Van ám itt kultúra! A budaörsi Auchan bevásárlóközpontban például már kilóra is adják a könyvet. Egy kiló könyv lapzártakor 1690 forintba került. Szerintem ez nagyon szolid ár, nyerészkedésről szó sem lehet, aki művelődni akar, csak leszalad a centershopba (de szépen írtam), s vesz másfél kiló olvasnivalót. A kereskedő erre elővesz egy staneclit vagy nejlont, és szépen megrakja könyvekkel. – Nem baj, ha kicsit több? – kérdezi kedvesen, majd hogy a vásárló kedvében járjon, a zacskó tetejére néhány érett, piros kötetet tesz, Lukács Györgyöt, Lenin-összest, Kim Ir Szen-antológiát.
Szerintem itt valaki nem normális. Könyvet kilóra. Orvos látta a marketingigazgatót? És mit mondanak minderről a kortárs szerzők? Netán a megboldogult szerzők? Hogy eladták őket kilóra? És mi van akkor, ha valamelyik vevő mereven ragaszkodik mondjuk a kétkilós irodalomhoz, de az Istennek sem áll össze a két kiló… Belenyírnak a harmadik fejezetbe? Lebarkácsolják a túlsúlyos borítót?
Nem lenne érdektelen, ha megszólalna az oktatáspolitika felkent apostola, Magyar Bálint, netán a hajdani kultúrcenzor, Lendvai Ildikó (akinek mosolyát állítólag Kovács László tervezte). Működő demokráciákban ilyenkor a marketingigazgató megkapja a selyemzsinórt, az illetékes osztályvezetőt meg elzavarják a vadkender övezte határba.
Itt azonban más a helyzet. Auchanék derűsen reklámozzák tovább magukat, a bárgyú nép meg itt kódorog a kilós könyvek környékén, egyik-másik vesz is néhány zacskóval. Hol már itt a mérce, a határ, ahol meg kellene állni? Könyvek kilóra. Holnap a jó szót is meg kell fizetni, a könnycseppeknek is áruk lesz.
Ez a való világ.

Adatgyűjtési botrány: megalázó listát készített támogatóiról a Tisza