A pozsonyi kormányválság a külföldi tőkét is elriaszthatja. Ezt viszont már a koalíciós Új Polgári szövetség elnöke, a gazdasági miniszter Pavol Rusko állítja. Előzetesen kétmilliárd dollár külföldi tőke elbizonytalanodásáról beszélt, s arra szólította fel Mikulás Dzurinda kormányfőt, illetve a miniszterelnök pártját elhagyó Ivan Simkót, továbbá az általa vezetett Szabad Fórum képviselőit, államérdekből rendezzék végre viszonyukat, hogy visszaszerezze többségét a kormány.
Mindeddig azonban semmi nem történt. Mikulás Dzurinda az utóbbi két évben tapasztalt túlzott magabiztosságával utasít el mindennemű tárgyalást a „szakadárokkal”, mondván: a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió programjával kerültek a parlamentbe, megszavazták a kormányprogramot is, erkölcsi kötelességük a kormány támogatása. A kialakult patthelyzetet azonban ezzel a magatartással nem fogja megoldani a kormányfő, ugyanakkor a kisebbségi kormányzás sokáig nem tartható – ezt Bugár Béla és Pavol Hruskovsky házelnök állítja egybehangzóan, de eredménytelenül: Dzurinda mintha nem is hallaná partnerei figyelmeztetéseit.
A kormányválság viszont nem jó a felvidéki magyaroknak. Elkészült a kisebbségek jogállásáról szóló törvény, amelyet a kormányprogram és a jogalkotási ütemterv szerint idén az első fél évben kellett volna megtárgyalnia a parlamentnek. A válság miatt még a kormányba sem terjesztették be Csákyék a tervezetet, holott az igen jelentős jogbiztonságot fogalmaz meg a kisebbségek számára. Az előkészített dokumentum helyi, megyei és országos kisebbségi önkormányzatok felállítását feltételezi, amelyek kizárólagos hatáskörébe tartozik a nemzetrészek kultúrája és oktatásügye. De elakadtak a szakmai munkálatok a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának szlovákiai alkalmazásáról is, nevezetesen senki nem foglalkozik annak a nyolc törvénynek a módosításával, ami a kisebbségek szabad nyelvhasználatát biztosítaná. Decemberben tárgyalt a kérdésről a kormány, s akkor pozitív határozatot hozott a kisebbségek szempontjából.
Csak hát kormányválság van, s egyesek szerint ez a bizonytalan állapot okozza azt is, hogy továbbra sem érvényes a szlovák–magyar kormányközi megállapodás a kisebbségek kulturális és oktatásügyi támogatásáról. A magyar kormány már elküldte azt a diplomáciai jegyzéket Pozsonyba, amely alapján érvénybe léphetne az egyezmény, a szlovákok azonban továbbra sem jelentették meg törvénytárban a dokumentumot, a külügyi tárca pedig ehhez köti a jegyzék eljuttatását Budapestre. Mindenesetre a szlovákiai magyarok egyelőre – vagy továbbra sem – juthatnak azokhoz a kedvezményekhez, amelyeket a magyar státustörvény feltételezett az oktatásügy fejlesztésének támogatása terén. Pedig ez már nem belpolitikai kérdés; egy kormányközi egyezmény végrehajtása nem lehet a függvénye a szlovák kormány parlamenti támogatottságának.
Csituló ellentétek
Március elsején elfoglalhatja hivatalát a szlovák Nemzetbiztonsági Hivatal új igazgatója, Aurel Ugor, aki ez idáig a katonai elhárításban dolgozott. Értesüléseink szerint ebben egyezett meg kedden este a szlovák kormány koalíciós tanácsa. Emlékezetes, hogy a szlovák belpolitikai válságot éppen e hivatal igazgatójának, Jan Mojzisnak a visszahívása váltotta ki tavaly szeptemberben, merthogy Mikulás Dzurinda kormányfő az MKP és a kereszténydemokraták, valamint az akkori védelmi miniszter, Ivan Simko akarata ellenére ültette át nevezett menesztését a kormányban. Azóta állandó vita volt arról, ki töltse be a posztot. Ugort a liberális Új Polgári Szövetség jelöltje, de mert elfogadható volt az MKP számára – korábban a magyarok is igényt tartottak a posztra –, megszületett a megállapodás. Értesüléseink szerint a koalíciós tanács lezárta az Európa Bizottság szlovákiai biztosának az ugyancsak régóta húzódó kérdését is, s megállapodás született arról, hogy a kereszténydemokrata Ján Figelt javasolja majd Pozsony Brüsszelnek, de erről a kormánynak ma még szavaznia kell. (N. S.)
