Az eladósodás éve lesz 2003

Államadósságunk 2003-ban annyival nőtt, mint az Orbán-kormány négy esztendeje alatt; jogosan nevezhetjük tehát ezt az időszakot az eladósodás évének. Jelenleg tízezermilliárd forintot tesz ki az államadósság, amely a lakosság lélekszámára lebontva azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárra egymillió forintnyi tartozás jut. S bár a Medgyessy-kormány drasztikus lépéseket tervez az adósságállomány lefaragására, a várható intézkedések – áremelések, újabb adónemek bevezetése és a megmaradt állami vagyon értékesítése – csak átmenetileg segíthetik az egyensúly megteremtését, ugyanakkor elviselhetetlen terheket rónak a lakosságra, nem is beszélve a felesleges privatizációról. Elemzők szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy Magyarország újból adósságspirálba kerülhet. A magyar gazdaság egyensúlyi mutatóinak több hónapja tartó romlására egyébként megérkezett az első külföldi reagálás is.
Haladjunk pontról pontra.
1. Megtört a kedvező trend. 1998 és 2002 között 60-ról 52 százalékra apadt az államadósság a bruttó hazai termék (GDP) százalékában, ám a Medgyessy-kormány színre lépése óta megtört ez a kedvező folyamat. Míg ugyanis 2001-ben 52, addig 2002-ben már 55,3, 2003-ban pedig ennél is gyatrább, 59,4 százalékos ez a mutató. A pénzügyi tárca kimutatásai szerint a büdzsé forint- és devizaadóssága idén ezermilliárd forinttal bővült. Őrült nagy számokról beszélünk… A magyar államadósság tudniillik soha nem produkált ekkora nettó kibocsátást, és még nem is említettük a hitelek útján tervezett beruházások hatásait.
2. A bővülés mértéke alacsonyabb, mint a reálkamatszint. Önmagában az, hogyha számszerűen nő az adósság, nem feltétlenül rossz. Elképzelhető ugyanis, hogy az ország költségvetésének egy későbbi, nyereséget termelő fejlesztésekre szánt többletkiadásait kell a büdzsének finanszíroznia. Mikor jelenthet ez problémát? Akkor, ha az adósságráta nő, s az állam kamatterhei a GDP-hez képest megugranak. A jelenlegi helyzet sajnos ilyen. A hazai megtakarítások ugyanis csökkennek, az állami tartozás finanszírozására így külső forrásokat kell felvenni – nő tehát a külső adósságállományunk. Nem árt, ha tisztában vagyunk vele: az általános kamatszint ma Magyarországon 9,5 százalékos, amely 4-4,5 százalékos reálkamatot tartalmaz, ugyanakkor a gazdaság bővülése csak alulról közelíti meg a három százalékot. Vagyis: a reálkamat 1-1,5 százalékkal magasabb, mint a növekedés, így az adósságfinanszírozás az ország számára egyre nagyobb és nagyobb terhet jelent.
3. Leminősíthetik Magyarországot. Elemzők szerint akár odáig is juthatunk, hogy az államadósság – csakúgy, mint 1985 és 1989 között – gyakorlatilag önmagát generálja, így a kamatterhek fizetésére is újabb – valószínűleg romló kondíciók melletti – hiteleket kell majd felvenni. Ezt a vélekedést erősíti meg a Fitch nemzetközi hitelminősítő szervezet is, amely a magyar gazdaság egyensúlyi mutatóinak több hónapja tartó romlására figyelmeztetett a közelmúltban. A külföldi reagálás alapján az államháztartási és fizetési mérleg magas deficitje negatívan befolyásolhatja az ország hitelbesorolását. Hazánk szuverén forintadóssága jelenleg a Fitchnél az A mínusz kategóriába tartozik, a devizaadósság besorolása pedig A plusz, stabil kilátásokkal. Szakértők úgy vélik, ha a Fitch továbbra is aggasztónak tartja a magyar makrogazdasági helyzetet, akkor először a kilátásokat rontják le, amit 2-3 hónappal később követhet a leminősítés is. Az államadósság leminősítése pedig 15-20 bázisponttal dobná meg a devizakötvények hozamát, s 7-10 bázisponttal ugrana meg a belföldi kötvények kockázati felára is.
4. Államadósságunk ügye az uniós csatlakozás küszöbén. A kelet-közép-európai országok közül hazánk az egyik legeladósodottabb állam. Olyannyira, hogy a tíz tagjelöltnél a GDP-hez viszonyított átlag negyvenszázalékos volt, míg Magyarország 2002-es produkciója 55,3, valamint a 2003-as 59,4 százalékos. Felettébb elgondolkodtató, hogy nemcsak az élvonalbeli országokéhoz – Szlovéniáéhoz, Csehországéhoz és Észtországéhoz – képest negatív a magyar teljesítmény, e vonatkozásban ugyanis a román vagy a bolgár szintet sem érjük el! Az említett országokban, amelyek optimális esetben is csak 2007-től csatlakozhatnak a nyugati közösséghez, a harminc százalékot sem éri el ez a ráta.
5. Húzd meg, ereszd meg pénzügyi logika. A költségvetés pozíciójának javítására a kabinet egy sor, a lakosság számára megszorító intézkedést vezet be 2004-ben. Ezzel remélve, hogy az államháztartás hiánya némiképp mérséklődik. A reálbér csökkenése, energiaár-emelések, újabb adónemek (energiaadó, környezetterhelési díj, gépkocsiadóplusz) kivetése, az általános forgalmi adó jelentős növelése és a korábbi kedvezmények megnyirbálása, valamint a maradék – nagyvállalatokban megtestesült – állami vagyon privatizációja előtt állunk.
Nem tudni ugyanakkor, milyen konkrét lépéseket tesz a kabinet a működő tőke idecsalogatására, amelynek állománya drasztikusan visszaesett – ugyancsak a Medgyessy-kormány működése óta. Utóbbi jelentőségéről hallgat a kormány, pedig a félretervezett költségvetés tátongó lyukait ebből a forrásból lehetne betömködni. Summa summarum: a külföldiek magyarországi közvetlen tőkebefektetései a korábbi évekhez képest 2002-ben lényegesen csökkentek, így tulajdonosi hitelekkel együtt mindössze nettó 1073 millió euró működő tőke érkezett Magyarországra. Ez a 2001-ben mért beáramlás 40 százaléka, s a 2000. évinél is 700 millió euróval kevesebb. Az idei adat még pocsékabb lesz. Miközben a gazdasági tárca azzal magyarázza az elégtelen bizonyítványt, hogy a nemzetközi trendet követve lassult a működő tőke beáramlása, a kelet-közép-európai régió a beruházások célbázisa lett. Csehországban és Szlovákiában (!) például soha nem érzékelt mértékben nőttek a befektetések.
Nagy kérdés tehát, hogy miként is törhet ki Magyarország az eladósodottság ördögi köréből. Az ellenzék szerint csakis úgy, ha mérséklődik az államháztartás hiánya, valamint nő a beruházási és a foglalkoztatottsági szint. A polgári pártok szakértői nem véletlenül figyelmeztetnek másfél esztendeje folyamatosan arra, hogy a száznapos programok és az ideig-óráig tartó, a szocializmus utolsó éveire emlékeztető válságmenedzselés helyett valódi, bővülésre építő, s működő tőkét vonzó gazdaságpolitikát kellene megvalósítani. Ha ugyanis az államháztartás egyensúlyának javítása belátható időn (egy-két éven) belül leverné a kamatszintet, a mostani, kedvezőtlen trend esetleg megfordulna.
Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem: Magyarország jövőre csatlakozik az Európai Unióhoz. Anélkül, hogy démonizálnánk a helyzetet, álljon itt az amerikai Cato Institute elemzése. A kutatóintézet szerint a csatlakozó országok gazdasága a nyugati integráció következtében romlik majd, a központosított uniós rendszabályokhoz történő alkalmazkodásnak ugyanis komoly költségkihatása lesz.
Apropó, Európai Unió. Az EU vonatkozó direktívája szerint egy adott ország államadóssága a GDP hatvan százalékáig kúszhat fel. Amikor az Orbán-kormány 1998-ban megkezdte a működését, Magyarországon ez volt az arány, majd elkezdett fokozatosan csökkenni. Most megint itt tartunk.