Hangadó német Zöldek

A háború utáni német történelemből kitörölhetetlen 1985 decembere: a zöldek első alkalommal jutottak ekkor kormányzati felelősséghez, bár mindössze Hessen tartományi kabinetjében. Az energia- és környezetvédelmi tárcát irányító miniszter már felesketése alkalmával megdöbbentette a tisztelt ház tagjait: Joschka Fischer farmernadrágban, tornacipőben és sportzakóban jelent meg, kiváltva a képviselők megkülönböztetett figyelmét. A Magyarországról elüldözött sváb család gyereke nemcsak megjelenésével keltett feltűnést, politikai elképzelései is forradalmiak voltak. Egy esztendő elteltével ultimátumot intézett Holger Börnerhez, a szociáldemokrata miniszterelnökhöz: vonassa vissza egy nukleáris technológiával dolgozó üzem működési engedélyét, különben a zöldek elhagyják a koalíciót. Az SPD-politikus Fischert elbocsátotta hivatalából.
Az EMNID közvéleménykutató-intézet felmérése szerint Joschka Fischer 2004. április 13-án a köztársaság legnépszerűbb politikai tisztségviselője volt. A megkérdezett polgárok hetvenöt százaléka elégedett az elegánsan öltözködő szövetségi külügyminiszter – egyben kancellárhelyettes – munkájával. Gerhard Schröder szociáldemokrata kormányfő a rangsorban mindössze a tizenharmadik helyet foglalja el szerény, harmincszázalékos eredménnyel.
E történetnél semmi sem dokumentálja szembetűnőbben a Zöldek fejlődését, befolyásának növekedését. A lázadozó, tiltakozó, tüntető, agresszív, erőszakra hajló ’68-as generáció maga mögött hagyta forradalmi időszakát, s egyre dominánsabb szerepet játszik a szociáldemokratákkal kötött koalícióban, meglepő sikereket aratva a különböző szintű választásokon. A politológusok szerint a hajdan komolytalan politikai erőnek vélt zöldek a párthierarchiában bekerültek a szolid középosztály kategóriába, sőt, jogosan foglalkoznak a gondolattal, hogy néppártként határozzák meg magukat.
Legutóbb a választópolgárok imponáló támogatására számíthattak. Az SPD–Zöldek-koalíció reformtörekvéseinek a lakosság tetemes részét hátrányosan érintő következményeiért csak az SPD volt kénytelen elvinni a „balhét”, a szövetséges Zöldek támogatóinak száma viszont folyamatosan nő.
Az Európai Unió parlamentjét kialakító szavazás során az SPD 9,3 százalékot vesztett, a zöldek 5,5-öt nyertek. A párhuzamosan lebonyolított helyhatósági választásokon a párt szenzációsnak mondható eredményeket könyvelhetett el. Olyan metropoliszokban, mint Berlin, München, Frankfurt am Main hagyták maguk mögött az SPD-t, összesen huszonkét városban a voksoknak több mint húsz százalékát szerezték meg, és a kereszténydemokraták után második politikai erővé nőtték ki magukat.
Népszerűségük azon kezdeményezések elismerése, amelyeket a bevándorlásról, a géntechnikáról, a környezetvédelemről, a szabadságjogokról, a fogyasztók érdekeiről folyó vitákban hangoztattak. A Zöldek jelszava – „Mi vagyunk a reformok motorja” – meglepő sikerrel jutott el a választópolgárokhoz, akik a szociális rendszer struktúráinak elengedhetetlen reformjából adódó hátrányok felelősségét kizárólag a szociáldemokratákra hárítják. Ulla Schmidt egészségügyi miniszter éppen úgy politikai rablólovagnak számít, mint Wolfgang Clement és Hans Eichel a gazdaságügyi és a pénzügyi tárca élén. Velük szemben a Zöldeket képviselő Jürgen Trittin (környezetvédelem) az új energiaforrások támogatásával, Renate Künast (agrárszektor) az egészséges táplálkozás propagálásával és Joschka Fischer (külügy) nemzetközi dimenziójú kezdeményezéseivel magasan kiemelkedik a politikai mezőnyből. Megmagyarázhatatlan jelenség, hogy amíg a hajdan szigorúan pacifista zöldek a békefenntartás érdekében meggyőzték az embereket a német hadsereg határokon túli bevetésének szükségességéről – például a Balkánon –, addig a szociáldemokratáknak nem sikerül megértetniük, hogy a párt alapfilozófiáját képező igazságosság és méltányosság elve nem összeegyeztethetetlen a szociális reformok átalakításával.
A Zöldek kibontakozásának másik pillére, hogy a valamikor kiszámíthatatlan meglepetésekről gondoskodó párt megtanulta a parlamenti fegyelmezettség elengedhetetlen szabályait.
Az átállás kivívta a fiatal generáció elismerését, az új választók tetemes része hajlandó elfogadni az egyszerű és könnyen érthető jelszót: „Felhagyni a veszekedéssel, kormányozni okosabb!”
Felmerül azonban a kérdés: meddig tart a párt a szociáldemokratákhoz való hűsége? Az SPD mélyrepülése azt a veszélyt rejti magában, hogy a politikai szövetségest is magával rántja a mélybe, s az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zöldek egyszeriben ellenzékbe kerülhetnek. A vörös-zöld koalíciós aritmetikán ennek ellenére – egyelőre? – nem kívánnak változtatni.
Sikereik csúcsán is lemondanak – de meddig? – arról, hogy a szociáldemokratákkal szemben követelésekkel lépjenek fel. E tartózkodó magatartás mögött inkább a hála érzése, semmint reálpolitikai megfontolás húzódik meg. „Öt évvel ezelőtt mi is kritikus időket éltünk át. A koalíciós partner ekkor becsületesen bánt velünk, ezúttal mit hasonlóan járunk el az SPD-vel” – magyarázta Jürgen Trittin.
A hűségnyilatkozat ellenére a kereszténydemokraták soraiban máris behatóan folyik a vita a Zöldekkel szemben eddig tanúsított, elutasító magatartás átalakításáról. A CDU/CSU közeledési támpontokat keres. Mivel magyarázható, hogy a koalíciós kormány negatív megítélése alól a zöldeknek sikerült kivonniuk magukat? „A fekete-zöld kapcsolat realisztikus opcióvá vált!” – hangoztatta Philipp Misfelder, a CDU ifjúsági szervezetének elnöke. A bajor Keresztényszociális Unió elnökségében helyet foglaló Monika Hohlmeier tartományi kultuszminiszter – a legendás Franz-Josef Strauss lánya – határozottan szorgalmazza a véleménycserét a Zöldekkel. Szövetségi szinten a konzervatív blokk igyekszik határozottan kizárni azt a lehetőséget, hogy elfogadható koalíciós partnerként állítsa be a Zöldeket, már csak azért is, hogy ne bizonytalanítsa el a szabad demokrata FDP-t.
A liberálisok biztosra veszik, hogy a 2006-os parlamenti választáson a CDU/CSU csak velük képes és hajlandó megbuktatni az SPD/Zöldek-kormányt. Alacsonyabb fokon, a tartományi politikában, azonban már más a helyzet. Michael Glos, a CSU parlamenti csoportjának vezetője az együttműködést lehetségesnek tartaná, ha megfelelő tárgyalófelekkel találná szemben magát. „A Zöldek első generációjának visszahúzódását követően olyan személyek kerülhetnek előtérbe, akikkel érdemlegesen lehetne értekezni.” Az effajta hangok hatása nem marad el. Dieter Salomon, a Zöldek freiburgi főpolgármestere szerint pártjának hosszú távon új koalíciós lehetőségek után kell néznie: „Ha a jelenlegi szövetséges sorvadozik, akkor elhibázott döntés lenne csak ezzel az egy lehetőséggel élni!” A német nagyvárosok egyetlen zöld főpolgármestere úgy véli, hogy a gazdasági és a pénzügyi politikában, valamint az államháztartás kérdésében máris nagyobb az egyetértés a CDU/CSU-val, mint az SPD-vel.
A lehetőségek latolgatása a parlament nyári szünete után folytatódik. Szeptember első vasárnapján a Saar-vidéken és Szászországban tartományi választások lesznek. A szociáldemokraták újabb veresége további lendületet adhat a CDU/CSU és a Zöldek közeledésének.