Kellemetlen tüskeként fogadta a szennyező anyagokat környezetbe bocsátó cégek egy része a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) európai uniós jogszabályok alapján megjelentetett „feketelistáját”, amely a szaktárca honlapján érhető el. Az Európai Szennyezőanyag-regiszter adatbázisában szereplő vállalatok zöme ugyanis még bírságot sem fizetett az Európai Unióban hatályos szennyezési határértékek túllépése miatt.
Az EPER küszöbértékek alapján sorolja be az egyes társaságokat a környezetszennyezők közé annak megfelelően, hogy egy évben hány kilogramm káros anyagot juttatott egy üzem a környezetbe. A küszöbérték azonban nem vethető össze azokkal a határértékekkel, amelyeket a hatályos jogszabályok szerint be kell tartania a társaságoknak környezetvédelmi engedélyükhöz.
Nám Andreától, a szaktárca főosztályvezető-helyettesétől megtudtuk, a uniós kibocsátási határértékeket azért sem lehet összevetni a küszöbértékekkel, mert azokat más mértékegységben (a levegőszenynyezésre például milligramm/köbméterben) jegyzik, ráadásul az egyes cégekre vonatkozóan különféle szempontok szerint értékelik. Függenek például a hatósági előírásoktól, a szennyező anyagoktól, a létesítmények tevékenységétől és a kibocsátás pontforrásától is.
– Az EPER-listának nem is az a célja, hogy azok a társaságok kerüljenek az adatbázisba, amelyek már bírságot fizettek a határértékek túllépéséért – ismerte el Nám Andrea. Tájékoztatása szerint kisebb cégek például annak ellenére sem kerültek be az adatbázisba, hogy többször túllépték a jogszabályok szerint rájuk vonatkozó szennyezési értékek határát, hiszen az EPER küszöbértékeit nem haladták meg éves szinten.
Az adatok azért is „kétélűek”, mert azokat úgy gyűjtötték össze, hogy a szennyező anyagok egy része még nem volt mérésköteles. Egyelőre a minisztérium annyit tehetett, hogy bekérte a környezetvédelmi felügyelőségektől az általuk mért adatokat, majd ezeket egyeztette a cégek eredményeivel. Sokszor a felügyelőségek nem is rendelkeztek információkkal, így a szaktárca csak a cégek belső adataira támaszkodhatott. Rámutatott: az EPER-lista leginkább arra alkalmas, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogását célzó kiotói egyezmény alapján meghatározhassák az egyes országok kvótáit. A lista alapján ugyanis megindulhat az emissziókereskedelem.
– A környezetvédelmi hatóságok eddig is általában papírokból tájékozódhattak, és főként azt jegyezhették fel, amit a beruházó vagy az üzemeltető cég benyújtott a számukra – mondta el kérdésünkre Lukács András. A Levegő Munkacsoport vezetője szerint ezzel olyan helyzet állt elő az ellenőrzésben, mintha az eljáró rendőr a gyorshajtó autóvezetőt kérdezné meg, hogy mekkora sebességgel haladt, és ez alapján szabná ki a büntetést.
A környezetvédelmi hatóságoknak rendkívül alacsony a létszáma az elvégzendő feladatokhoz képest, és mivel a szakemberek jelentős részének további elbocsátását tervezik, az EU-csatlakozással viszont nőttek a feladatok, a felügyelőségek szinte már képtelenek lesznek komoly méréseket végezni – jelentette ki a környezetvédő.
„A lista nem mérvadó”
Nem vehetjük komolyan ezt az adatbázist, amikor olyan becsült adatokat tartalmaz, amelyek többek között nem mérésköteles anyagok kibocsátásáról szólnak – közölte lapunkkal Valaska József, a listán előkelő helyen szereplő visontai Mátrai Erőmű Rt. elnöke. Szerinte az EPER adatai nem mérvadók, hiszen például a visontai üzem már 2000-től kezdve megfelel a 2005. január elsejétől kötelező európai kibocsátási előírásoknak, a listára azonban felkerült, mert több tüzelőanyagot éget el egy évben, mint más létesítmények. Az elnök úgy tartja, hogy a környezet kímélésére inkább egy olyan jegyzék ösztönözné a cégeket, amelyen az szerepel, hogy ki lépi túl rendszeresen a hatályos határértékeket.
Az adatbázisban szerepelnek ilyen társaságok is, de ezek nem az EPER megjelenésének hatására tettek lépéseket, hanem az EU 2005-től érvényes új határértékeinek betartása érdekében. A Vértesi Erőmű Rt. három üzemének környezetszennyezése például minden évben lényegesen meghaladta az EU által megszabott határértékeket. Vas László vezérigazgató állítása szerint azonban már az EPER-lista megjelenése előtt megkezdték a létesítményeik átalakítását. A bánhidai erőművet az év végén leállítják, és a helyére gázerőművet építenek, a tatabányai üzemet hatmilliárd forintos befektetéssel állítják át gáztüzelésűre, Oroszlányban pedig – ahol eddig az erőmű az ország kénkibocsátásának felét adta – próbaüzembe állítottak egy kéntelenítő berendezést, és a nitrogén-dioxid-kibocsátást is csökkentették a tüzeléstechnika átalakításával.
