Nem használok semmilyen mesterséges adalékanyagot a borkészítés során. Ha odafigyel az ember, akkor minden rendben zajlik, és még az almasavbomlás is végbe megy – mondta Györgykovács Imre, aki mindenre igyekszik odafigyelni a pincében és a szőlőben. – A présünk is hagyományos kézi prés, és mivel nincs hűtőberendezésünk sem, reggel és éjjel préselünk. De igazán nincs is rá szükségünk, mert nagyon kis mennyiséget dolgozunk fel, amit – jelképesen szólva – kézben tudunk tartani. Ha nagyobb mennyiséget kellene feldolgoznunk, akkor kellenének a mai modern berendezések, amelyektől ugyan jobb nem lesz a bor, de ahhoz feltétlenül szükségesek, hogy rosszabb ne legyen – mondta a borász.
– Tavaly is így – kétszerre és hajnalban – szüreteltem a legkorábban szedhető traminit. Persze én a szüretre is nagy gondot fordítok, és inkább többet adok a szüretelőknek, mint bárki más, csak úgy szüreteljenek, ahogy én mondom. Az a tramini is így került be időben a pincébe, ezért tudtam még áztatni és az ízeket, zamatokat kinyerni a szőlőből. De a szüretnél is ott vagyok a szőlőben, és csak a szép fürtöket engedem leszedni, mert csak hibátlan szőlőből lehet jó bort készíteni. A hibás fürtöket eldobjuk, a hibátlanokat pedig kíméletesen kezeljük, hogy a lehető legkevésbé törődjenek – hangsúlyozta Györgykovács Imre, aki 1996-ban feleségével együtt csupán fél hektáron gazdálkodott, s birtoka ma sem nagyobb egy hektárnál.
Befektetők többen is jelentkeztek nála, hogy művelje területüket, de eddig minden ilyen ajánlatot visszautasított, mert vallja, hogy az embernek ismernie kell teljesítőképessége határait.
A fejlesztés elől azonban mégsem zárkózik el teljesen, ahogy elmesélte, részt venne egy bővítésben, de az valószínűleg milliárdos nagyságú lenne, olyan, amilyen egy éppen már zajlik a Somlón, de az nem hozná azonnal a pénzt. Másrészt itt nem éreztem azt a kultúrát – mondta –, ami igazán kellett volna a borhoz, mert az emberek itt nem értettek hozzá. A volt Badacsonyi Állami Gazdaságnak ugyan voltak itt szőlői, de a termést elvitték, nem itt dolgozták fel. Nem véletlen, hogy a Balatonon jobban értettek a szőlőhöz, borhoz, mint itt. Ez nekem az életem, a munkám során bizonyossá vált. – Nekem az apám pincemester volt és tudtam, szerette volna, ha én is az ő szakmáját választom, ezért érettségi után felvételiztem a kertészeti technikumba. Már akkoriban elemi dolgokat kérdeztek tőlem itt az emberek a szőlészkedéssel, borászkodással kapcsolatban. És később is, amikor már eltávolodtam ettől a szakmától, az egyre érkező kérdésekre csak elméleti válaszokat tudtam adni, gyakorlatit nem. Viszont az apám bora tetszett, és hogy az első szakmám se vesszen kárba, vettünk egy kis szőlőt. Az apámtól örököltem annyit, hogy szinte ösztönösen tudom, hogy mit kell művelni a szőlőben – mesélte Györgykovács Imre.
A somlói Szepsyként is emlegetett borász gondossága, türelme egy szerinte kicsit hideg 2001-es olaszrizling kóstolása közben is kitűnt. A kritikán túl, miszerint a bor kicsit hideg, Györgykovács Imre azt is elmondta, hogy az alacsonyabb fogyasztási hőmérséklet sok mindent eltakar, neki azonban nincs takargatnivalója. Ez a bor – mondta – harmonikus, szép, a sava egyáltalán nem vad. Pedig a 2001-es esztendőben sok volt a betegség, nehezebb volt megvédeni a szőlőt. Aki azonban megvédte a szőlőjét, az tudott szüretelni és jó bort is készíteni. Pedig Györgykovács Imre valóban mostoha körülmények között dolgozik. Az egyik pincéje kicsi, a másik még kisebb, és volt olyan tél, hogy kukoricaszárakkal támogatták meg az ajtót, nehogy kihűljön a pince és kár érje a borokat. Éppen azért érthető, a szerény borász nagyon büszke, hogy ilyen körülmények között olyan borokat készít, amelyek minden rangos helyre eljutnak és ott megállják a helyüket. A kereskedőket is megválogatja a borász, ma már csak egynek szállít, pontosabban nem szállít, mert az az egy kereskedő is helybe jön a borokért.
– Az általam termelt kis menynyiség jó és valahol rossz is, mert nincs annyi, hogy mindenhova jusson. Az azonban mégsem olyan nagy baj, hogy nem jut mindenhova. Egyszer egy kereskedő azt mondta nekem, ő határozza meg, hogy az emberek milyen bort fogyasszanak. Ezért aztán nem szállítottam neki, mert nem akarom, hogy olyanok igyák a boromat, akiknek megmondják, mi a jó. Ha erre maguktól nem jönnek rá az emberek, akkor az rossz – osztotta meg gondolatait Györgykovács Imre. Hozzátette azt is, hogy helyben alig érnek rá értékesítéssel foglalkozni, mert sok a munka. Volt olyan vevő is, aki a teljes készletemet megvásárolta volna, de nem adtam, mert akkor másoknak nem marad.
– Engem a 3. budapesti borfesztiválon ismertek meg, ahová még kézzel palackozott borokat vittem. Hatalmas siker volt. Akkor a Thummerer odakacsintott és azt mondta, „jó úton jársz”. És igaza lett, mert a boraim miatt már a Pannon Bormíves Céh is tagjává választott. Ma sok ember érkezik hozzám, sokan csak a boraim után keresnek meg, mert kóstolták azokat. Jönnek fiatal borbarátok, hírességek, ismert emberek, jönnek egyetemisták, akik sorra látogatják a borvidékeket. Persze leginkább azt szeretem, ha olyanok jönnek, akik más helyen már kóstoltak, így össze tudják hasonlítani az én boraimat máséval, és akkor meglátják, hogy mi az, amit én tudok – mondta Györgykovács Imre. – Az viszont igaz, hogy minél nagyobb az ember tartása, annál inkább értékeli a bort. S ha már értő borivókkal találkozom, nagyon oda kell figyelnem mindenre, nem szabad hibáznom. Ugyanakkor nekem azt is mondták, hogy ha ötszöröséért adnám a boraimat, akkor is elvinnék, mert kellenek – zárta gondolatait a borász.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
