Úgy fogalmazott nemrég, hanyatlik az alkotmányosság kultúrája Magyarországon, ami a parlamenti tevékenységben a kétharmados törvények elfogadásakor is érzékelhető. Mi váltotta ki ezt a meglehetősen éles nyilatkozatot?
– Itt elsősorban az új alkotmánybírák megválasztásának elmaradására és az Ab-ről szóló új törvény elfogadásának többéves elodázására gondoltam. Többször hangsúlyoztam: ebben a kérdésben a parlament nem mutatott kellő érzékenységet. Az Ab jelenlegi létszáma veszélyezteti annak működését, így az Országgyűlésnek is nagyobb felelősséggel kellett volna kezelnie az üres helyek betöltését: egyik kollégánk betegsége és egyidejűleg egy halaszthatatlan külföldi út már működésképtelenné teszi az Ab-t, ugyanis a testület határozatképességét a törvény nyolc főben határozza meg. A jogállam kultúrájához hozzátartozik, hogy az alapintézmények működéséről a parlament megfelelően gondoskodik. Az alkotmányosság hanyatlására szintén példát jelentenek a kétharmados törvények, amelyekkel kapcsolatban az indulati kezelés is tapasztalható, noha épp azért találták ki őket, hogy az adott kérdésben mindenképpen meg kell tudni egyezni. Vannak olyan Alkotmánybíróságot érintő kérdések, amelyeket évek óta nem fogadott el a parlament. Ilyen például a már említett Ab-ről szóló törvény, amelynek első tervezetéről 1999-ben – ezzel a testület teljes ülése is egyetértett – lényegében szakmai konszenzus volt, mégsem született meg a jogszabály. Érdekes, hogy a törvény elfogadásához most sem sikerült megtalálni a közös nevezőt, holott a javaslat koncepcionálisan nem tér el a korábbi tervezettől. Fontos, hogy a parlamenti munkában a kölcsönösen elfogadott alkotmányossági szokások, az egymás iránti nagyobb tisztelet és a parlamenti úriemberség érvényesüljenek.
– A testületet érintő döntések hiányán kívül más folyamatokban is fellelte az alkotmányosság hanyatlását?
– Ebben a kérdésben nem szeretnék túllépni a saját hatáskörömön.
– Ellenben vannak, akik azt gondolják, hogy a parlamentet ért kritikájával mégiscsak túllépett egy szintet. A napokban az egyik ellenzéki képviselő úgy vélekedett, hogy kijelentésével az Ab elnöke az aktuálpolitizálás határát súrolja. Mit szól ehhez az állásponthoz?
– Vannak olyan vélemények, kritikák, amelyekre a testület elnökeként mindenképpen reagálnom kell, de ez nem tartozik azok közé.
– Az alkotmánybíró-választással kapcsolatban tervez további lépéseket?
– Annál többet nem tehetek, mint hogy továbbra is elszántan szorgalmazom az új tagok megválasztását. De úgy gondolom, hogy minden érvemet elmondtam már az ügyben.
– A két alkotmánybíró hiánya jelenleg mennyire befolyásolja a munkát?
– Kisebb zökkenéseket okoz, amit részben sikerült áthidalni, ugyanakkor negatívan érintette az ügyhátralékot.
– Ha öntől javaslatot kérnének, akkor megnevezne olyan személyeket, akiket szívesen látna a taláros testületben?
– Sajnálatos módon ebben a kérdésben utoljára 1990-ben Antall József miniszterelnök kérte ki Sólyom László akkori elnökön keresztül az Ab véleményét. Ha most megkérdeznének, természetesen a testületi javaslat mellett lenne álláspontom a jelölőbizottság számára.
– Az eltelt egy évben a szokásosnál gyakrabban kerültek napilapok címlapjára olyan Ab-döntések, amelyekkel a kormánypártok által elfogadott törvényeket semmisítettek meg. Mit gondol, miért születik ennyi alkotmányellenes jogszabály?
– Ha nagyobb odafigyelés lenne az Ab eddigi gyakorlatára, akkor feltehetőleg kevesebb alkotmányellenes törvény vagy egyéb szintű jogszabály születne. Vannak olyan helyzetek, amikor a kormányzás erősebben összpontosít a célok megvalósítására, ilyenkor pedig háttérbe szorulhatnak bizonyos alkotmányossági megfontolások. De egy jogállam működése éppen erről szól, hogy ilyen esetekben se szülessen alkotmányellenes törvény. Ugyanakkor az esetenkénti kormányzati pragmatizmust kiegyensúlyozza az Ab.
– Nemrég a kabinetet kellemetlenül érintette, hogy két nap alatt három törvényt is „megvétózott” az Ab. Az egyik MSZP-s képviselő erre úgy reagált, hogy az eset után megfontolják az alkotmány megváltoztatását. Mit gondol az ilyenfajta nyomásgyakorlásról?
– Az első visszhangokban több volt az indulat, mint az átgondolás. Ez nem megfontolt és nem elegáns képviselői nyilatkozat volt. Nyilvánvaló, hogy egy jogállamban nem lehet olyan reakció egy alkotmánybírósági döntésre, hogy az alkotmányt kell megváltoztatni, mert nem egy bizonyos elképzelés szerinti döntés született.
– Visszatérő téma, hogy hiába állapít meg határidőket az Ab, a parlament nem hoz döntéseket a mulasztásos alkotmánysértésekben.
– Na látja, ez is a jogállami kultúrához tartozik. Sajnos ezekben az esetekben is tehetetlen a testület.
– Pont egy éve választották meg elnöknek. Hogyan értékeli az eltelt időszakot?
– Szakmailag eseménydús év van mögöttünk, amelyben komoly szakmai kihívásokkal is szembesültünk. Ez annak is köszönhető, hogy korábban soha nem volt annyira gyakori a köztársasági elnök indítványozása, mint most. Többek között nagyon fontos határozatnak tartom a gyűlöletbeszéd ügyében született döntésünket vagy a köztársasági elnök hatáskörével kapcsolatos alkotmányértelmezésünket is. Emellett kiemelném az ügyészség közjogi pozíciójának értelmezésében született határozatunkat.
– A gyűlöletbeszéd ügyében egyhangú döntés született. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem volt vita az ügyben?
– Már az első ülésen megfogalmazódott az az irány, amely a korábbi határozatokhoz – főként az 1992-es döntéshez – való igazodást tükrözte.
– A köztársasági elnök hatáskörével kapcsolatos ügyben szavazategyenlőség alakult ki, az Ab történetében először fő szabályként az elnök szavazata döntött. Szakmán belül kapott-e valamilyen észrevételt, amiért az adott kérdésben inkább az államfő hatáskörének szűkítését értelmező döntés született?
– Határozott lelkiismerettel és szakmai meggyőződéssel döntöttem az ügyben. Semmilyen negatív észrevételt nem kaptam.
– Csak azért kérdeztem, mivel ebben a kérdésben Sólyom Lászlónak olyan álláspontja volt, hogy kiélezett helyzetben nem hajlandó elnöki szavazattal dönteni, hanem addig kell tárgyalni, amíg meg nem győzi a testületet vagy fordítva.
– Teljesen egyetértek Sólyom elnök úrral, csakhogy ebben a helyzetben már nem tudtuk egymást meggyőzni, és eljött az a pillanat, amikor nem volt értelme a további vitának, és ilyen esetben meg kell hozni a döntést.
– Visszatérő kritikaként fogalmazódnak meg, hogy még mindig „porosodnak” nyolc-tíz éves ügyek is az Ab asztalán. Hogy halad a régi beadványok feldolgozása?
– A múlt évben nagy hangsúlyt kapott ez a kérdés, és ennek is köszönhetően több régi nagy jelentőségű ügyet sikerült lezárni.
– Egy év és két hónap múlva lejár a mandátuma. Ez időszakban milyen kiemelkedő ügyeket tart számon?
– Nagyon izgalmas kérdés lesz a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos Btk.-szabályozás alkotmányosságának vizsgálata. Ezt az ügyet év végére szeretnénk lezárni. Emellett van egy újabb államfői indítványunk a kistérségi társulásokkal kapcsolatban, amit szeptemberi feladatunk lesz megtárgyalni. Az őszi időszak leggyorsabban meghozott határozata kell legyen a kórház-privatizáció ügyében a népszavazást elrendelő országgyűlési határozat elleni kifogás elbírálása. A feladat azért is érdekes, mivel ez az első alkalom, amikor az Ab e hatáskörében eljár. A testületnek vizsgálnia kell saját korlátját, azaz hogy a népszavazáshoz való jog gyakorlásakor milyen mélységű alkotmányossági vizsgálat lehet az Ab hatáskörének tárgya.
– Múlt év őszén ismételten felvetődött, hogy új alkotmányt kellene elfogadnia a parlamentnek. Önnek mi az álláspontja?
– A jelenlegi alkotmány tartalmazza mindazokat az alapvető normákat, garanciákat, amelyek megalapozzák egy demokratikus társadalomban a közhatalom gyakorlását, jelen esetben a parlamentáris kormányzati rendszer működését. Ezzel együtt természetesen híve vagyok a rendszerváltozást lezáró, egyben a XXI. századot elindító új alkotmánynak.
– Az uniós csatlakozás milyen változásokat hoz a testület életébe?
– A gyakorlatunk majd a konkrét határozatok nyomán fog kialakulni. A jövőre mutatóan nemrég érdekes döntés született, amikor egy uniós rendelet magyar végrehajtási szabályát formai alkotmányossági szempontból alkotmányellenesnek minősítettük. Az EU-csatlakozás más országok alkotmánybíróságának is nagy kihívást jelentett, sőt kisebb konfliktusok is kialakultak az adott állam taláros testülete és az Európai Bíróság között. Mi a nemzeti alkotmányra felesküdött szervezet vagyunk, de tudomásul kell venni az uniós csatlakozásból eredő jogszabályváltozásokat, amelyek révén bizonyos területek kikerülnek az alkotmánybírósági ellenőrzés alól. Ugyanakkor az alkotmányosság alapértékeinek őrzését az Ab nem adhatja fel.
Philip Pilkington
„A liberalizmus saját magát leplezte le” – Philip Pilkington a globális átrendeződésről
