Budapesten a Rómaira szórakozni, napozni, kerékpározni járók közül kevesen ismerik a kerítéseken túli világot. A csónakházak mögött húzódó sporttelepek még megmaradt kabinsorai egy letűnt kor tanúi. Félreértés ne essék, nem a sokakban nosztalgiát ébresztő szocializmus hívta életre az itteni sportéletet. Az már az első világháború óta virágzott, amikor a negyvenes évek végén az egészet telkestől, csónakházastól államosították. Tény viszont, hogy a dolgozó nép, a munkásosztály kedvére élvezhette az olcsó sportolás örömeit, s a kabinsorok tíz négyzetméteres szobáiban kis helyen ugyan, de sok jó ember megfért, s tölthette a nyarakat családostól a Duna partján. A vízi sportok semmihez nem hasonlítható élvezetét generációk örökítették egymásra.
A Rómaira lejárni életformát jelent ma is. A parton nincsenek titkok, mindenki ismer mindenkit, a hírek gyorsan terjednek. Mostanság a legfőbb beszédtéma a csónakházak és a területek eladásáról szóló legfrissebb értesülések. Nem térnek napirendre a Bíbic csónakházban történtek fölött sem.
Egy szép tavaszi napon ugyanis a Bíbic Sportegyesület által üzemeltetett s a Sportlétesítmények Részvénytársaságtól bérelt százhetvenhét kabinból ötvenhatot – berendezési tárgyaikkal együtt – se szó, se beszéd elbontottak. Tették ezt úgy, hogy nem értesítették a bontásról a sporttelep vezetőit, így a bérlők sem menthették ki javaikat a helyiségekből. A megmaradtak közül néhány kabin igencsak szegényes, ötvenhat életveszélyes, ám a legtöbbje inkább kis nyaralónak látszik, gondozott előkerttel, néhol apró teraszokkal, s a bérlők igyekeztek nyári lakhatásra komfortossá tenni, így csak a fürdőszoba hiányzik belőlük. Az egyesület vezetője, a csak doktor úrként emlegetett Bandics István nemrég közgyűlésre hívta a bérlőket, hogy közösen találjanak megoldást a telep megmentésére. Egy idézettel kezdi, amely szerint az élet egyetlen dinamikus hajtóereje a túlélés.
– Az eredeti tőkefelhalmozás korát éljük, amelyre nálunk a lopás, a csalás a jellemző. Valamikor elég volt szóban megállapodni, de ma már az írásnak sincs hitele – vezeti be mondandóját a nyugdíjas orvos, aki igyekszik az elmúlt évek eseményeit sorrendben elmondani a gyepen egybegyűlt sport- és sorstársaknak. A cégnevekből, dátumokból, a szóbeli és írásbeli megállapodásokból, megszegett ígéretekből, be nem tartott szerződésekből egyértelműen látszik: a telep sorsa megpecsételődött. Hiába a miniszternek írt petíció, a Dunán tartott tüntetés.
Bandics doktor jóhiszeműen azt vélelmezi, hogy a Bíbic csónakházhoz tartozó területet tévedésből adták el, és ugyanezen okból történt a bontás is. Mert mint kiderül, az államosítás óta nem rendezték a telekhatárokat, a telekkönyvi adatokból nem lehet pontosan megállapítani, melyik csónakházhoz mi tartozik. Gáldi Mihály, a telep műszaki vezetője hosszan fejtegeti a Bíbic telkének tulajdonviszonyait, tudni véli, hogy a jelenlegi Bíbic telep két telken van, s a múlt bűne, hogy a Nánási út és a Duna-part közötti területet úgymond nem rendezték. – Lehet, hogy tévedésből adták el a területet, de a helyrajzi szám stimmel, ezért nem támadható. De van két és fél év a tisztázásra – jelenti be, mivel akkor jár le a jelenlegi szerződés.
Azt persze biztosan lehet tudni, hogy az összes csónakház és az oda tartozó területek az állam tulajdonában voltak. Minek bíbelődtek volna azzal, hol kezdődik a Bíbic, és hol végződik a Kócsag, s a kerítés jó helyen van-e? Csakhogy 1990 után ezek a kérdések igencsak fontosak lettek, különösen amióta a Sportlétesítmények Vállalatból részvénytársaság lett, s a százszázalékos állami tulajdonú cég 2000-ben létrehozta a Sportfolió Kht.-t, amelynek alapító okiratában többek között a sportlétesítmények eladása és hasznosítása is közhasznú tevékenységnek minősül. Eme kht. ki is írt egy pályázatot a Bíbicet is érintő területre.
A nyertes cég pedig az R-Projekt 2000 Kft. lett, amelyet a cégbíróságon a pályázati határidő lejárta után egy hónappal jegyeztek be. Az 5,2 hektáros, ősfás terület négyszázhetvenötmillió forintért kelt el, s az eladásról szóló dokumentumot az akkori sportminiszter látta el kézjegyével, a vásárló cég tulajdonosai között pedig még szerepelt az akkori miniszter testvérének a neve is. Érdekes, hogy az R-Projekt 2001 Kft.-ben már nem lelhető fel a neve – sorolja a tényeket a sportegyesület vezetője.
A sporttársak is hozzászólnak. A mérnök úr szerint például a sportegyesületnek – amely 1988 óta üzemelteti a telepet – élnie kellene elővásárlási jogával. – Emelkednek a díjak, de jó volna tudni, hogy a pénzemért mit kapok. Jogászokkal kellene megvizsgáltatni, hogy a tulajdonviszonyokban a sportegyesület számára nem történt-e sérelmes beavatkozás. Hosszú távon az volna a megoldás, ha a területet az elővásárlási jog alapján megvásárolnánk, mert addig játszhatnak velük – háborog a mérnök.
Glaser Erzsébet jogász azonban felvilágosítja, hogy bármily igazságtalan is, az egyesületnek nincs elővásárlási joga, így nem is élhet azzal.
Fehér Júlia testnevelés-tanárnő elmondja, hogy gyermekkora óta kijár a Rómaira, és ez a második telep, amelyet kiárultak alóla. Az első a Fecske volt. – Mi nem adhattuk ki az omladozó házakat, de a Sportlétesítmény Rt. igen. Ha eladták a szomszéd telepet, miért nem ott oldják meg a munkások elszállásolását, tisztálkodását? Idegenek mászkálnak rajtunk keresztül, használják a közműveinket, amit mi fizetünk, s közben nem lehet bejutni a fürdőszobába – panaszolja.
Egy halk szavú úr úgy gondolja, hogy a terheket is vigyék el, ne csak a bevételeket. Egy középkorú asszony pedig azt tudakolja, tett-e az egyesület valamit azért, hogy kártalanítsák azokat, akiknek lerombolták a bérleményeit. Kovács Zoltán a nyolcasból azt szeretné tudni, hol a határ, meddig mehetnek el a tulajdonosok. Az anyagiakat illető kérdésekre az egyesület gazdasági vezetője, Reguli Klára hivatott válaszolni.
– Ezt a bérletet mi akarjuk foggal-körömmel fenntartani és nem ők – szögezi le a miheztartás végett. – Sőt alig várják, hogy bedobjuk a törülközőt, és a telep újra az övék legyen. Amikor az év elején a bérleti díjból visszatartottam bizonyos összeget, már dörzsölgették a tenyerüket, hogy végre felbonthatják a szerződést. Meg is küldték a levelet, hogy ha a megadott határidőig kamataival együtt nem fizetjük ki a hat százalékkal megemelt díjat, a szerződést felbontják. Ráadásul úgy emelték fel minden előzetes tárgyalás nélkül decemberben a bérleti díjat, hogy közben eladták alólunk a területet. Mondhatjuk, hogy mi kevesebbet fizetünk, de éppen erre várnak. Az ellen sem tehetünk semmit, hogy a szomszédos telepről a mi költségünkön átjárnak fürdeni, hiszen megállapodhatunk mi bármiben, de ahogy a kabinokat elbontották anélkül, hogy minket értesítettek volna, megtehetik ezt a fürdővel is, ha kizárjuk innen őket. Mit tehetünk, ha jönnek a dózerek? – teszi fel a kérdést, s a választ mindenki tudja.
A kilenc és tizenhárom négyzetméter közötti alapterületű üdülőszobák bérleti díja negyvenhat- és százharmincháromezer forint között van egy évre. Egy csónak tárolásáért tizennyolcezret kell fizetni, de az idén a helyeknek csupán a felére kötöttek szerződést. A befolyó összeg több mint hetven százalékát adják át a Sportlétesítmények Rt.-nek, a többiből fizetik a munkabéreket, a járulékokat, elvégzik a szükséges felújításokat, javításokat. A részvénytársaság és annak elődje, a vállalat ötven éve nem költött a csónakházakra és a kabinokra.
– Az utóbbi időben még tudtunk felújítást csinálni, de most már csak tűzoltásra elég a pénz – mondja a könyvelő, aki lehetőségként felveti az egybegyűlteknek, hogy ha elegük van az rt. packázásából, hívjanak össze hivatalos közgyűlést, amely kimondhatja, hogy a jövő évtől nem fizetnek bérleti díjat, és a telepet visszaadják. Ám erről hallani sem akarnak, annak ellenére, hogy jövőre a bérleti díjak emelésén túl még a sporttevékenységre kivetett áfát is meg kell fizetniük.
Ahogyan errefelé sokakat, így Verő Krisztinát is a szülei hozták ki először a Rómaira. Bár a kabint nem engedheti meg magának, de az 1927-ben készült, Charon nevű kielboatjára nagyon büszke. Meg arra is, hogy sok utánajárásának köszönhetően tavaly sikerült védetté nyilváníttatnia az 1920-as évek végén épült Bíbic I. és a Vöcsök II. csónakházakat. Tengernyi papírt és dokumentumot őriz, mindent eltesz, ami kapcsolatba hozható a Rómaival. Őrzi a múltat, és lázasan kutatja a jelent. Időkorlát és levegővétel nélkül ömlik belőle a szó, semmi nem drága, ha a Római megmentése a cél. – Kiűzik innen a sportolni vágyókat, és a milliárdosok tanyájává teszik. Itt van nem messze a tábla, amely azt hirdeti, hogy a Római-parton üdülve lakhat. De mennyiért? Háromszázhatvanezerért négyzetméterenként. A polgármester meg azt mondja, hogy nem adott ki építési engedélyt állandó lakhatásra. Persze, de ki akadályozna meg bárkit is abban, hogy a méregdrága luxusüdülőjében lakjon télen is. És most uniós pénzből gátat akar építeni. Ezzel végleg tönkreteszi a vízi sportot. Hogyan vigyük majd át a hajókat a gáton? De megvédi majd a víztől a gazdagok épületeit.
A nap eltűnik a fák között, az emberek gondterhelten elvonulnak székeikkel, a belső élet nyugalmába pedig beférkőzik a kinti világ. A volt garázsmester által a csónakház elé engedély nélkül épített étteremben már hangolnak a zenészek, megtelik a part szórakozni vágyó idegenekkel, akik mit sem tudnak arról, hogy a Római minden négyzetcentiméteréért ádáz küzdelem folyik a telekspekulánsok és a vízi sport szerelmesei között.
Orbán Viktor
PM Orban Reveals Plans for the Christmas Break + Video
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!