Készpénz

Fillérre pontosan vissza kell csöngetnünk az államkasszába a száznapos kormányprogramnak álcázott tavalyi szocialista pártkampány árát. A köztisztviselők béremelését, az egyszeri nyugdíjjuttatást, az amúgy régóta várt szociális és egészségügyi támogatásokat. Közpénzből azonban ma már nem lehet büntetlenül pártszimpátiát vásárolni, főként akkor nem, ha a közpénzek még csak nem is állnak a kormányzó pártok rendelkezésére. A jövő felélése, a gazdasági csődhöz vezető kádári kormányzati logika ellen emelt szót a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amikor éles bírálatok kereszttüze alá vette a magyar kormányt, és azonnali pénzügyi kiigazítást követelt.
A valutaalap kritikájában a száznapos kormányprogram elemei jelentek meg mint negatív tényezők. Jelesül a köztisztviselők bérének befagyasztását sürgette az IMF, a nyugdíjak, valamint a szociális és egészségügyi kiadások lefaragását, továbbá javasolta azt is, hogy a kormány halassza el a jövőre tervezett adócsökkentést, ha annak árát egyszer már felélte a milliárdos kedélyjavító intézkedései révén.
Az IMF kritikáját a magyar Pénzügyminisztérium elfogadta. Ezzel egyszersmind beismerő vallomást is tett arra nézve, hogy a gazdasági kormányzat egy év alatt ismét olyan helyzetbe sodorta az országot, ahonnan már csak egy lépés egy újabb restrikciós csomag elfogadása. Arról nem szólt a Pénzügyminisztérium, hogy a helytelen intézkedésekért vállalnia kellene a felelősséget. Ha politikai nyomás miatt volt engedékeny László Csaba pénzügyminiszter, akkor Medgyessy Péter kormányfőt terheli a felelősség. Ha pedig önként szórt szét fedezet nélküli milliárdokat, akkor magának kell levonnia a megfelelő következtetéseket. De ez a veszély nem áll fenn. Felelős nem lesz, csak egy „enyhe pénzügyi korrekció”, azaz csöndesen visszafizetjük az MSZP és az SZDSZ népszerűsítésére fordított, ám mindvégig kormányprogramnak mondott pártkampány árát.
Nincs kibúvó: egy kisebbfajta Bokros-csomaggal utazik Magyarország az Európai Unióba. A valutaalap ugyanis legfeljebb jövő évig ad haladékot a magyar kormánynak az intézkedések végrehajtására, a nemzetközi pénzügyi körök előtt tett ígéreteinek betartására. Ha még emlékszünk, a pénzügyi szigor kényszerére vonatkozó prognózisokat a magyar kormány mind ez idáig tagadta. Most, hogy az uniós népszavazás nyugalmát már nem fenyegeti a pénzügyi restrikció réme, a kormány készséggel beismeri és elfogadja a valutaalap kritikáját.
Van-e köze vajon ennek a beismerő vallomásnak ahhoz, hogy az IMF csak az uniós csatlakozásról szóló népszavazás után egy hónappal közli a magyar kormánnyal szigorú észrevételeit? Akkor, amikor a csatlakozás szempontjából már nincs komoly kockázata az ilyen éles kritikának. Az észrevételek nyilvános megfogalmazásával ugyanis egyértelművé vált, hogy egyszerre fizetjük majd az uniós csatlakozás vámját és a kormánypártok száznapos kampányának az árát. Merthogy ezt (is) jelenti a valutaalap bírálatával alapvetően egyetértő pénzügyminiszteri nyilatkozat. Jelesül azt, hogy kihúzzák a zsebünkből az elherdált milliárdokat.
És ezt az ország már készpénznek veheti.