idezojelek

Szerbiában puccskísérlet zajlik

KERESZTES HADJÁRAT – A zavargássorozat a globális Nyugat Oroszország-ellenes geopolitikájának része.

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs
Cikk kép: undefined
Szerbiapuccskísérleterőszak 2025. 11. 07. 4:40

Egy éve ostromolják a hódító birodalom seregei Nándorfehérvárt. A ma Belgrádként ismert városban és egész Szerbiában tavaly ősz óta folyamatos globalista államcsínykísérlet zajlik.

Az ürügy a tavaly november 1-jei újvidéki tragédia. Mint ismert, aznap váratlanul leomlott, beszakadt a délvidéki város vasútállomásának betonteteje. Tizenhét ember maradt a romok alatt, közülük tizenöten azonnal szörnyethaltak, egy ember néhány hónappal később halt bele súlyos sérüléseibe. Az áldozatok között gyerekek is voltak.

Szörnyűség, ami történt – de még rettenetesebb, hogy a globalista háttérhatalom hullarablóként viselkedve azonnal támadásba lendült, és nem is teljesen hideg polgárháború szításába kezdett azzal a teljesen nyilvánvaló céllal, hogy megdöntse a szerb államot, és mint oly sok országban, bábkormányt erőltessen déli szomszédunkra.

Igen, hullarablás ez, hiszen józan ésszel senki sem gondolhatja, hogy a minden valószínűség szerint súlyos építészeti mulasztás a mindenkori kormány felelőssége. 

Ezzel együtt Goran Vesics építésügyi és Tomiszlav Momirovics kereskedelmi miniszter beadta lemondását, később Milos Vucsevics miniszterelnök és Milan Durics, Újvidék polgármestere is távozott tisztségéből, és alapos vizsgálat kezdődött a tragédia okainak feltárására.

Ennek ellenére Szerbia több városában különböző egyetemekről kiindulva zavargássorozat robbant ki, aminek eddig már súlyos sérültjei is voltak. 

A tudatos, professzionális ügynöki manőverekkel felhergelt és uszított egyetemisták országszerte utakat barikádoztak el, felsőoktatási intézményeket vettek blokád alá, és olyan politikai követelésekkel álltak elő, amelyeknek már semmi közük nem volt az újvidéki tragédiához. A zavargások egyre erőszakosabbak lettek, ami természetszerűleg kiváltotta a külföldi hátterű támadások célpontjában álló, óriási társadalmi támogatottságnak örvendő kormány és a szintén a választók többségét maga mögött tudó Alekszandar Vucsics államfő híveinek felháborodását és ellenállását. Néhol pofonok is elcsattantak, tavaly augusz­tusban pedig az immár új választásokat követelő puccsisták kormánypárti irodákat támadtak meg és dúltak fel. 

A rendőrség sikeresen helyreállította a rendet, ám ez nem szegte kedvét a külföldről szervezett államcsínykísérlet résztvevőinek, múlt héten az újvidéki tragédia évfordulója ürügyén ismét megpróbálták káoszba taszítani Szerbiát. A kísérlet ezúttal is eredménytelen maradt, így bizonyosak lehetünk abban, hogy a szerb állam megdöntésén ügyködő erők újra és újra próbálkozni fognak.

De mi végre akarják eltávolítani a hatalomból a szerbiai polgárok óriási többsége által megválasztott Vucsics elnököt és a hozzá kötődő, ugyancsak hatalmas támogatottságú kormányt?

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A magyarázat a gyakran globális Nyugatként meghatározott szabadkőműves gazdasági-politikai háttérhatalom geopolitikai érdekeiben rejlik. Ez a háttérhatalom a múlt század második felében bezzegországként, bizonyos tekintetben a szocialista táboron belüli hídfőállásként tekintett a Szovjetuniótól jelentősen eltérő, saját úton járó Jugoszláviára. Noha már a két világháború között nyilvánvalóvá vált, hogy a szerbek és a horvátok nem férnek meg közös államban, 1945 után mégis újra összetákolták Jugoszláviát, ami végül véres háború során hullott szét az 1990-es években. A szétesést azonban a Jugoszlávia-projektben érdekelt Nyugat mindenáron meg akarta akadályozni, ezért próbálták fegyverembargóval gúzsba kötni az 1974-es jugoszláv szövetségi alkotmányban rögzített jogával élő, a közös államból népszavazás útján kiváló Horvátországot, tétlenül nézve az állig felfegyverzett szerbek által elindított háborút. Akkor nem öntötték a fegyvert és a pénzt Horvátországba, nem úgy, mint ma Ukrajnába.

Jugoszlávia tengernyi véráldozat árán végül mégis szétesett, és onnantól az addig berzenkedés nélkül elfogadott szerb kommunista diktátor, Szlobodan Milosevics egyszerre sátánná változott. Szó se róla, Milosevics véreskezű gazember volt, akinek rendszere nem bánt kesztyűs kézzel a koszovói szerbek életére törő albán szeparatista terroristákkal, és civil áldozatból is volt elég. Ennek ürügyén a NATO az Egyesült Államok vezérletével 1999 tavaszán megtámadta Szerbiát, az agresszió vége pedig az lett, hogy elszakították Koszovót. A manőver során még látszatnépszavazást sem tartottak, egyszerűen önálló országnak kiáltották ki a dél-szerbiai tartományt. Vagyis ha már az időközben Oroszországhoz természetesen közeledő Belgrádra nem számíthattak, kiépítettek egy új amerikai hídfőállást a Balkánon. Nem véletlenül van Koszovó fővárosában Clinton-szobor.

Milosevicset pedig 2000 októberében látványos tömegmegmozdulásokkal felturbózott puccs során eltávolították. Ebben főszerepe volt a diákmozgalomnak álcázott Otpor (Ellenállás) nevű szerveződésnek, amelyet az Egyesült Államok kongresszusa által alapított Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy, NED) pénzelt. A Guardian című baloldali brit napilap írta meg, hogy az Egyesült Államoknak 41 millió dollárjába került Milosevics megbuktatása.

Csak hogy lássuk e geopolitikai akció manőverrendszerbe ágyazottságát: 2003 novembe­rében ugyanezzel a technikával buktatta meg Eduard Sevarnadze grúz elnököt a „rózsás forradalomnak” nevezett puccs, amiben oroszlánrésze volt az Otpor tbiliszi verziójának, az amerikai NGO-k és az akkori tbiliszi amerikai nagykövet, a Belgrádból átejtőernyőzött Richard Miles által kiképzett Kmara nevű szerveződésnek, amelynek még a jelképe (ökölbe szorított kéz) is megegyezett a szerb mozgaloméval. És aki erre felkiált, mondván, hogy hiszen ugyanez az ökölbe szorított kéz látható ma Magyarországon számos ilyen-olyan ellenállást hirdető matricán, az nem téved: igen, ezek ugyanazok. A puccs nyomán pedig jött az országát Oroszország-ellenes kalandor háborúba vezető amerikai–grúz kettős állampolgárságú Miheil Szaakasvili elnök, aki azonban később gátlástalansága és korrupt mohósága miatt gazdáinak is kényelmetlenné és tarthatatlanná vált.

Ugyanez a séma érvényesült a Viktor Juscsenkót hatalomba segítő 2004-es kijevi „narancsos forradalomban”, itt a Pora (Idő) volt az amerikai finanszírozású áldiákszervezet neve, és az Egyesült Államok 14 millió dollárt költött a vállalkozásra. Juscsenko azonban 2010-ben elbukott a választáson, Viktor Janukovics elnök visszatért, hogy aztán 2013 végén, 2014 elején a véres Majdan-puccsal mégis a globális Nyugat bábállama ragadja kezébe Kijevet. A következményeket látjuk.

Mint látható, a Közép- és Kelet-Euró­pában egy kaptafára szervezett puccsok és puccskísérletek fő célja Oroszország bekerítése. Ugyanezen törekvés áll a Szerbia felforgatására irányuló legújabb törekvések mögött is. 

Gondoljunk bármit Alekszandar Vucsics múltjáról, legyenek bármily fenntartásaink iránta, ő ma a hagyományos, normális nemzeti értékeket védő szuverenista politikusok egyik fontos és erős képviselője. Ezért akarják puccsal megbuktatni. Szerbia ma a globális Nyugat kísérleti terepe, ezért vigyázó szemünket Belgrádra kell vetnünk, és ki kell állnunk Vucsics mellett.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.