A magyarországi zsidókat mentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg életét bemutató kiállítás nyílt nemrég a Terror Házában. Az Ember az embertelenségben című tárlatot megtekintette Nina Lagergren, Raoul Wallenberg húga is, aki készségesen válaszolt a Magyar Nemzet kérdéseire.
– Ön mostani látogatását megelőzően már többször is járt a magyar fővárosban. Emlékszik-e az első benyomásaira?
– Számomra Budapest mindig is az a város marad, ahol Raoul kifejtette tevékenységét. A kommunizmus évtizedei alatt persze nem volt annyira eleven a kapcsolat a magyarországi túlélők és a család között, mint napjainkban.
– Van-e valamilyen új fejlemény a bátyja elhurcolásával kapcsolatban?
– Az mindenképpen biztató jel, hogy az évek múlásával egyre több apró részlet derül ki az egykoron történtekről, és fontos az, hogy rendelkezésünkre állnak a szemtanúk visszaemlékezései. A gyűjtőmunka voltaképpen soha nem szünetelt. Bizonyos vallomások alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy Raoul évekkel elrablása után is életben lehetett, éppen ezért elhatároztuk, hogy a nemzetközi közvéleményhez fordulunk. Az eltelt évtizedekben nagyon sok támogatót sikerült megnyerni a kutatás ügyének. Sokat segített, hogy az idők során egyre több dokumentumfilm, könyv, újságcikk született, így szerte a világon ismertté váltak az egykoron történtek.
– Tapasztal-e bármiféle változást az orosz hatóságok magatartásában?
– Sajnos arrafelé nagyon lassan változnak a dolgok, pedig annak idején Gorbacsov főtitkárral is felvettük a kapcsolatot. A hivatalos orosz változat szerint a bátyám 1947-ben halt meg szívroham következtében. Enyhén szólva is különös ez az állítás, hiszen egy harmincnégy éves, egészséges fiatalemberről volt szó. Jóllehet ma már nem ragaszkodnak szilárdan ehhez az állításhoz, mindenesetre máig nem tudunk bizonyosat Raoul sorsáról. Az orosz–svéd munkacsoport kutatásai sem vittek bennünket közelebb az igazsághoz. Mindenesetre a svéd kormány folytatni kívánja a vizsgálódást. Szilárdan hiszem, hogy a mindmáig csak részben feltárt orosz levéltárak mélyén léteznek további iratok a bátyám sorsát illetően. Vonatkozik ez a részben mindmáig zárolt amerikai kormányzati iratokra is.
– Nemrégiben lapunk is hírt adott egy szenzációs felfedezésről. Az ön honfitársa, Wilhelm Agrell történész azt állítja, hogy Raoul Wallenberget közeli barátja, a Tanácsköztársaság egyik vezetőjeként elhíresült Böhm Vilmos adta fel az oroszoknak. Mi a véleménye erről a teóriáról?
– Bevallom őszintén, nem tudom. Böhm Vilmos valóban Raoul ismerőse volt. Érdekes feltevés, de amíg nem erősítik meg, tovább kell elemezni a kérdést.
– Hogyan tetszett a kiállítás, és egyáltalán: milyen benyomásokat szerzett a Terror Házáról?
– Úgy érzem, hogy a Wallenberg-kiállítás nagyon erőteljes. Ami magát a Terror Házát illeti, az a véleményem, hogy jól dokumentálja a két diktatúra idején történt szörnyűségeket. Mindazok, akik eljönnek ebbe az épületbe, talán jobban megértik mindazt, ami egy országban letéríti eredeti útjáról a demokráciát. Számomra nem kétséges, hogy a náci és a kommunista diktatúra között létezik hasonlóság, átfedés.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
