Megbízhatatlan rendőrség

Közhely immáron, hogy a messzi távolból minden fegyveres konfliktus enyhébbnek tűnik. A figyelmes olvasónak azonban nem szükséges a Tigris és az Eufrátesz tájékára utazni, hogy leszögezhesse: Irakban továbbra is gőzerővel folyik a háború, a helyi ellenállás felszámolhatatlan, és a válság nemhogy elmélyült, de jószerivel kezelhetetlen. Nem kisebb tekintély, mint maga Bush elnök is elismerte mindezt, hiszen a minap arról beszélt, hogy Irakban tovább dagadhat az erőszakhullám a januári választásokat megelőző időszakban.
A sorozatos emberrablások mögött felsejlik egy kevéssé köztudott tény: az iraki rendőrség rendszeresen és módszeresen összejátszik az ellenállókkal. Lapunk nemrégiben elrabolt, majd szerencsésen kiszabadult munkatársa, a kanadai Scott Taylor mesélte, hogy egyik fogvatartója büszkén mutogatta új fegyverét, amelyet – cseppet sem mellékesen – a helyi rendőrségtől kapott. „Ha egyszer hazajut, mondja meg az amerikai adófizetőknek, hogy köszönjük a támogatásukat” – tette hozzá széles mosollyal a mudzsahed, és valóban nem tévedett, hiszen az Egyesült Államok hatalmas összegekkel támogatja Irak „demokratizálódását.” Több forrásból is nyilvánvaló, hogy az iraki lakosság ott segíti az ellenállást, ahol tudja: vizet, élelmiszert hordanak a sivatagon átvonuló harcosoknak, híreket hoznak-visznek. Az ellenőrző pontoknál gyakorta előfordul, hogy a rendőrök szemérmesen félrenéznek, amikor állig felfegyverzett, közismert ellenállók bukkannak fel. Ha tekintetbe vesszük a merényletek eredményességét, nyilvánvaló az is, hogy belső informátorok nélkül bármilyen akciót nehéz kivitelezni.
Egyelőre az sem világos, mennyire meghatározó a külföldi zsoldosok, vagyis az al-Kaidához kötődő személyek szerepe. A világsajtóban kevés szó esik arról, hogy az ellenállásban jórészt irakiak vesznek részt. Ennek ellenére a nemzetközi „segítség” sem lebecsülendő: a jordániai Abu Muszab az-Zarkávi vezette, at-Tauhíd val-Dzsihád nevű szervezetnek például 1500 aktív tagja van. Már egy ilyen szervezet is megoldhatatlan feladat elé állítja a bagdadi rendőrséget, amely körülbelül annyira demokratikus és tiszta kezű, mint a chicagói rendőrség Al Capone fénykorában.