Az Európai Unióban túl kell jutni végre a nemzetek Európája kontra nemzetek feletti Európa vitán. Két irányba lehet lépni: a regionális egységek, a közösségek, helyi autonómiák, valamint a területhez nem kötött kulturális autonómia erősítésének irányába. Ami öszszetartozik, annak össze is kell nőnie. Ez nem speciális magyar érdek, hanem az Európai Unió érdeke is. Csak kulturális, nyelvi identitásokat erősítve lehet Európát építeni. Ezt minden tagállamnak magának kell biztosítania a maga eszközeivel. Magyarország gazdaságilag és nemzetpolitikailag egyaránt az erősödő, mélyülő integrációban, a nemzetállam (État-nation) fokozatos leépítésében érdekelt – hangsúlyozta Martonyi János. Szólt arról: a napjainkban létrejövő új világrendszer nem nélkülözheti a szabályozást, de ezt csak Európa végezheti el, s ehhez Európának erősnek kell lennie. Ma viszont a kontinens súlyos kihívásoknak néz elébe. Demográfiai szempontból zsugorodik, az előrejelzések szerint demográfiai súlya 2050-re a mainak a fele lesz. Nem jutott közelebb a Lisszabonban meghatározott fő célhoz, ahhoz, hogy 2012-re a világ vezető gazdasági hatalma legyen. Nyitott kérdés, meddig lehet tovább bővíteni a széttöredezés veszélye nélkül és így tovább.
Martonyi János halálos veszélynek tartja a széttöredezést, és úgy látja: most – amikor éppen újraegyesül Európa – arról kell beszélni, hogyan akarjuk ezt megakadályozni. A szolidaritás elvével, politikai eszközökkel kell tompítani a fragmentáció veszélyét, és nem szabad hallgatni azokra a szirénhangokra, amelyek azzal kecsegtetnek, hogy minket is bevesznek a „kétsebességes Európa kemény magjába”. Az összetartást erősítő kohéziós politikának kell érvényesülnie elsősorban.
Ha elemezzük az ország helyzetét, kiderül, hogy a mi kihívásaink kísértetiesen hasonlítanak Európa kihívásaira. A népességfogyás nálunk is drámai, a versenyképességgel éppúgy gondjaink vannak, mint Európának. Ha mi megoldjuk a problémáinkat, Európát is segítjük, és ez az összes tagországra érvényes.
– Bíznunk kell abban, hogy az Európai Konvent által megfogalmazott tervezetet a tagállamok el fogják fogadni, és az alkotmányos szerződés (contrat constitutionnel) valóban életbe lép – mondta Martonyi János.
Minden előadó elismerte, hogy ma még általánosnak mondható az ismeretlentől való aggodalom szinte minden országban, a régiek és az újonnan csatlakozottak körében egyaránt. Ezért elsődlegesen fontos, hogy az emberek megismerjék az európai intézményrendszer működését. Ma azonban, úgy tűnik, ezzel még a politikai elit sincs tisztában.
Az Európa Tanács a tagállamok érdekérvényesítésének a színhelye. Az Európai Parlamentben érdekes összjátékra van lehetőség a tagállami és a politikai hovatartozás között. De ha elég jók a diplomatáink, még az Európai Bizottságban, az unió kormányában is van lehetőség arra, hogy tagállami érdekeket képviseljenek, persze kizárólag európai köntösbe öltöztetve.
Az európai integráció folyamatának jövőjét tekintve Martonyi János négy lehetséges változatot említett. Valószínűtlennek tartja a tengerentúli sajtó által olykor felvillantott teljes összeomlást, és éppily valószínűtlennek az integrációban esetleg bekövetkező gyors minőségi ugrást vagy az előbbre lépés megakadását. Az Európai Unió természetéből következően soha nem lesz szuperállam, az a legvalószínűbb, hogy folytatódik az organikus, lassú fejlődés érdekütközésekkel, átmeneti feszültségekkel színesítve.
Az európai integráció fejlődése hordozza azokat a tendenciákat, amelyek nekünk is hasznosak. A latin subsidium, segítség szóból származtatott szubszidiaritás elve segíti az integráció mélyülését is, noha eredetileg arra találták ki, hogy a tagállamok önállóságát védjék a központosító törekvésekkel szemben. Magyarországon a szubszidiaritás állam alatti értelemben értendő, a helyi, regionális és egyéb közösségek önállóságát védjük vele. Ez magában rejti a közösségi jogok és a legkülönbözőbb autonómiák erősítésének a lehetőségét is, amire a korábbi tagállamokban már számos példa van.
Trócsányi László jogászprofesszor a Magyar Nemzetben nemrég megjelent cikkében (Túllépni az ősi megosztottságokon – 2004. szeptember 4.) írtakat fejtette ki bővebben a konferencián A régiók és a közösségek szerepe az európai integrációban című előadásában. Alapgondolata az, hogy a nemzetállam XIX. századi fogalom, a XX. század második felében Nyugat-Európa országai a hatalomlebontás időszakát élték. Rájöttek, hogy jobb, ha a döntéseket – a szubszidiaritás jegyében – olyan szinteken hozzák meg, ahol szükség van rájuk, hogy az ország polgárai érezzék, viszonylag függetlenek a központosító államtól. Kelet-Közép-Európa legtöbb országában „az ősi megosztottság és félelem következtében a korszerű hatalomlebontásra épülő ezen államszervezeti modellek kidolgozása késedelmet szenved. De a progresszív folyamatot végérvényesen megállítani nem lehet.”
Martonyi professzor hasonló szellemben gondolkodik. A magyar érdekek érvényesítéséről szólva kiemelte: el kell érnünk az egyenlő elbánás elvének érvényesítését, de borúlátásra nincs okunk. Jelenleg az általános szabályok szerint járó támogatás egyharmadát kapjuk, de 2007. január 1-jétől ennek az összegnek több mint a háromszorosa illet meg bennünket. A mezőgazdaság példáját hozva arról szólt: általában azt halljuk, hogy támogatása csak 25 százalék, azt pedig elfelejtjük, hogy ez nyolc hónapra vonatkozik, utána fokozatosan növekszik.
– A magyar mezőgazdaság, ha itthoni dolgainkat helyesen alakítjuk, az uniós közös mezőgazdasági politika nagy haszonélvezője lesz – válaszolta kérdésünkre Martonyi János. – Ha megjelennek a földalapú támogatások, a hazai kiegészítésekkel együtt igen jelentős jövedelmet biztosítanak majd az embereknek. Az újonnan csatlakozott országok között Magyarország még mindig az egyetlen, amelynek jelentős pozitív szaldója van. Sőt az unión belül mezőgazdasági „nagyhatalomnak” számít. A szónak abban az értelmében, hogy a megművelhető terület aránya az ország teljes területéhez viszonyítva az egyik legmagasabb a tagországok között. A kérdés persze az, hogy a hazai törvényhozással melyik csoportot támogatják majd: az rt.-ket, a szövetkezeteket vagy a családi gazdaságokat. Nem véletlenül folyik erről éles belpolitikai harc. Hatalmas összegekről van szó.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
