A képmutatás Forma–1-e

Nemes Károly
2003. 12. 27. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter a meghívás ellenére sem ment el november 25-én az Aranycsapat ünnepségére az Anglia elleni 6:3-as londoni győzelem 50. évfordulóján. Nem volt jelen a magyar női kézilabda-válogatott világbajnoki döntőjén a messzi Zágrábban (holott előzőleg a minisztérium azt „kommunikálta”, hogy ott lesz, ám később sem számolt be a programváltoztatásról). Gyurcsány Ferenc üzletember viszont büszkén pózolt a fotósoknak és az operatőröknek azon a sajtótájékoztatón, amelyen bejelentették, hogy Baumgartner Zsolt révén indulhat magyar versenyző a Formula–1 2004-es futamain.
Joggal háborog a magyar sporttársadalom. No nem csak azért, mert Gyurcsány nem jelent meg az első két eseményen (lehet, hogy legközelebb már nem is várják…), hanem azért, mert a Hungaroringre idén fordított egymilliárdos átépítési és felújítási költség után 2004-ben Baumgartner négymillió dolláros, 840-850 millió forintos kormánytámogatással szerződhet csak a Formula–1 cirkuszának egyik leggyengébb istállójához.
Az athéni olimpia évében.
E gesztus(talanság)ok is jól érzékeltetik, a Medgyessy-kormány és a szakminisztérium sportpolitikájának ellentmondásait, szakértelmet nélkülöző döntéseit és képmutatását.
Továbbá csak azt erősíti meg, hogy Gyurcsány Ferenc ott van, ahol pénz van. Miniszterként is.
Mielőtt megvizsgálnánk, mit jelentene egy ekkora támogatás egy-egy sportági szakszövetség vagy egy klub életében, érdemes megemlíteni, milyen konstrukcióban képzeli el a Medgyessy-kormány Baumgartner Zsolt felfuttatását és a pénz megfialtatását.
A sportminiszter saját bevallása szerint sem ért a Formula–1-hez, annak működési mechanizmusát csak az elmúlt néhány hónapban kezdte megérteni, ennek ellenére egy minden hájjal megkent csapattulajdonos magabiztosságával sulykolja a közvélemény felé – és talál is médiumot hozzá –, hogy micsoda nagy lehetőség rejlik Baumgartner Zsolt szereplésében.
A koncepció a következő: a magyar kormány 840-850 millió forinttal létrehoz egy gazdasági társaságot, amelynek csak a harmadát birtokolja, igaz 50 százaléknyi plusz egy szavazat az övé, továbbá kinevezheti a cég vezetőjét, felügyelőbizottságát és könyvvizsgálóját. Ez a vállalkozás rendelkezik majd a sportoló versenyzői és marketingjogaival, illetve hirdetést szervezhet a versenyautó bizonyos felületére. A kormánytámogatás azért ennyi, mert Baumgartner személyes szponzorai ugyanennyit „dobtak össze”, és minimálisan 1,5-2 milliárddal lehet beülni egy autóba. A közpénzt öt év múlva kell visszafizetni, amiért a versenyző családja minden vagyonával felelősséget vállalt. Gyurcsány szerint az állam legrosszabb esetben csak az összeg kamatát, mintegy 50 millió forintot vesztheti el – évente.
A versenyistálló egyébként tavaly nem szerzett pontot, ezzel a csapatok versenyében az utolsó helyen végzett. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy Paul Stoddart csapatfőnök idényről idényre a csőd ellen küzd (legutóbb olasz befektetők léptek vissza), miként azon sem, hogy a hivatalos, januári kormánydöntés előtt belement a szerződésbe. Kellhet a pénz a Minardi háza táján…
Furcsa továbbá az is, hogy nem csak nevesincs az új cég, azt sem tudni, hogy melyik formában jön létre (rt. vagy kft.) és mikor, a kormány melyik vállalkozásán keresztül képviselteti magát, illetve az sem ismert egyelőre, hogy milyen kapcsolat lesz a „Cég” és a Minardi között. A „Cég” harmadik tulajdonosa egyébként az a Frank Tamás, akiről azt érdemes tudni, hogy a magyar futam jegyeladásait szervező Ostermann Formula Kft. ügyvezetője és Baumgartner menedzsere. A magyar sportban azonban akkor szerzett széles körű ismertséget, amikor a Vasas futballcsapatának menedzsereként szerb, horvát, máltai-szerb és máltai-nigériai légiósokkal vásároltatta tele az együttest, amely zuhanórepülésben indult meg a másodosztály felé. Frank akkor időben lelépett, de hamar hiteltelenné vált, miután kiderült, mennyit keresnek a játékosai (akiket ország-világ előtt hirdetve azért igazolt, hogy letörje a hazai nagyszájú sztárocskák gázsijait).
Legalább ugyanannyit, ha nem többet.
A sztori vége: a Vasas kiesett, majd féléves, másodosztályú agonizálás végén a liga kizárta a bajnokságból. (A mostani Vasas a Kecskemét jogán indult az NB I/B-ben).
De térjünk vissza a Formula–1-hez: Gyurcsány folyamatosan az üzlet nagyszerűségével ámítja a (sport)közvéleményt, amire érdemes közpénzt fordítani. Adódik a kérdés: ha valóban profittal kecsegtet Baumgartner versenyeztetése, akkor miért nem szállt be az üzletbe a vagyonát közismerten állami segítséggel szerző Gyurcsány maga, vagy miért nem rántotta bele főnökét Medgyessy Pétert is? E maliciózus felvetés nélkül is figyelemre méltó: az eddigieken kívül egyetlen hazai nagyvállalkozás vagy multinacionális cég nem állt Baumgartner mellé, pedig a hazai média másról sem számolt be az elmúlt két-három hónapban, mint a versenyző nagyra törő terveiről és páratlan lehetőségeiről. Most vagy a multik nem értenek hozzá vagy Gyurcsány.
A jelenleg a sporttal és a miniszterkedéssel üzletelő Gyurcsány továbbá előszeretettel hangoztatja, mekkora országimázs-építési lehetőség rejlik a Formula–1-ben. A valóság ezzel szemben az, hogy ebben a sportágban tesznek az országimázsra. Nem bátorság kijelenteni, Baumgartner soha nem lesz olyan jelképe az országnak, mint például a Ferrari az olaszoknak. A tűzpiros istállónál azonban már évek óta nem alkalmaznak olasz versenyzőt, inkább egy németet és egy brazilt. Előbbit az általa garantált rendkívül erős reklám- és médiapiac miatt, utóbbit meg azért, mert a dél-amerikai ország előkelő helyen áll a Ferrari eladási listáján… Ennyit az országimázsról.
Miközben némi meglepetésre az előző sportminiszter, Deutsch Tamás is lelkesedik a kormány döntése miatt, addig az évtizedes sportvezetői múlttal rendelkező szakemberek közül Berényi János, a Hungaroring Sport Rt. korábbi, a Nemzeti Sportszövetség jelenlegi elnöke egyik interjújában kijelentette: „a magyar nézőt sajnos nem érdekli, hogy van-e magyar a pályán, ha úgysem tudja megfizetni a drága jegyet. Legföljebb többen nézik a tévéközvetítést, mert az ingyen van”. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke pedig azt sem bánná, ha Bernie Ecclestone – akit a hosszú felsorolás helyett csak a sportág „mindenható uraként” aposztrofál a hazai szaksajtó – elvinné a versenyt Magyarországról.
Ő már csak tudja, mit jelent a több száz milliós állami támogatás a hazai sportéletben. Csak érzékeltetésül: a 40 sportágat átfogó olimpiai mozgalom jövőre, tehát az olimpia évében 1,5 milliárdot kap az államtól. De nézzük tovább: ez az összeg két, az utánpótlással együtt legalább 150-150 labdarúgót versenyeztető futballcsapat vagy nyolc férfi kosárlabda-, négy férfi kézilabda- és tíz vízilabdacsapat egyéves konszolidált működtetésére lenne elegendő.
Azok után, hogy Medgyessyék kijelentették, nem támogatják a presztízsberuházásokat, áfával terhelték a telkeket, csökkentették a lakáshitelek állami támogatását, eljelentéktelenítették a legtöbb sportprogramot (a sor még folytatható), minimum képmutató ez a több mint 800 milliós üzlet.
Nem szívesen lennék most Baumgartner Zsolt helyében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.