A Magyar Nemzet 2004. július 24-i Magazin mellékletében megjelent A pernye ára című cikk apropóján megpróbálok röviden bemutatni egy olyan hulladékgazdálkodási rendszert, amely remélhetőleg hazai tudással valósul meg európai uniós pénzből – kedvező brüsszeli döntés esetén.
Az EU által is finanszírozott hazai hulladékgazdálkodási projektek közös vonása, hogy minden esetben egy-egy újonnan megépítendő, korszerű, műszaki védelemmel ellátott hulladéklerakó köré szerveződnek. Nyugat-Európában azonban már leszálló ágban van a lerakással végződő hulladékkezelés, mivel ez egyre nagyobb területeket von el más hasznosítási lehetőségektől, és – tegyük hozzá – igen nagyok az üzemeltetési költségei. (Az üzemeltetés és a bezárást követő harmincéves megfigyelés költségét a szolgáltatók a hulladékkezelési díjban érvényesítik a hulladékok termelőivel, vagyis végső soron a lakossággal szemben.)
A hulladékok térfogatának csökkentése mindinkább előtérbe kerül, ez pedig leginkább égetéssel valósítható meg. Az égetés kapcsán különbséget kell tenni az égetőművek és a hulladékkal üzemelő erőművek között. Az előbbiekben csupán elégetik a hulladékokat, s az égetésért jelentős összeget kell fizetni, az utóbbiakban azonban az égetéssel elektromos áramot állítanak elő, amelylyel az országos hálózatokat lehet táplálni, és ezzel csökkenteni az egyéb, újra nem hasznosítható energiaforrások felhasználását.
A közép-Duna-vidéki régióban 2003-ban jött létre az a hulladékgazdálkodási rendszerkezdeményezés, amely Polgárdi város önkormányzatának gesztorsága mellett 160 település 700 ezer lakosának hulladékgazdálkodási feladatait kívánja megoldani 20 éves távlatban, egyetlen új regionális hulladéklerakó létesítése nélkül. Az önkormányzatok a hazai (gödöllői, miskolci, soproni) egyetemek, a térségben működő hulladékkezelő közszolgáltató társaságok és mérnöki irodák tudományos eredményei alapján készítették el a benyújtandó pályázatot, amelyről várhatóan 2005 tavaszán dönt a brüsszeli bizottság.
A közép-Duna-vidéki hulladékgazdálkodási rendszer valamennyi csatlakozott településén meg fogja valósítani a szelektív hulladékgyűjtést (494 gyűjtősziget, 34 hulladékudvar). A jelenleg üzemelő hulladéklerakók helyén hulladékfeldolgozó üzemek létesülnek, ahol az öszszegyűjtött hulladék mechanikai-biológiai előkezelése történik. (A mechanikai-biológiai előkezelés során a hulladék szervesanyag-tartalma lebomlik, ezáltal megszűnik a kellemetlen bűzhatás, továbbá a térfogat is jelentősen csökken. A kezelés eredményeként két fő komponens keletkezik: az égethető frakció és a finom frakció (ez utóbbi gyakorlatilag komposztnak tekinthető).
A keletkező égethető frakció Inotára kerül, ahol a hulladékkal üzemelő erőműben villamos energiát állítanak elő belőle. A korszerű, legszigorúbb előírásoknak megfelelő erőmű évi százezer tonna hulladék energetikai hasznosítását teszi lehetővé, a generátorkapcsokon lévő teljesítmény 8,5 megawatt. További fontos eleme a rendszernek, hogy rekultiválja a települések környezetszennyező, már bezárt, felhagyott hulladéklerakóit, összesen nyolcvannyolcat. Ennek becsült költsége csaknem hárommilliárd forint.
A projekt összköltsége mintegy 35,5 milliárd forint, amelynek 65 százalékát a kohéziós alap, 25 százalékát a magyar kormány, tíz százalékát pedig az önkormányzatok finanszírozzák. A megvalósuló rendszer az önkormányzatok osztatlan közös tulajdona lesz.
Antal Lajos
környezetvédelmi szakmérnök, projektmenedzser
origo.hu
Az EP-ülésen dühöngött Magyar Péter
