Egy klisé sem járul hozzá jobban a népbutításhoz, mint az a kijelentés, hogy az al-Kaida az iszlám országokat vissza akarja küldeni a középkorba – írja John Gray brit politológus Az al-Kaida születése a modernizmus szellemében című könyvében.
Korunk terroristái, a mudzsahedinek magukat egy, az iszlám világot megújítandó forradalom katonáinak nevezik. Akcióik során a legmodernebb technikát használják, legyen az internet, műholdas telefon, távirányítású pokolgépek. Ám nemcsak az általuk preferált technika képviseli korunk vívmányait, hanem ideológiájuk is. Az iszlám terrorizmus magát radikálisan nyugatellenesnek kiáltotta ki, ám Gray szerint ideológiája a vallási tradíciók mellett nem kevés nyugati ideológiát is tartalmaz. Egy „szép új világ” utópiáját, amely mentes minden romlottságtól, egy tökéletes társadalmi kép, erős erkölcsi normákkal, bűnözés és társadalmi osztályok nélkül. Ez, az alapjaiban „judeokeresztény” ideológia megtalálható a modern kor szekuláris világképeiben, a felvilágosodás idején, illetve ennek radikális kinövéseiben, az anarchizmusban és a marxizmusban. A marxistákhoz és a fasisztákhoz hasonlóan a radikális iszlám az eddigi történelmet csak előjátéknak tekinti a társadalmi evolúcióban, amelynek célja egy új világrend lesz. Ha visszatekintünk a lenini ideológiára, vagy akár a kambodzsai Pol Pot forradalmi eszméire, mindkettő meg volt arról győződve, hogy képesek az embereket „újjáteremteni” (az eszközök megválogatása nélkül). Egy káros ideológiáktól és intellektuális dekadenciától mentes társadalom földünk legmodernebb mítoszainak egyike.
A „tiszta iszlám társadalom” első nagy teoretikusa Szajjid Kutb volt. Az 1906-ban, Egyiptomban született férfi az oktatási minisztérium magas rangú hivatalnoka volt, ám radikális eszméi miatt elvesztette posztját, és többször letartóztatták. Börtönben töltött évei alatt írni kezdett. Teóriája lényege egy forradalmi hadsereg felállítása volt, amely fegyverrel harcol ki egy osztályok nélküli, a tiszta iszlámra épülő társadalmat, mivel vér nélkül nincs megtisztulás. Kutb mélyen megvetette a dekadens, lélektelen nyugati civilizációt. Ez az ideológia az iszlámon belül merőben új volt és alapja lett minden későbbi radikális törekvésnek. Valójában megszületett az „iszlám terrorizmus” gondolata. Kutb először szívből támogatta Gamal abd el Nasszer forradalmát, ám a fiatal katonatiszt szocialista államformája ellentmondott eszméinek, ezért szervezkedni kezdett a forradalmi kormány ellen. Nasszer felismerte a radikális eszmék veszélyét és kivégeztette az ekkor már 60 éves radikális gondolkodót. Tézisei azonban a Mozlim Testvériség névre hallgató terrorszervezet „alkotmányává” váltak. A csoport egyik főideológusa nem más, mint Ajmán el-Zawahiri lett, Oszama bin Laden későbbi szárnysegédje.
„Vér nélkül nincs megtisztulás” – írta Kutb. Ezzel a mondatával nyilván kivívta volna Maximilien Robespierre elismerését. Hiszen a francia forradalom alatt született meg a régime de terreur (a félelem uralma) fogalma. „Erkölcs nélkül a terror veszélyes, terror nélkül viszont az erkölcs tehetetlen” – állította a francia forradalmár – akinek feje később a guillotine bárdja alatt hullott kosárba.
Erkölcs és terror, ez a fogalompáros kíséri 1793 óta a forradalmárok és terroristák ideológiai önigazolását. Az orosz anarchisták is ezen a véres vonalon haladtak tovább. Mihail Bakunyin, a hírhedt anarchista, a hegeli filozófia szerelmese, egyben Karl Marx nagy kritikusa és riválisa így fogalmazta meg mottóját: „a pusztítás élvezete egyben az alkotás művészete.”
Bakunyint természetesen Szibériába száműzték, ám sikerült megszöknie és Japánon keresztül Amerikába jutnia. A ’48-as forradalmak azonban mágnesként vonzották vissza Európába. Az 1849-es drezdai barikádharcokban Richard Wagner mellett küzdött. Az anarchista Bakunyin és a nihilista Necsajev tanai járványként terjednek nemcsak Európában, hanem Amerikában is. Francia terroristák olyan ötlettel is előálltak, hogy benzinnel leöntött égő patkányok százait kell beengedni az állami intézmények épületeibe. Amerikában évi ötszáz, az öreg kontinensen évi ezer robbantásos merénylet történt 1892-ben. A terrorizmus 1915-re elérte Indiát is. Mahatma Gandhi és Pandit Nehru felismerték veszélyeit. Szerintük főleg a terrorizmus „romantikája” hat a fiatalokra és a radikális gondolkodókra. A népszövetség 1934-ben foglalkozott a terrorizmussal és az ellene való harccal. Ám ekkor már késő volt, hiszen minden extrém vallási és politikai irányzat rendelkezett terrorcsoportokkal. Ebben az évben születik meg az iszlám terrorizmus fogalma is Egyiptomban.
Ami ezután következett, annak jórészt szemtanúi lehetünk.
origo.hu
Fontos, új funkcióval bővül a KRÉTA
