurrant. Persze a piac problémáját jól mutatja, hogy még a nyereséges hazai rádióadók is eladók, és vezetői szerint a Sláger elnémult volna, ha az ORTT nem enged.
A megállapodással tehát a nosztalgiarádió és az ORTT is fellélegezhetett. A Sláger nyert öt évet, a testület pedig végre bevételhez jutott. A decemberi megállapodás értelmében a díj változatlan maradt, a koncessziót azonban öt évvel meghosszabbították, az átütemezett díjat a Slágernek 2009-ig, évente kettőszázmillió forintonként kell befizetnie. (A Danubius Rádió az új egyezmény szerint évi kétszázhuszonnégymillió forintot utal át az ORTT számlájára. A módosított szerződés egyébként előnyösen érintette a Magyar Rádiót, mert az ORTT döntése értelmében a közszolgálati rádió továbbra is részesedik a kereskedelmi médium koncessziós díjából, igaz, az előző évekhez képest kisebb mértékben.) A szkeptikusok azonban a döntés után sem biztosak abban, hogy az ORTT-nek engednie kellett volna. Forrásaink szerint a Sláger játszva kifizethette volna a műsor-szolgáltatási díjat. A rádió vezetése kérdésünkre elmondta, hogy 2001-ben 2,2 milliárd forint árbevétele volt, 2002-ben pedig még körülbelül 10 százalékos növekedést értek el.
Érdeklődésünkre, hogy az ORTT vizsgálta-e a kereskedelmi adók bevételeit, mielőtt a szerződésmódosításokat megkötötték, az illetékesek nemmel válaszoltak. Bár vannak tervek a rádiók költségvetési beszámolójának áttekintésére, a testületnek egyelőre azonban a továbbdőlő dominókat kell követnie.
A Slágerrel és a Danubiusszal kötött megegyezés következtében az ORTT-nek a hálózatba szerveződő rádiók koncessziós díját is felül kellett vizsgálnia. Ebben az esetben azonban – mivel a hálózatba szerveződő regionális rádiók előnyösebb piaci pozíciót szereztek, és több a profitjuk – a díjat a testület emelni fogja. A médiahatóság egyébként eredetileg 25 százalékkal kívánta növelni az adót, ezt azonban egyetlen piaci szereplő sem tudná kifizetni. A helyi rádiók szerint a hálózatba szerveződés nem jelent számukra feltétlenül nagyobb profitot, ezért az április 16-án történt egyeztetésen egy kisebb mértékű és differenciált emelést szorgalmaztak. A Helyi Rádiók Országos Egyesülete azonban nem tartja jogszerűnek, hogy az ORTT érvényben lévő szerződéseket módosítson, így ez a jogi vita még nem dőlt el.
Az ORTT-nek egy másik díjproblémával is szembesülnie kell, ám ez már nem a rádiókat, hanem a televíziókat érinti. A kisebb kereskedelmi tévék legalább olyan gondokkal küzdenek, mint a rádiók. Az ORTT közlése szerint márciusban négyszáztízmillió forinttal tartoztak a különböző televíziók a testületnek. Ezek az adósságok kisebb-nagyobb eltéréssel állandók, behajtásukra egyre kevesebb az esély. Főként hogy több televízió (köztük a jelentős összeggel tartozó Budapest TV és a Minimax) vitatja az ORTT-nek fizetendő díj jogosságát. A testületben már felmerült az adósságok elengedése és a műsor-szolgáltatási díj eltörlése is. E helyett a közeljövőben a műholdas csatornáknak egyszeri regisztrációs díjat kellene fizetniük.

Ha tehát az ORTT engedett a rádiós piacon, engednie kell a tévés piacon is, vagyis a Sláger-ügy precedenst teremtett. De felmerül a kérdés, hogy a testület a médiatörvénynek megfelelően járt-e el, amikor meghosszabbította a rádiók műsor-szolgáltatási jogosultságát ahelyett, hogy jövőre újrapályáztatná a frekvenciákat. A médiatörvény ugyanis kimondja, „nem lehet megújítani a jogosultságot, ha a jogosult a szerződést ismételten vagy súlyosan megszegte” (a Sláger pedig épp ezt tette), a szerződést pedig lejártakor – tehát eredetileg csak 2004-ben – lehetett volna meghosszabbítani.
Látva az ORTT sebezhetőségét, és megértve a Sláger-ügy üzenetét, amely szerint a médiapiac szereplői szabotázzsal rákényszeríthetik az ORTT-t a játékszabályok megváltoztatására, valószínűsíthető, hogy a negyvenötmilliárdos piacért harcba szálló kereskedelmi tévék még inkább ki fogják használni a lehetőségeket.
Ahogy Kozák Márton, az MTV-kuratórium elnökségének SZDSZ-es tagja írta a HVG-ben: „Könnyen megjósolható, hogy a rádiós példára hivatkozva a kereskedelmi televíziós frekvenciák három év múlva esedékes megújításáról szóló tárgyalásokon az RTL és az MTM-SBS (tv2) is le fogja nyomni a frekvenciahasználat árát, s az ötéves hosszabbításhoz kevesebbért jut hozzá, mint amennyiért a kezdés jogát megkapta.”