Pályamunkások

A pilótasapkás ember nem olyan, mint a Lenin-sapkás ember, de majdnem. A pilótasapkás ember arról ismerszik meg, hogy korrupt. Legalábbis Megyesi Gusztáv szerint, aki az Élet és Irodalom legutóbbi vezércikkében valóságos tényfeltárással rukkolt elő. Jártában-keltében találkozott a pilótasapkás emberrel, akinek tanyája az épülő autósztráda közelében fekszik, s akinek emiatt az állam zajvédő falat köteles építeni. Zajvédő fal természetesen nem épül, mivel ez tizenkétmillióba kerülne, Megyesi verziója szerint ötmillió jut a tanyagazda, hétmillió meg a beruházásmegtakarítók zsebébe. Az üzlettel mindenki jól jár, bár a szemfüles tényfeltáró szerint „volna ugyebár még az avatási ceremónia, amikor Csillag miniszter végigsuhan konvojával az újdonatúj autópályán, ám annak valószínűsége kimutathatatlan, hogy a pilótasapkás ember tanyája előtt hirtelen hiányérzete támad, hogy hé, itt skandalum van, hiányzik a zajvédő fal, majd nyomban ezután fejek hullanak a porba”.
Bravó, Megyesi Gusztáv! Ha létezik politikafüggetlen civil kurázsi, ez az írás mindenképp az. Adott egy kormányzat, állítólagos szocialista és állítólagos liberális politikai erőkből verbuválódva, akikből független megfigyelők szerint is leginkább a szociális érzék meg az emberi szabadságjogok tisztelete hiányzik. A pragmatikus kormányzás kultusza jegyében – mentve a menthetőt – megneveznek úgynevezett prioritásokat. Ilyen kormányzati prioritás (amely azt jelenti, hogy az adott terület kivételesen normálisan működik, ellentétben az összes többivel) az autópálya-építés. Aztán jön egy ellenzékinek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető publicista, aki ízzé-porrá zúzza ezt a prioritást.
Első olvasatban az jutott eszembe: vajon miért rontja Megyesi annak a pilótasapkás embernek az üzletét, aki soha az életben nem látott még egy összegben ötmillió forintot? Aztán szégyenkezve láttam be, hogy a kolléga úr a mi közös pénzünkről beszél. Ezért – ha igényli –, hajlandó vagyok rá (s akár a benzinköltséget is állom), hogy együtt cserkésszük végig az elkészült szép új autópályát: vajon hol hiányoznak a költségvetésbe minden bizonnyal akkurátusan beszámított zajvédő falak? Csillag miniszternek tengernyi a gondja, nem is szólva arról, hogy társadalmi munkamegosztás is van a világon: tegyük meg a közös hazáért, amit megtehetünk!
Némiképp persze kedvem szegi, hogy Csillag miniszter – velünk, lelkes firkászokkal ellentétben – korántsem tesz meg mindent a közös hazáért, noha busásan megfizetjük érte. Szerény adófizetői véleményem szerint először azért kellett volna repülnie, mert versenytárgyalás nélkül akart autópályát építtetni, noha a választási kampányban az ellenkezőjét ígérték. Később meg azért kellett volna repülnie, mert sikerült úgy tendereztetnie a legnagyobb volumenű állami beruházást, hogy az kartellmutyizásra adott lehetőséget. A lehető legnagyobb gazdasági bűnt a versenyhivatal kimondta, s noha az ellenperek természetesen megindultak (futja a költség a tetemes tisztességtelen profitból), a szakminisztérium mossa kezeit. Bevallom, Csillag Istvánt a magam részéről soha nem tartottam kompetens tárcavezetőnek, de most már morálisan is ellehetetlenült előttem. Talán visszamegy majd pénzügyeket kutatni, ám a hitele körülbelül annyi lesz majd, mint minden idők legpechesebb politikai jósának, Lengyel Lászlónak. Ez a Megyesi-féle képalkotás azonban a sztrádán végigsuhanó avató konvojról nem enged nyugodni. Wekler Ferenctől tudjuk: ebben az országban minden négyzetméter autópályák közelében van. Beletörődhetünk vajon, hogy ez a pilótasapkás pályamunkások hona?