Ugrásra kész válságkezelők

2004. 01. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Van egy kormánypártunk, amelyik néhány hónappal a döntően belpolitikai megméretésnek számító európai parlamenti választás előtt mintha a belső hatalmi harcok és az ideológiai zűrzavar ingoványába tévedne; és van egy másik, amelyik nagyon is tudja, mit és hogyan akar elérni. Mivel előbbi párt a vezető kormányerő, a soraiban tapasztalható zavarok akár kormányválsághoz, a miniszterelnök politikai cselekvőképességének korlátozásához is vezethetnek. Minél inkább béna kacsaként viselkedik az MSZP, annál virulensebb a kisebbik kormánypárt. Hol van már az az idő, amikor a száznapos programok keltette illékony népszerűség mámorában úszók gondolatfutamaira a választások előre hozásáról jeges veríték ült a parlamenti küszöbön egyensúlyozó partner vezetőinek arcára? Az úgynevezett SZDSZ minden eszközzel igyekszik kihasználni a számára kedvező helyzetet, viselkedése maga a politikai racionalitás, ezért is indította el riválisait megelőzve kampányát.

Miután szembesült a lesújtó ténnyel, hogy a gazdaság problémái önmaguktól, pusztán a ráolvasás hatására nem oldódnak meg, az MSZP a kívülálló számára nehezen követhető vitába bonyolódott saját magával az úgynevezett jóléti rendszerváltás témakörében. Medgyessy Péter saját hatáskörben még nyáron eltemette a jóléti államot, Kovács László szerint a végrehajtást átütemezve folytatni kell a jóléti programot, Gyurcsány Ferenc ellenben úgy látta, be kell ismerni, ez így nem folytatható, míg a forma szerint szocialista delegált Draskovics Tibor szerint már meg is valósult a jóléti rendszerváltás. A miniszterelnöki főtanácsadóból sportminiszterré avanzsált, eközben az MSZP-t kis túlzással lassan a pártelnök alól kiszervező Gyurcsány újabb téziscsokorral állt elő tegnap a Népszabadságban. Dolgozatában arról értekezik, hogy nem érték-, hanem programvita folyik a pártban; a jóléti programról vallott aktuális hitvallása szerint azt új, biztosabb alapokra helyezve kell folytatni, különben elbuknak a szocialisták.

Ha másra nem is, ez a fajta szócséplés arra alkalmas, hogy elfedje: a „jóléti rendszerváltás” mint átgondolt, koherens, baloldali ideológián alapuló program soha nem is létezett. Medgyessyéknek egyszerűen rá kellett licitálniuk a Fidesz programjára, ígéreteire (Ron Werber hisztériakeltése önmagában nem lett volna elég a sikerhez); a politikai-legitimációs kényszerből (részben) végrehajtott osztogatást nevezték el jóléti rendszerváltásnak. Az MSZP azt hitette el választóival, hogy nem nyúl az előző kormány által biztosított juttatásokhoz, ellenkezőleg: a gazdaság ennél sokkal többet is elbír.

Most, hogy utóbbi állításról kiderült, pusztán illúzió, a szocialisták pedig képtelennek látszanak egy alternatív cselekvési terv kidolgozására (Draskovics a lakosságtól vár ötleteket a kiadások lefaragására), az „SZDSZ” – valamint Bokros Lajos és társai – offenzívába lendül. Úgy tesz, mintha a kormánytöbbséget minden döntéshez biztosító pártként semmilyen felelősség nem terhelné a kialakult helyzetért, s egyetlen üdvözítő megoldásként hirdeti a konzervatív és a szocialista felfogással (pontosabban azok karikírozott változatával) szemben saját, durván középosztály-ellenes társadalompolitikáját. Az MSZP a nyomulást ellensúlyozandó csupán a látványosan alulteljesítő Csillag István esetleges elmozdításával tudja revolverezni fejére nőtt partnerét.
Sodródó miniszterelnök, cselekvésképtelen szocialisták, vérszemet kapott „liberálisok” – nem túl biztató perspektíva.
A válság már megvan, jöhetnek a válságkezelők.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.