Széles sávú handabanda

Tavaly novemberben arról számolhatott be a magyar sajtó, hogy Szerbiában százból eggyel több családnak van internetelérése, mint idehaza. A hírre még a hozzá nem értők is fölkapták a fejüket, hiszen internetügyben a NATO által földbe bombázott Szerbia vágott elénk. Sőt maga Kovács Kálmán is szükségesnek tartotta a háborgók megnyugtatását, s egy konferencián kifejtette: a kormányzat támogatja azt az indítványt, amelynek értelmében a kábelhálózatok fejlesztői, illetve építői a jelenlegi hárommilliárd forinttal szemben már százmillió forintos beruházás esetén részesülnének az ötvenszázalékos társaságiadó-kedvezményben. A miniszter elmondta: a kormány szándéka az, hogy az internet használata olyan természetessé váljon, mint bármelyik irodai eszközé, ezért a kormányzat egyik fontos feladata a társadalmi megosztottság felszámolása, hiszen egyértelmű összefüggés mutatható ki az iskolai végzettség és az internethasználat között. Mert miközben a felsőfokú végzettségűek mintegy egyötöde internetezik, addig az általános iskolai, illetve az ennél alacsonyabb végzettségűek szinte egyáltalán nem használják a netet.

Gyönyörű gondolatok, kár, hogy egy SZDSZ-es politikus szájából hangzottak el. A napokban ugyanis újabb internetes blamázs került nyilvánosságra: az Informatikai és Hírközlési Minisztérium olyan rendeletet hozott, amely jócskán megnehezíti a vezeték nélküli internetszolgáltatók munkáját. Az április elsejétől érvényben lévő szabályozás leginkább azokat az elmaradott térségeket – tanyákat, falvakat – érinti hátrányosan, ahol a vezetékes infrastruktúra kialakítása igen drága lenne. Hiszen a rádiós internet legnagyobb előnye épp a hálózat kiépítésének egyszerűségében és olcsóságában rejlik; egy bérelt vonalra kapcsolt „szolgáltató” segítségével akár a legkisebb falvakban – ahol vezetékes hálózaton egyáltalán nincs hasonló szolgáltatás – könnyedén ki lehet építeni a széles sávú internetelérést biztosító infrastruktúrát. Informatikai és Hírközlési Minisztérium kontra esélyegyenlőség: egy-nulla.

Az érthetetlen okból született szabályozás lényege, hogy a 2400–2483,5 megahertzes sávot használó eszközök antennája legfeljebb 2,5 milliwattos teljesítménnyel működhet. A rendelet melléklete szerint ezt a sávot az adatátviteli eszközök mellett távmérők, távirányítók, riasztók és videoátviteli eszközök is használják. E frekvenciasávon belül a széles sávú adatátviteli alkalmazásokra két másik korlátozás is érvényes: a 2400–2483,5 megahertzes sávon a 10 milliwattos, illetve a 2446,5–2483,5 megahertzes sávon a 100 milliwattos maximális teljesítménnyel működő antennákat kizárólag épületen belül lehet használni. Számok és megahertzek nélkül mindez azt jelenti, hogy az épp az említett sávot használó rádiós internetszolgáltatók nem alakíthatnak ki nagy területeket lefedő központokat, hiszen csak kis távolságban – ugye, házon belül – továbbíthatnak adatokat. (A négy fal közé szorított világháló fogalma kizárólag a kormányfő ideológusának, Kovács Lászlónak a kicsinység megtanulására biztató eszmefuttatásával válik értelmezhetővé.)

A rendelet – érthetően – fölháborította az internetes társadalmat. Hasonló mértékű össznépi fölzúdulást utoljára a felhasználóbarát, vagyis olcsó Matáv-díjcsomagok megszüntetése kapcsán észlelhettünk, s bizony a szaktárca akkor is – mint általában az óvodáknak szánt kakaóálló számítógépek átadását meghaladó szintű szakmai ügyekben – gyengén teljesített. A NET-Felhasználók Érdekvédelmi Társasága (Netért) ugyanis pár héttel az állami támogatású kedvezményes díjcsomagok bevezetése után kimutatta, hogy azok a Matáv döntését megelőző helyzethez képest igen jelentős, egyes felhasználók számára akár tízszeres vagy annál nagyobb mértékű árdrágulást is okoztak, mert a felhasználók a korábban akár 400 órányi netezést lehetővé tevő összegért most mindössze 40 órát tölthetnek a világhálón. Az akkori összesítések alapján az új, államilag is támogatott, 15 és 40 órás díjcsomagokra előfizetők száma a Magyarországon működő összes telefontársaságnál együttesen nem haladta meg a húszezer főt, s ez a szám csekély töredéke a kedvezményes csomagokat korábban használó több százezer felhasználónak. Mindez azt jelenti, hogy az új kedvezményeket nem tartják megfelelőnek a felhasználók, így inkább internetezési szokásaikat próbálják megváltoztatni, azaz kevesebbet használják a világhálót, esetleg le is mondanak róla. Az eddigi kedvezményes esti, kora éjszakai időszakokban jelentősen, egyes becslések szerint akár 30-40 százalékkal is visszaesett az internetes forgalom, és megfigyelhető, hogy az otthoni internethasználat egy jelentős része a kedvező, 50 filléres percdíjú éjszakai órákra tevődik át. A jelenség egyértelmű visszalépést jelent a hazai internetezés történetében, mert a hosszú éjszakázások időszaka a körülbelül 4-5 évvel ezelőtti állapotokat idézi.

A Netért most ismét hallatta hangját. A társaság szerint az Informatikai és Hírközlési Minisztérium említett rendelete teljes mértékben ellentmond az Európai Unió ajánlásának és a nemzetközi trendeknek, törekvéseknek. Az EU ajánlása ebben a kérdésben teljesen világos: a 2,4 és 5 GHz frekvenciákat korlátozások nélkül, a lehető leghatékonyabban kell használni és a legkevésbé korlátozni.

A Netért úgy véli, hogy a 2,4 GHz-en folytatott adatkommunikáció jövőbe mutató megoldás, hiszen lehetővé teszi a felhasználói végpontok, azaz a „last mile” probléma olcsó és gyors megoldását. Ezért ezt a technológiát állami támogatásban kellene részesíteni és menedzselni, nem pedig betiltani. Az aktuális kormányprogram az internetfelhasználók számának növelését tűzte ki céljául, de ezzel aligha áll összhangban a vezeték nélküli szolgáltatások ellehetetlenítése és körülbelül tízezer előfizetés megszüntetése, főképp azokon a területeken, ahol más széles sávú szolgáltatás nem vehető igénybe – áll az egyesület közleményében.
Összegezve: a vidéki Magyarország kapott egy jó nagy pofont az esélyegyenlőségre oly érzékeny szabad demokratáktól. Sajnos ezt épp az érintettekkel a legnehezebb megértetni, hiszen nincs a világon olyan ellenzék, amely azzal a bejelentéssel tudna minisztert buktatni, hogy az illető politikus ténykedése nyomán a 2400–2483,5 megahertzes sávon a 10 milliwattos, illetve a 2446,5–2483,5 megahertzes sávon a 100 milliwattos maximális teljesítménnyel működő antennákat kizárólag épületen belül lehet használni. Pedig súlyos problémáról beszélünk. Az internetet használók tudják, hogy a világháló minden eddigi módszernél sebesebb és szélesebb körű információáramlást tesz lehetővé, így az eseményekről – és nem csak a szerkesztők vagy a szerkesztőket befolyásoló politikusok által kiválasztottakról – közvetlenül a megtörténtük után értesülhetünk. Szerencsésebb országokban az internet a hivatali ügyintézést is lehetővé teszi, így hosszú, esetleg napokig tartó sorban állás helyett elegendő otthon kitölteni és karosszékből elküldeni az iratokat. De könnyű belátni, hogy mennyivel szerencsésebb helyzetben van például az a távoktatási rendszerben tanuló hallgató, aki a rendszeres hét végi elfoglaltságot jelentő személyes konzultációk helyett interneten szerez diplomát. A különféle, életünket kényelmesebbé tevő lehetőségek számának viharos gyarapodásával a netezők és az interneteléréssel nem rendelkezők közötti lemaradás pedig napról napra növekszik. S ezen Kovács Kálmán ellenében még Lévai Katalin sem segíthet.