Iraki tálibok követték el az ENSZ elleni merényletet?

Kísértetiesen hasonlít a bagdadi ENSZ-misszió ellen a közelmúltban végrehajtott öngyilkos merénylet a június 7-én a kabuli ISAF-erők ellen intézett támadáshoz. Az elkövetés módja tehát sokkal inkább utal az Afganisztán és Pakisztán határán lévő törzsi területeken, a pakisztáni nagyvárosokban és az Iránnal határos Beludzsisztánban újjászerveződő tálibok, a nagyvárosi merényletekre készülődő al-Kaida és a teheráni héják kapcsolatára, semmint a Szaddám-rezsim maradványainak erősödésére.

Az iraki tálibokra, az Anszarul Iszlám szervezetére és annak az al-Kaidával és az afganisztáni tálibokkal, valamint egy általa meg nem nevezett szomszédos országgal való kapcsolatára utalt a bagdadi merénylet kapcsán a minap Dzsalal Talabani, a Kurdisztáni Hazafias Unió vezetője is. Rámutatott, hogy az Anszarnak az iráni határ mentén tevékenykedő, kurd nemzetiségű militánsai mellett immár nemcsak Irán kurdlakta területeiről, de a déli, Beludzsisztánnal határos sivatagos vidékeiről, a lúr és bakhtiar, Manaszani és Kuhliguje törzsek hazájából afganisztáni arab veteránok, afgán és csecsen harcosok, pastun és beludzs tálibok is beszivárognak iraki területre.

A Talabani által meg nem nevezett nyugati szomszéd, a magát 2001. szeptember 11. után még a terrorizmus elleni harc támogatójának feltüntető Irán, amely attól való félelmében, hogy keleti és nyugati határán, Afganisztánban és Irakban ne szilárduljanak meg Nyugat-barát rezsimek és az Egyesült Államok és szövetségeseinek figyelme ne összpontosulhasson a teheráni teokratikus rendszer megdöntésére, diszkréten ugyan, de mindent elkövet, hogy a dezintegrációs erőket támogassa a térségben. Heratban Iszmail Khán afgán hadurat, Irakban nemcsak a síitákat, de a szunnita vallási államot akaró, a vahhabita eszmék által érintett kurd tálibokat, és ezen erők műveletei előtt teljes hosszában megnyitotta keleti és nyugati határait.

Az iraki táliboknak nevezett Anszar Ul-Iszlám radikális iszlám fundamentalista szervezet 2001. szeptember elsején alakult iraki Kurdisztán Iránnal határos övezeteiben. Központja Halabdzsa hegyes térségében található, nem messze az iráni határtól, ahol 1988-ban, az Iránnal vívott háború idején a Szaddám-rezsim ideggázt vetett be. A bázison a háború kezdetén még kétszáz, ma már több mint ötszáz harcos kiképzése folyik. Az állandó sereg létszáma március óta ötszázról kétezer főre emelkedett. Politikai céljuk iszlám állam létrehozása Észak-Irak kurdok által lakott területein, a tálibokhoz hasonló, radikális szunnita puritanizmus alapján, így e térségben szakadatlanul harcolnak a Talabani és Barzani vezette kurd fegyveresekkel.

Márciusig, az Irak elleni háború kezdetéig az iraki tálibok és az al-Kaida között nem volt közvetlen kapcsolat. Az Al-Anszar ugyan mint fundamentalista csoport, a politizált iszlám militáns és politizált szervezete, osztja az al-Kaida számos eszméjét és politikai célkitűzését, számos tagja harcolt is Afganisztánban a tálibok oldalán, közvetlen kapcsolat azonban csak ez év nyarán alakult ki közöttük. Az Anszar harcosait ma már nemcsak az iraki és iráni Kurdisztán határán készítik fel, de a pakisztáni, beludzsisztáni Quettában is, ahol a tálibok hétezer militáns szemináriumban mintegy harmincezer harcost képeznek ki.

Az Anszar és az al-Kaida kapcsolataira utal, hogy Iránban tartózkodik ez utóbbi iraki összekötője, a jordániai Abu Mauszab Al-Zarkani. Az al-Kaida magas rangú operatív tisztjének tavaly Bagdadban amputálták egyik lábát, miután az afganisztáni harcok során megsebesült. Az Anszar észak-iraki táboraiban, amelyeket még Al-Zarkani szervezett, képes idegmérgek és harci gázok előállítására. Az iráni hatóságok elismerték, hogy Al-Zarkani náluk van, ám legfeljebb csak származási országának hajlandók kiadni. Arra nézve továbbra sincs elengedő bizonyíték, hogy Szaddámmal kapcsolatban állt volna.

Noha az Anszar, akárcsak az al-Kaida legtöbb szervezete és az afganisztáni tálibok, szunnita szervezet, ám a síita Irán érdekeiért harcoló erőnek számít. Így félő, hogy akárcsak Afganisztánban, Irakban is helyettesítő háború alakul ki, ahol a helyi szervezetek a szomszéd országok és regionális hatalmi ambíciók érdekeiért harcolnak. Teherán annál is inkább katonai helyettesítőjének használja az Anszart, mivel közvetlenül nem avatkozhat a konfliktusba, nem provokálhat ki közvetlen háborút maga ellen. Ez hasonlít Teherán afganisztáni politikájára, ahol ugyancsak korábbi ellenlábasai, a tálibok és Hekmatiar szervezete mellé állt. Mindez Irán és az al-Kaida egyre javuló kapcsolataira utal. Teherán szeretné megosztani az irakiakat, s szeretné a több jelből ítélve ellene készülő amerikai erőket zavaros iraki és afganisztáni belharcokban lekötve látni. E szerint a forgatókönyv szerint Washingtonnak végül két, egyaránt nem kívánatos választása lenne. Vagy kivonul a régióból, és azt belharcokba merülve magára hagyja, vagy olyan polgárháborúba keveredik, amely szélesebb konfliktusokat indikálhat a térségben.

A szerző orientológus