Kukorica

Leragadtunk a kukoricánál. Csak ámulunk és bámulunk. A közzétett EU-országjelentés szerint Magyarországnak csupán az agrárium területén van pótolnivalója. Ezek szerint a többi terület már ki van pipálva?
Nem, nem akarom megbántani a mezőgazdaságból élőket, illetve bagatellizálni a gazdálkodók, s az általuk eltartott családok, továbbá az ágazat helyzetét. De tarthatatlan, hogy a hónapok múlva bekövetkező integráció apropóján a kormány aktuálpolitikai szempontok miatt – európai parlamenti képviselők választása – minden kulcsterület problémáját a szőnyeg alá söpri.
Nem is olyan rég, az uniós csatlakozásról szóló népszavazás előtt gigantplakátok hirdették, miért érdemes a nyugati közösséghez csatlakozni. Azért, hogy Bécsben cukrászdát nyissunk, hogy a gyermeket Párizsban képezzék grafikusnak, no és: jók a csajok az EU-ban – ordítottak az ostobábbnál is ostobább poszterek Magyarország minden pontján.
De kanyarodjunk vissza az utolsó – egyébként Magyarország számára lesújtó – EU-országjelentéshez. Ha valaki ugyanis ezt venné alapul, az nagyot tévedne. A lemaradás sajnos nem csak az agrárium területén óriási. A kormányzat felelőssége pedig ott érhető tetten, hogy nem szolgáltat elegendő információt a lakosságnak, az önkormányzatoknak, a vállalkozói szektornak, s hogy az állami felkészítés elmaradt.
Így csak a témával foglalkozók – uszkve pár ezren lehetnek –, tudnak arról, mi is vár ránk 2004 májusától. A teljesség igénye nélkül ragadjunk ki pár témát. Tudják-e az önkormányzatok, hogy a települések végén található szemétlerakókat gyorsan el kell távolítaniuk? Képesek lesznek-e a fenntartási gondokkal küzdő falvak arra, hogy boncteremmel ellátott helyiséget létesítsenek a temetők ravatalozóiban, legalábbis ott, ahol nincs a vonzáskörzetben kórház? Van-e szellemi potenciáljuk a közhivataloknak, hogy idegen nyelvű, vagyis uniós polgárok államigazgatási ügyeit intézzék?
Ugorjunk.
Gyanítom, hogy a vállalati szféra sem tudja – a Kisosz számításai szerint az idetartozók közül az uniós csatlakozás következményeként minimálisan is 60-70 ezer cég azonnal padlót fog –, pontosan mivel is szembesül majd kevesebb mint fél év múlva. Például számos terméknél meg kell változtatni az áfabesorolást vagy a jövedékiadó-emelést. S akkor még nem beszéltünk a specialitásokról. Az autókereskedőknek például a forgalmazott márkák vezérképviseletével kötött szerződéseit szükséges újraírniuk. Ám megváltozott helyzettel találkoznak majd a fuvarozók is, akiknek a járműveit már a szigorú európai uniós normák alapján biztosítják 2004-től az ezzel foglalkozó társaságok. Mindemellett a zöldelőírások, például milyen oldalra nézhet az üzem ablaka, s hol lehet a csatornákat elhelyezni, tovább fogják terhelni a vállalkozókat.
Olyan ínyencségeket már ne is említsünk, hogy az átlagos halandónak bizony nemcsak jogai lesznek az EU-ban, hanem nagyon is szabályozott kötelezettségei is. Viszont egy bécsi szabálytalan parkolás cetlijét akár már másnap hozhatja a postás. Egyébiránt a csatlakozás hatásaként megugranak az élelmiszerárak, de az ingatlanpiacon is hasonló várható…
A felkészülést, a tájékoztatást tehát már rég meg kellett volna kezdeni, a késlekedés súlyos következményekkel járhat. Ideje volna tehát, ha – a huszonnegyedik órában – a Medgyessy-kormány is észbe kapna, és aktuálpolitikai ügyek helyett a munkájára, a kötelességére koncentrálna. Különben jövőre is minden a kukoricáról szól majd. Azon fogunk ugyanis térdepelni.