Új ipari struktúrák befogadására alkalmas iparterület, ipari park létesítéséről döntött tavaly a szolnoki önkormányzat. A szót tett követte, s idén augusztusban átadták a létesítményt. A munkát a Szolnoki Ipari Park és Logisztikai Szolgáltató Kft. végezte el, amely immár az önkormányzat százszázalékos tulajdonában van. Ám hiba csúszott a számításokba, ugyanis az ipari park átadásakor a terület megközelítésére felépített bevezető utat nem nyithatták meg a forgalom előtt. Ennek oka pedig az, hogy a szocialista Botka Lajosné vezette önkormányzat igen sajátos módon értelmezte a hatályos jogszabályokat.
A kiszolgálóút, melyen keresztül megközelíthető az ipari park, egy magánember erdején vezet keresztül, s a gazda hozzájárulása kellett volna ahhoz, hogy az út keresztülszelje a területet. Ezzel szemben az önkormányzat tavaly nyáron olyan határozatot kézbesített az erdő tulajdonosainak, amely szerint a területből 816 négyzetméter „lejegyezett”. Határozatuk szerint ehhez nem kell a tulajdonos hozzájárulása, s a döntésük ellen még csak fellebbezéssel sem élhet. Az erdőtulajdonos édesanyja, Kovács Ildikó ezt természetesen nem volt hajlandó tudomásul venni, s bírósághoz fordult, mely első fokon a nyilvánvaló jogsértés miatt új eljárásra kötelezte az önkormányzatot.
Az önkormányzat ekkor egy újabb határozatot kézbesített, mely majdnem megegyezett az előzővel, azzal a különbséggel, hogy ezúttal kegyeskedtek a tulajdonosnak megadni az alapvető jogot, azaz fellebbezhetett. Így nem meglepő, hogy a döntés ellen a család megint fellebbezett, ezúttal a határozatban megjelölt megyei közigazgatási hivatalnál. A hivatal ismételten igazat adott a tulajdonosoknak, megsemmisítette az önkormányzat határozatát, és új eljárásra kötelezte azt. A közigazgatási hivatal indoklásában rámutatott: az önkormányzat határozata meghozatala során nem tisztázta megfelelően és teljeskörűen a tényállást. Indoklásában rámutat, hogy bár az önkormányzat kiszolgálóút céljára lejegyezhet a telekből egy részt, viszont ezért, a kisajátítás szabályai szerint, kártalanítás jár. Leszögezi: az önkormányzat által kirendelt szakértő – akinek a kártalanítás mértékét kellett megállapítania – több hibát vétett. A szakértő több okból is tévesen nyilvánította építési teleknek az erdőt, így a terület állítólagos értéknövekedése sem állja meg a helyét. Pedig az önkormányzat e szakértői vélemény alapján hozta meg döntését, miszerint a lejegyzett területért kártalanítás nem jár. Ezért a közigazgatási hivatal megállapította: az önkormányzat eljárása során megsértette a tulajdonos érdekeit, s nem azokat a tényeket értékelte, amelyek alapján a kártalanítást el kellett volna bírálni. Bár a bíróság és a közigazgatási hivatal új eljárásra kötelezte az önkormányzatot, s az erdőfelügyelet engedélyével sem rendelkeztek, illetve a megyei földhivatal is úgy döntött, hogy nem kerülhet be a tulajdoni lapra a szélbejegyzés, e jogi anomáliáknak fitytyet hányva az utat közben megépítették. Az önkormányzat a mai napig ragaszkodik azon döntéséhez, hogy a tulajdonosnak nem fizet kártalanítást, s Botka Lajosné személyesen többször is megpróbálta a tulajdonjogot bejegyeztetni.
A család, amely május előtt utoljára télen járt a tulajdonában lévő erdőben, meglepődve tapasztalta, hogy az erdő körülbelül húsz százalékát kivágták, s elkezdődött az út építése. Mivel az erdő gondozása a tulajdonosok feladata, az erdőfelügyelethez fordultak, jelezve, hogy abból egy tetemes részt valaki kivágott. A bürokrácia viszont nem ismer határokat: mivel a tulajdonos felel az erdő épségéért, az erdőfelügyelet komoly büntetéssel fenyegette meg a családot. A büntetés megfizetését elkerülendő a tulajdonosok rendőrséghez fordultak, s feljelentést tettek erdőlopásért. A kivágott erdő becsült értéke másfél millió forint.
Emellett sem lehet szó nélkül elmenni, hiszen a kivágott erdő értéke a tulajdonost illetné, viszont ebből ők egy fityinget sem láttak. Adódik a kérdés: kihez vándorolt az ebből származó haszon?
– Nem gondoltam volna, hogy a rendszerváltás után a családomnak újra át kell élnie a Rákosi-korszakban már egyszer átélteket – ecsetelte kálváriáját Kovács Ildikó. Ugyanis – mint mondta – a szüleitől a kommunisták vették el földjeiket, amelyekből megélhetésük származott. – Naivan azt hittem, hogy egy jogállamban a magántulajdon sérthetetlensége nem csak pusztába kiáltott szó – tette hozzá az erdőtulajdonos édesanyja. Természetesen kérdéseinkkel megkerestük Botka Lajosnét, aziránt érdeklődve, hogy miként kezdődhetett el az építkezés a tulajdonos és a szakhatóságok jóváhagyása nélkül, illetve kié lett a kivágott erdőrész haszna? Az önkormányzat egyhetes gondolkodás után tájékoztatta lapunkat, hogy az e-mailben elküldött levelünkben feltett kérdésekre – amennyiben azt elküldjük hivatalosan is (?) – a bírósági eljárás lezárulta után hajlandók válaszolni.
Tegnapi lapunkban ezen az oldalon Nietzsche neve hibásan jelent meg. Tisztelt olvasóinktól elnézést kérünk!
Alkotmánybírósági állásfoglalás. „… közút céljára történő igénybevétel esetében a kisajátítási eljárás szabályait kell alkalmazni. Vagyis az igénybe vett területért a tulajdonost teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás illeti meg a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet első paragrafusa szerint, amely azonos rendelkezéseket tartalmaz az alkotmány 13. paragrafus második bekezdésében foglaltakkal.”
