Hetvenezer német számít kárpótlásra

Milliárdos követelésekkel találja szemben magát az államháztartás nehézségeivel küzdő berlini kormány. Az emberi jogokkal foglalkozó európai törvényszék megítélése szerint a német egyesítés során államosított földekért utólag jóvátételt kell fizetni a volt tulajdonosoknak. Könnyen előfordulhat, hogy egy további – már folyamatban lévő – eljárás a második világháborút követő földreform során szétosztott nagybirtokok ügyében is hasonló eredménnyel végződik majd.

A strasbourgi bíróság jó öt esztendő után hozta meg döntését, amely az újraegyesítés folyamatának egyik legérzékenyebb pontját érinti és minden realitást nélkülöző politikai taktikázásra nyúlik vissza.
A Vörös Hadsereg megszállta agrárterületek tetemes része, több mint hárommillió hektár, nagybirtokosok tulajdonát képezte. Az 1945-ben végrehajtott földreform során e földbirtokokat szétosztották, számtalan parasztcsalád és Keletről érkezett menekült jutott ingatlanhoz. Örömük és reményük nem tartott sokáig, hamarosan kénytelenek voltak belépni a szövetkezetekbe. Az úgynevezett „újparasztok” előtt csak az újraegyesítés során villant fel újra a remény, hogy visszakapják földjeiket. A népi kamara ilyen értelemben kezdte meg a tárgyalásokat Bonnal. Az egyesítési szerződésben lefektetett törvényt azonban az immár közös parlament 1992 júliusában megváltoztatta, és csak azoknak a személyeknek adott termőföldet, akik 1990 márciusában főfoglalkozásként végeztek agrármunkát, vagy valamelyik agrártermékeket készítő szövetkezet tagjai voltak. Több tízezer személy vesztette el ingatlanát, a bíróság nem ismerte el kereseteik jogosságát, politikai háttérre hivatkozva. A Kohl-kormány állítása szerint ugyanis Moszkva csak azon kikötés mellett egyezett bele a két német állam egyesítésébe, hogy a volt NDK területén végrehajtott földosztást nem lehet visszaforgatni. Történészek kutatásai viszont arra a megállapításra jutottak, hogy ilyen feltétellel sem Gorbacsov, sem Sevardnadze külügyminiszter soha nem lépett fel. Az egyesítés tetemes költségeinek fedezésére, az állam tulajdonába került ingatlanok áruba bocsátásának biztosítására a kormány tehát valótlan politikai húzással jutott. Enélkül a Bundestag nem fogadta volna el a vagyonjogi törvény megváltoztatását, amely a Strasbourgban most született döntés szerint megsértette az emberi szabadságjogokat. A kisemmizettek tehát jogosan követelnek.
Az új jogi helyzet elsősorban három új tartományt érint: Mecklenburg-Elő-Pomerániát, Szászország-Anhaltot és Brandenburgot. Hetvenezer személy keresi a maga igazát, Berlinre milliárdos kiadások várnak. Az ügy azonban további fejleménnyel gazdagodhat. A hajdani nagybirtokosok is az európai bíróságnál igyekeznek visszaszerezni egykori vagyonukat, és igazságtalan eljárásnak minősíttetni a világháborút követő földreformot.