Magánosítók

Vajon ki vonhatja felelősségre az iraki diktátort, akit mítoszok öveznek az arab világban? Iraki vagy külföldi legyen a pert vezető bíró? Kinek áll jogában Szaddám Huszein felett ítélkezni? Ezekre a kérdésekre összetett a válasz, de az biztos, hogy annak a személynek, aki ebben a nem mindennapi eljárásban döntést hozhat, minden szempontból elfogulatlannak és szakmai értelemben kiválónak kell lennie. Ám valójában más a helyzet.

Eltekintve attól, hogy az iraki diktátor valójában mekkora veszélyt jelenthetett a világ számára, pere jogos és helyénvaló. Meglehet, hogy nem rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel a háború előestéjén, és hogy állítólagos kapcsolata az al-Kaida terrorszervezettel hamis titkosszolgálati adatokra épült. Az viszont vitathatatlan, hogy Huszein saját népével és a szomszédos országok lakosaival szemben súlyos bűnöket követett el: etnikai és hatalmi tisztogatások, brutális kivégzések, vegyi tömegpusztító fegyverek alkalmazása az iraki kurdok ellen a nyolcvanas évek végén, Irak vagyonának hűtlen kezelése, valamint az ország gazdaságának legyengítése a felesleges háborúk miatt – és még sorolhatnánk.
Szaddám Huszein perében a bíró Szalem Csalabi. Leszögezhető, hogy ez a per csak akkor lehet igazságos és hatékony, ha őt eltávolítják a bíróság éléről. Ez szükséges, ha önmagában nem is elégséges feltétel. A New York Times júliusban már felhívta a figyelmet Csalabi eltávolításának fontosságára. A világ egyik legnagyobb és legsikeresebb amerikai napilapja szerint a koalíció politikai okokból jelölte Csalabit erre a posztra. A lap még azt is hozzátette, hogy érdemes lenne megvárni a nép által megválasztott iraki kormány hatalomra kerülését a per elindításához annak érdekében, hogy megfelelően képzett és elfogulatlan bírák álljanak rendelkezésre.
Szalem Csalabi fiatal ügyvéd, Ahmed Csalabi unokaöcscse. Utóbbi több éven keresztül a legbefolyásosabb iraki ellenzéki volt Washingtonban, és ez idő alatt a CIA informátora. Sokan a „bankok kifosztójának” nevezik: évekkel ezelőtt a jordán állam börtönbüntetésre ítélte több millió dolláros sikkasztásért, melyet a Petra Bankkal szemben követett el. Szoros kapcsolatot alakított ki a neokonzervatívokkal a Fehér Házban és az Izraelben hatalmon lévő jobboldallal. Tevékenysége erősen befolyásolta a háború kitörését és az iraki Baath-rendszer megdöntését. Ami fiatal ügyvéd rokonát illeti, az ő múltja nem a diktatúra elleni küzdelmekről nevezetes, és az emberiség ellen elkövetett bűnökkel kapcsolatos ügyekben sem eléggé jártas. Szalem Csalabi Szaddám Huszein hatalmának megdöntése után települt vissza Irakba, sikeres karrierben bízva. Visszatérésekor azt tapasztalta, hogy Ahmed mind a pénzügyi minisztériumban, mind a nemzeti bankban és további fontos intézményekben hozzá közel álló személyeket helyezett el vezető pozíciókban, miután magának megkaparintotta az akkori kormányzati tanácson belül a pénzügyi osztály vezetőjének posztját. Így Szalem megfelelőnek találta a pillanatot arra, hogy saját piramisát építse, kihasználva nagybátyja politikai befolyását. 2003 nyarán megalapította az Iraki és Nemzetközi Jogi Egyesületet. Kihasználva a külföldi befektetők hiányos ismereteit, közvetítőként igyekezett saját érdekeit érvényesíteni az iraki piacon. Az egyesület így hirdette magát az interneten: „Célunk információkkal és összeköttetésekkel ellátni az Irakban befektetni szándékozó külföldi cégeket… Ügyfeleink között található a világ számos óriáscége is. Válasszanak minket azért, hogy olyan adatbázis birtokába jussanak rövid időn belül, amilyet a tapasztalatlan helyi cégek nem tudnak biztosítani…” Mindebből kiderül, hogy az egyesület eddig vezető szerepet vállalt a külföldi magántőke iraki beáramlásában, s biztosította a külföldi befektetők számára a megfelelő összeköttetéseket a kormányzati tanácsban és a koalíció hatalmi testületében. Tehát Szalem volt a nyugati cégek egyik főügynöke Irakban a háborút követő időszakban. Meghálálva szorgalmas munkáját, a koalíció őt választotta a megbukott iraki rendszer vezetőit perbe fogó bíróság élére. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a háború egyik fő motívuma lehetett az iraki piac megnyitása a nyugati multinacionális cégek előtt.
Az Iraki és Nemzetközi Jogi Egyesületben Szalem társat választott magának, aki nem véletlenül Mark Zeil. Egy ötvenes éveiben járó, az Egyesült Államokban született ügyvédről van szó, aki 1988-ban Izraelbe emigrált, s megkapta az izraeli állampolgárságot. Családjával Ciszjordániában lakott, egy Alon Shevot nevű telepen. Később belépett a jobboldali Likud pártba, amelyben vezető szerepet vállalt, és aktívan részt vett Benjamin Netanjahu választási kampányában 1996-ban az Assafir libanoni lap szerint. Mark Zeil a brit Guardian napilap értékelésében az egyik legtúlzóbb szemléletű izraeli telepes. Az Egyesült Államokban azon fáradozik, hogy legitimizálja az új izraeli telepek megépítését a palesztin területeken. Palesztinellenes ideológiáját tükröző munkái megtekinthetők saját honlapján. Egyik legjelentősebb írása egy hosszú elemzés, melyben elítél minden palesztin jogot a hazatelepüléssel kapcsolatban, azt törvényileg, történelmileg és erkölcsileg tökéletesen alaptalannak tartja.
Ilyen szélsőséges eszmékkel nem csoda, hogy Zeil egyik legfőbb támogatója volt Bush iraki háborújának és a Közel-Keletre nehéz- bombázókkal szállított „demokráciájának”. Helytelennek tartja azt az elméletet, hogy a közel-keleti béke és stabilizáció az arab–izraeli konfliktus megoldásának függvénye. Nemrég heves támadást intézett John Kerry amerikai elnökjelölt ellen, mivel utóbbinak pozitív hozzáállása lehet az oslói egyezményhez, és olyan politikusokat alkalmazhat majd, akik Arafatot komoly béketárgyaló-partnernek tekintik. Az izraeli baloldalt sem szokta kímélni, képviselőit gyakran kritizálta.
Mark Zeil az iraki bíróság elnökének, Szalem Csalabinak a társa, és az Iraki és Nemzetközi Jogi Egyesület marketingvezetője (Szalem Csalabi nyilatkozata szerint, amelyet a National Journal magazinnak adott 2003 szeptemberében). De a történet itt még nem ér véget; zárófejezete a legérdekesebb. 2001-ig Mark Zeil egy amerikai ügyvéd társa volt, aki nem más, mint Douglas Feith, a Pentagon harmadik legbefolyásosabb embere. Feith különleges pozíciót tudhat magának Bush kormányában. Az ő munkájának köszönhető a speciális tervek irodájának megalakulása a Pentagonban, amelynek feladata információk gyűjtése és közzététele az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverekről, valamint a volt iraki rendszer kapcsolatáról az al-Kaida terrorszervezettel. Az iroda munkájában Feith vezető szerepet vállalt; az információk megszerzésében és a háború előkészítésében szinte Ahmed Csalabi volt az egyetlen forrása, az iraki bíróság elnökének, Szalem Csalabinak a nagybátyja. A kör bezárult. Szalem Csalabi és Mark Zeil céget alapítanak, amelynek főprofilja Irak privatizálása, miközben kezükben tartják a folyamat mindkét végét: Douglas Feith a Pentagon anyagi támogatását biztosítja, Ahmed Csalabi pedig a pályázati pénzeket osztogatja Irakban.
Vajon ilyen bíró közreműködésével felelősségre vonható Szaddám Huszein? Ha kizárólag azt vennénk figyelembe, hogy mennyi, több évtizede hatályban lévő iraki törvényt szegett meg Szalem Csalabi a közelmúltban, akkor máris véteknek bizonyulna annak a ténynek az elfogadása, hogy ő legyen az iraki törvényszék legmagasabb képviselője. És hogy ilyen sorsdöntő perben ítéletet hirdessen ki az iraki nép nevében.