Történelemkönyveket olvasgatva az ember azt is gondolhatná, hogy a második világháború hatvan évvel ezelőtt befejeződött, a napi hírek azonban rácáfolnak e felületes vélekedésre. A német–lengyel viszony valaha példaképe volt annak, hogy hogyan békülhet ki két korábban háborúzó ország. A megbékélés szelleme azonban egyre inkább a múlté, különösen azóta, hogy a mai Lengyelországból kitelepített németek – mások sikerein felbuzdulva – egyre hangosabban követelik kárpótlásukat. Bár ezeknek a csoportoknak nincs különösebb politikai bázisuk, a lengyeleket erősen irritálja, hogy úgy érzik, a német közvélemény hallgatólagosan rokonszenvez e követelésekkel. A Német Szövetségi Köztársaság hivatalos felfogása szerint a kitelepített németek vagyoni követelése nyitott kérdés. Mindennek nem volt jelentősége, míg a berlini fal állt, hiszen ilyen követeléseket úgysem lehetett volna behajtani. A politikai válaszfalak lebomlásával azonban a helyzet megváltozott, és egyes csoportok a holtnak hitt formulákba igyekeznek életet lehelni. Nem kétséges, hogy a németek többsége végül is elutasítana ilyen fellépést, a lengyelekben azonban él a gyanú, hogy talán mégsem. E gyanakvás szellemében fogant a lengyel parlamentnek, a szejmnek az a (nem kötelező erejű) határozata, amely felszólítja a lengyel kormányt: kérjen háborús jóvátételt Németországtól. Nyilván sem az egyik, sem a másik követelés teljesítésére nem kerül sor, a körülöttük folyó politikai huzakodás azonban erősen mérgezi az unió e két jelentős súlyú nemzete közötti légkört.
Persze nem csak a lengyelek érzékenyek, a németek sem nagyon tudják elfelejteni Drezda és számos más város porig bombázását. (Drezdában több tízezer ember lelte halálát a tűzben és a romok alatt.) Nemrég a Der Spiegel közölt egy színes fényképekkel bőven ellátott visszaemlékezést, ami a német bűnök felsorolását követően bemutatja azt is, hogy hogyan néz ki egy város kétszeri – gyújtó- és foszforos (napalm-) bombákkal végrehajtott – szőnyegbombázás után. Ha mindehhez még hozzávesszük az északír, a baszk, a katalán, az észak-olasz szeparatista törekvéseket és más, Európa népeit megosztó kérdéseket, a térség országainak ugyancsak tehetséges vezetőkre lesz szüksége ahhoz, hogy a kontinens valóban az egységesülés és ne a szétesés irányába fejlődjön.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
