Szavazástan MDF módra

A múlt héten újra kibújt a szög a zsákból: egy MDF-es médiakurátor, Pálfy G. István lehetővé tette, hogy az egyik műholdas közszolgálati médiumban, jelesül a Duna Televízióban a kormánypártoknak kedves jelölt lehessen az ügyvezető elnök. Vegyük sorjában a dolgokat. Néhány napja immár másodszor futott neki a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnökségének nyolc tagja (három-három szocialista és fideszes, valamint egy-egy liberális és MDF-es delegált), hogy Pekár István elnök helyébe utódot találjon (a négy éve a tévét vezető Pekárnak múlt hét hétfőjén járt le a mandátuma, fontos lett volna tehát új elnököt találni). A döntés előtt egy nappal rendkívüli ülést hívott össze a kuratórium szocialista elnöke; ezt azért tehette meg, mert a négy kormánypárti kurátor mellett az MDF-es Pálfy G. István is aláírta a kezdeményezést, így megvolt a többség. A rendkívüli ülés témája a ügyvezető kinevezése volt, így a kuratórium fura módon még az elnökválasztó döntés előtt megelőlegezte magának a kudarcot. A rendkívüli gyűlésen a fideszes kurátorok vitatták a kuratórium azon jogát, hogy ügyvezetőt nevezzen ki (álláspontjuk szerint a tévé szervezési és működési szabályzata ezzel a feladattal egyértelműen a még hivatalban lévő elnököt bízza meg), ezért kivonultak az ülésről. Pálfy G. István bent maradt, biztosítva ezáltal a határozatképességet, és igennel szavazott arra, hogy a kurátorok nevezzék meg az ügyvezetőt.
Itt különben már nem volt lényeges kérdés, hogy miként szavaz: azzal, hogy nem távozott, megtette a kötelességét, elindulhatott a szocialista–liberális gőzhenger. Az MDF-es kurátor még a tartózkodás lehetőségével sem élt, így öt igennel döntöttek a kuratóriumi kinevezés mellett – hogy ez jogsértő-e, vagy nem, azt az igazságszolgáltatás fogja megállapítani. A nevesített jelöltről (Szekeres László) elrendelt szavazáson már tartózkodott Pálfy; később majd azzal érvelhet, hogy ő nem szavazta meg. Így kétségkívül igazat mond, de nem a valódit – lám, ilyen a profi megalkuvás ma Magyarországon. A fideszes kurátorok kivonulását követő sajtópolémiában különben Pálfy azt mondta ellenzéki kollégáiról, hogy pártszolgák, akik napi politikai érdekeiknek rendelik alá a köztévé ügyét. Ide tartozik még, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány Ellenőrző Testülete értesítette az Országgyűlés elnökét a tapasztalt törvénysértésekről, és szóvá tette azt is, hogy a kuratórium elnöke akadályozta tevékenységüket az elnökválasztás során.
Másnap a kuratórium természetesen nem jutott dűlőre az elnök ügyében (a jobboldal Pekárt, a kormányoldal Rományi Bélát támogatta, így egyik jelölt sem kapta meg a szükséges kétharmadot), ezért éles kérdéssé vált az ügyvezető személye. A leköszönő elnök utolsó munkanapján – teljesítve kötelezettségét – rendelkezett az elnöki jogokról, rábízva ezeket a három alelnökből álló grémiumra (ennek egyik tagja a gazdasági alelnök, Szekeres László is). Így működőképes maradhatott volna tévé, a döntésekhez a három tag együttes igen szavazatára lett volna szükség egészen addig, amíg a kuratórium új elnököt nem választ. A Pekár döntését követő kuratóriumi ülés előtt a kurátorok két órát egyeztettek arról, hogy a kuratórium milyen jogköri korlátozásokat vezessen be az ügyvezetővel szemben. Ezen a tanácskozáson még részt vett az MDF-es kurátor, de magán az ülésen már nem, mert „halaszthatatlan tennivalója akadt”. A kormányoldal így négy-három arányban átnyomta előző döntését és a tévében túl nagy népszerűségnek nem örvendő Szekerest nevezte ki ügyvezetőnek (a kinevezett baloldali kötődése közismert, a tévé munkatársai tényként kezelik, hogy a rendszerváltás előtti időkben az NDK-beli külképviseletünkön teljesített szolgálatot). Ha Pálfy G. bemegy erre az ülésre, és a jobboldaliakkal szavaz, akkor az elnök által megjelölt hármas lehetett volna az ügyvezető, de hát az MDF-es kurátor nemcsak azt tudta pontosan, mikor van szükség a jelenlétére, hanem azt is, mikor nincs. Különös pikantériát ad az ügynek az, hogy az ülés utolsó szakaszán már újra ráért, így tudott szavazni arról, hogy kiírják az újabb elnöki pályázatot – itt megint nagy szükség volt a jelenlétére, mert csak a nyolc fő egyhangú döntése esetén lehetett módosítani a napirendet.
Érdekes különben, hogy miért lett ennyire fontos a Duna TV (is) a jelenlegi kormányoldalnak. Az a televízió, amelyet a médiatörvény előtti időben minden eszközzel meg akartak szüntetni a baloldali– liberális erők, mert nem tudták megbocsátani, hogy a „túlszeretett” határon túli magyarok érdekében hozták létre. A nemzetközi hírnevet (és kitüntetést) szerzett médium a médiatörvény után is mostohagyerek: kevesebb mint negyedannyi költségvetésből kénytelen gazdálkodni, mint az MTV. Az igazsághoz tartozik, hogy egy ideje már a műsorban is érezni azt, két éve ki kormányoz Magyarországon. Nemrég röppent fel a hír, hogy menesztenék Csáky Zoltánt, a határon túli magyarok körében népszerű szerkesztő-műsorvezetőt, akire a Hagymakupolás honfoglalás című filmjéért igen megharagudtak az ortodox államvallású Romániában – a Duna TV eközben virágzó üzleti kapcsolatban áll az erdélyi vállalkozó, Ferenczy Károly több cégével (az üzletember különben Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor sógora), azzal az emberrel, aki nemrégiben adta el a résztulajdonában lévő román Pax TV-t (a magyarországi hasonló nevű tévécsatorna is az övé) a Román Ortodox Egyháznak.
A kisebbik ellenzéki párt enyhén szólva is furcsa médiapolitikai döntései közül a Dunás-ügy csak egy csepp a pohárban: mint arról többször beszámoltunk, az MTV kuratóriumában előbb benyomultak a Fidesz által elvi okokból be
nem töltött helyekre, majd megszavazták a később korrupciógyanú miatt távozni kényszerülő Ragáts Imrét és utódját, Rudi Zoltánt is. Az ORTT-ben a keresztényirtásra felhívó Tilos Rádió ügyében rendezett voksoláson az MDF-s tag, Wéber János olyannyira beteget jelentett, hogy még a telefonon való voksolás lehetőségével sem élt (másik verzió szerint vidéken volt, ott meg nyilván nincs sem térerő, sem Matáv-vonal). Szintén érdekes eset történt a Magyar Távirati Irodát ellenőrző kuratóriumban is 2002-ben: az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületének MDF-es tagja, Sepsey György épp egy döntő szavazás előtt ment haza, így a kormányoldal váratlanul kétharmados többségbe került, és le tudták váltani a polgári kormány által kinevezett vezetést.
Én a magam részéről nem hiszek a sorozatos véletlenekben. Kevéssé valószínű, hogy a magyar demokrata kurátoroknál erősebb a családi kapocs (ezért a gyakori hazamenési kényszer), nagyobb a megbetegedésre való hajlam, vagy csak egész egyszerűen szellemi kihívásokkal küszködőket sikerült a kurátori pozíciókba juttatni. Mindenesetre Dávid Ibolya sokat idézett kijelentésén (mely szerint „kézfogás” történt a két nagy párt között az állami beruházások felülértékelésére és az így nyert összeg hetven–harminc százalékos arányban való elosztására) érdemes elgondolkodni. Nagyon úgy néz ki, hogy a médiaügyekben megtörtént az alku, csak épp a Fidesz helyett kéretik MDF-et érteni. Ha pedig ez csak merő fantázia, itt az idő az ellenkezőjének a bizonyítására. Ha Dávid Ibolya komolyan gondolja a jobboldalhoz való tartozást, akkor alkalmazhatja kurátorai módszereit a másik irányba is: például betegségre vagy valamilyen más okra hivatkozva nem vállalja az ülésvezetést a Tisztelt Házban akkor, amikor Gyurcsány Ferencről és új kormányáról kell voksolni. Így nem vész el két szavazat ellenzéki oldalról (a levezető elnök ugyanis nem voksolhat, viszont ha más vezeti az ülést, akkor Szili Katalin igen).