A tőke taszítása

Szlovákia után immár Románia is lekörözi Magyarországot a működő tőke vonzásában – jelenti a transindex.ro internetes portál, míg az ICEG kutatóintézet ugyancsak e témát vizsgáló legfrissebb tanulmányában azt közli: a GDP-arányos beáramlások alapján hazánk romló, Csehország és Szlovákia ugyanakkor javuló teljesítményt mutatott fel az utóbbi egy-két évben.
Pocsék bizonyítvány ez: hazánk ugyanis 1990-től 2002-ig az egy főre jutó működő tőke vonatkozásában az élen állt. Manapság pedig nem telik el úgy nap, hogy valahol ne találkoznánk ezzel a negatív helyzettel összefüggő elemzéssel, tudósítással vagy összeállítással.
Akárhogyan is fényezi magát a Medgyessy-kormány, a brókerbotrány, a PSZÁF tervezett megrendszabályozása, a beláthatatlan következményekkel járó kormányzati gazdaságpolitikai koncepció (ha egyáltalán van ilyen) Magyarország hitelességét, stabilitását ásta alá. Hogy alapjaiban rendült meg a bizalom, valamint instabilitás jellemző az országra, azt illusztrálja a kialakult helyzet is: a működő tőkére áhítozó magyar gazdaság szereplői tudniillik a kelet-közép-európai térség legnagyobb beruházói lettek. Miközben tehát a tőkeszegény ország központi költségvetése rendre a beáramló pénzből pótolhatná az államháztartási deficit jelentős részét, addig a külföldi beruházók után immár a magyarországi vállalkozások is Horvátországban, Szlovákiában vagy Romániában keresik a boldogulást. Utóbbiról egyébként elismerően nyilatkozott több alkalommal is Medgyessy Péter miniszterelnök és Csillag István, a gazdasági és közlekedési tárca irányítója. Félreértés ne essék, nem lenne gond egy tehetős ország számára, hogy vállalatai a szomszédos államokban fektetnek be. Csakhogy ez nem Ausztria.
Ha valaki veszi a fáradságot, és a szaktárca internetes honlapjára (gkm.hu) klikkel, a témában a következőket olvashatja: „Magyarországon a nemzetközi trendet követve lassult a működő tőke beáramlása.” Tegyük hozzá: olyannyira, hogy már tavaly – a 2001-es adatokhoz képest – 40 százalékkal csökkent a külföldről érkező invesztíció aránya, a 2003-as adat pedig ennél is gyatrább lesz. A Csillag vezette minisztérium ugyanakkor diszkréten megfeledkezik arról, hogy a nagyberuházások célpontja változatlanul a közép-európai térség. Az az igazság, hogy befektetők elfordultak tőlünk.
Ha minden megy a maga útján, nem kevesebbtől, mint évente átlagosan kétmilliárd dollárnyi bevételtől búcsúzhatunk el… A multinacionális cégek és nagyvállalatok ellenségének kikiáltott Orbán-kormány idején nagyjából ekkora összeg futott be – évenként. Közgazdasági értelemben abszurd a helyzet. A tőkeszegény Magyarország kormánya nemcsak a külföldi tőkét, hanem az itteni vállalatokat is taszítja; így válnak tehát a magyarországi cégek tőkeexportőrré. Eközben a gazdaság külföldi szereplői elfordulnak, jobb esetben kivárnak; hiába csábítja őket a baloldali hatalom különböző adókedvezményekkel.
Hazánkból, a tőkevonzó országból másfél esztendő alatt tőketaszító állam lett. A nagy dérrel-dúrral beharangozott szocialista recept éppen az ellenkező hatást váltotta ki a gazdaságpolitikában. Ám minden rosszban van valami jó.
Kiderült végre, mi is a magyar versenyképesség leggyengébb láncszeme. Úgy fest, éppen a Medgyessy-kormány.