Lord Hutton vizsgálatának nem kellett kiterjednie azokra a bizonyítékokra, amelyeket Tony Blair tárt az alsóház elé az iraki beavatkozás megindokolásául. Az egész Kelly-ügynek az volt az alapja, hogy a BBC tudósító szerint Blair olyan dossziét ismertetett, amelynek legfontosabb állítása megbízhatatlan volt. A Hutton-jelentés szerint ezt sem a miniszterelnök, sem a sajtófőnök nem tudhatta, a hírszerző szolgálat pedig jóhiszeműen építette bele dossziéjába. A jelentés mentesíti a miniszterelnököt a felelősség alól azért a döntésért is, hogy David Kelly nevét nyilvánosságra hozták, mint Gillighan informátoráét. Az eredeti döntés értelmében nyilvánosságra kellett hozni, hogy „egy meg nem nevezett közalkalmazott” volt az informátor, de Kelly személy szerinti megnevezéséről Blair nem tudott előre. A védelmi minisztériumot is csak abban marasztalta el Hutton, hogy nem tett meg mindent intézményesen Kelly védelmére a média agresszív érdeklődésével szemben.
A legsúlyosabban a BBC szerepét ítéli el Lord Hutton. Ítélet éri Andrew Gillighant, amiért elvetette a sulykot és olyan „értesüléseket” tulajdonított Kellynek, amelyeket nem hallhatott tőle. Ítélet éri a reggeli aktuálpolitikai műsor szerkesztőjét, aki mint kiderült, jól tudta, hogy Gillighan sokszor pontatlanul fogalmaz a hatás kedvéért, mégis megengedte, hogy minden előzetes ellenőrzés nélkül, hazulról olvassa be egyenes adásba kényes témájú jelentését. Elítéli Hutton a BBC igazgatóságát is, amiért hebehurgyán Gillighan és szerkesztője védelmére kelt, és nem tájékoztatta a kuratóriumot a kormánnyal kezdődő és elmérgesedő vita súlyosságáról.
Tony Blair tehát két nap alatt második győzelmét aratta, hiszen kedden – parányi szótöbbséggel és sok engedmény árán – sikerült elfogadtatnia az alsóházzal felsőoktatási reformtervét.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
